Tiltakozás a kormányzati történelemhamisítás ellen


Vendég

#176

2014-01-30 10:30

Amerika ”legmagyarabb” városát haszid zsidók lakják

Az Egyesült Államokban található egy városka, Kiryas Joel (Joel-falva), mely alig egyórányi autóútra van New York-tól. Itt a lakosok bő negyede vallja magát magyar származásúnak, sőt a többség a mindennapokban is a magyar nyelvet használja. A 20 ezres városka így Amerika ”legmagyarabb városa” címét is viseli, ám valójában a városban szinte kizárólag ultraortodox haszid zsidók laknak, közülük is legnagyobb számban egy szatmári haszid rabbi követői.

http://www.szombat.org/files/2013/12/Kiryas-Joel-006.jpg?9d7bd4...

Az amerikaiak imádják a statisztikákat.

Tíz évenként van népszámlálás és nemrég hozták nyilvánosságra a 2010-es cenzus adatait. Kiderült, hogy az Egyesült Államok lakosságának félszázaléka, mintegy 1.5 millió lakos, magyar származású. 90%-uk sajnálatosan már nem beszél az anyanyelvén, de felmenőik, legtöbbször nagyszüleik vagy dédnagyszüleik, Magyarország területéről érkeztek az Újvilágba. Kaliforniában, mintegy 130 ezer magyar származású ember él, ami az állam lakosságának mintegy 0.4 %-a. Ohio államában 200 ezres a szám, az ottani lakosság 1.8%-a magyar származású, és az egykor pezsgő magyar kulturális életről híresé vált Cleveland városában is csupán a lakosság 3.45%-a vallja magát magyar, vagy magyarországi származásúnak.

Ezzel szemben New York államban, Kiryas Joel városában ez az arány kiugróan magas, itt a lakosok negyede, pontosan 25.7%-a vallja magyar származásúnak magát. Ám a várost valójában, szinte kizárólag ultraortodox zsidók lakják, a szatmári haszid rabbi követői, ezért is nevezték el a települést az 1979-ben elhunyt Joel Teitelbaum rabbiról.

A városkában roppant szigorú szabályok szerint zajlik az élet, a nők szerényen viselkednek, hajukat rövidre vágják, sokan parókát viselnek. Öltözékük sem lehet kihívó, közvetlen családtagjaikon kívül kerülniük kell a férfiakkal való érintkezést, még az alkalmi beszélgetést is. A városba érkező távolsági buszon középen függöny húzódik, a nők a busz jobboldalán, a férfiak a baloldalon ülnek.

Nyáron elviselhetetlenül meleg van errefelé, a hőmérő higanyszála 40 fok fölé is kúszhat. A városban azonban angol és spanyol nyelvű tábla kéri a látogatókat, hogy mindig hosszú nadrágot és szoknyát viseljenek és takarják el a nyakukat is. Úgyszintén kötelező a hosszú ujjú ing és blúz is. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a parkokat, és más közösségi tereket a férfiak és nők elkülönítve használhatják.

http://www.szombat.org/files/2013/12/KiryasJoel.jpg?9d7bd4...

A városka a fentieknél is több furcsaságot rejt, történetesen alapítója Joel Teitelbaum személyében, aki meglehetősen érdekes körülmények között jutott el a szatmári vidékről New York államba. A szatmári rabbi 1887-ben született az észak-erdélyi Máramarosszigeten, a híres haszid Teitelbaum rabbidinasztia sarjaként, és már egészen fiatalon nagy befolyással bíró hitéleti karriert futott be.  Az ő nevével fémjelzett korszakot a szatmári zsidóság történetének fénypontjaként tartja számon a zsidó hagyomány.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/51/SatmarRebbe36.jpg/430px...

Teitelbaum, II. Károly román király előtt meghajolva, 1936-ban.

Ennek a virágzásnak a második világháború vetett véget, ám nem úgy, ahogyan ezt a holokauszt ipar csecsén nevelkedett átlagember gondolná, bár a történet itt is egy vonat vagonjában kezdődött, ahogy az ilyen történetek klisészerűen mindig, ám a továbbiakról valahogyan nem mesélnek a sokmilliárdos múzeumok, és emlékközpontok. Vajon miért is nem? Merül fel jogosan a kérdés.

Teitelbaum Joel főrabbi további története erősen megosztja még ma is a zsidóságot. A rabbi ugyanis 1944-ben nem csak, hogy csodával határos módon megúszta a rettenetes gettósítást, de nemes egyszerűséggel kiutazott az országból. Sok szatmári zsidó (a ma Szatmárnémetiben élők többsége) szerint ezzel cserbenhagyta saját híveit, közösségét, amelynek tagjait jórészt deportálták ebben az időszakban.

Megmenekülését egy Rudolph Kastner és Adolf Eichmann közti alkunak köszönhette, mely egyébként sehogyan sem illeszthető a végső megoldás horrorisztikus közegébe, mely a mai napig erősen propagálva az európai zsidóság teljes megsemmisítését célozta. Szatmárnémetiből 1944. május 19-én indult az első deport Bergen-Belsen felé, ide indult az a szerelvény is, melyet manapság csak Kastner-vonatként emlegetnek. Ezen a szerelvényen kifejezetten cionista zsidók egy jelentős számú csoportjának biztosítottak helyet, érdekes módon köztük az egyébként híresen anticionista Teitelbaumnak és híveinek is.

Az utasokat először a bergen-belseni lágerbe vitték, ahol feltartóztatták őket, majd ezután két turnusban, az első csoportot 1944 augusztusában, a másodikat négy hónap múlva Svájcba továbbengedték. Becslések szerint egyébként több mint 20 ezer magyarországi zsidó szerelvénye kerülte így el a német munkatáborokat.

http://www.vosizneias.com/wp-content/uploads/2009/08/sat7.jpg...

Teitelbaum rabbi a világháború utáni években Jeruzsálemben élt, itt kezdte el egybegyűjteni a holokausztot csodás módon szintén túlélt szatmári haszidokat. Hamarosan azonban az Egyesült Államokba hívták ottani hívei, akik nagyobb közösséget alkottak az izraelinél. New Yorkban, Észak-Brooklynban telepedett le, ahol virágzó, nagyszámú ortodox zsidóság él. Itt nemcsak régi szatmári híveit gyűjtötte egybe, de számos nem szatmári származású haszid is csatlakozott mozgalmához. Hamarosan tervbe vette, hogy a városon kívül új városrészt alapít, amely sem Izrael államtól, sem más államoktól nem fogad el támogatást és segítséget.

Izrael állammal kapcsolatos álláspontját is az elkülönülés határozta meg, ugyanakkor Izrael-ellenességét a Talmudra építette. Kijelentette, hogy a zsidóságnak csak a Messiás eljövetele után kell önálló államot alapítania Izrael területén. Izrael nem legitim zsidó állam, mivel egyszerű emberek hozták létre, számos nem vallásos zsidót is befogad, nem ragaszkodik mereven a zsidó vallásossághoz, és nem tart be minden fontos zsidó vallási törvényt.

Kijelentette, hogy a zsidóknak a diaszpórában kell élniük a Messiás eljöveteléig. Az Izraelben élő szatmári haszidok is úgy élnek ott, mintha diaszpórában élnének, támogatják a Palesztin Felszabadítási Frontot. Úgy látta, a modern cionizmust egyenesen a Háláchá (a zsidó törvény általános megnevezése) tiltja meg. Végül odáig jutott, hogy kijelentette: Izrael állam puszta léte nemcsak ellenkezik a júdaizmussal és a hasszidizmussal, de "késlelteti a Messiás eljövetelét" is.

(PzJ.)

Fontos történelmi dokumentum

Terroristákat toboroz Magyarország ellen az Amerikai Népszava

Az Amerikai Népszava szélsőséges újságot, és az azt szerkesztő Bartus Lászlót már sokan jól ismerik. Bizonyára többen emlékeznek még rá, amikor Kertész Ákos író, lapjuk hasábjain „genetikailag alávaló, moslékzabálóknak” nevezte a magyarokat.

http://alfahir.hu/sites/barikad.hu/files/zsdo_0.jpg...

A hatalmas botrányt kavaró kijelentés után az Amerikai Népszava egy közleményt is kiadott, amelyben a Kertész Ákos által használt kifejezést csupán irodalmi fordulatnak tekintették, amely az írói szabadság körébe tartozik, ezért nincs is semmi probléma vele.

A szélsőséges lap legújabb cikkével ismét nem hazudtolta meg önmagát. Most a Szabadság térre tervezett emlékmű ellen emelték fel a szavukat.  A német megszállás emlékmű felállítása szerintük „hazug és a demokratikus Magyarország elleni nyílt antiszemita és klerikálfasiszta támadás.” Ezen a nagyjából már az 50-es évek elején is cikkinek számító jelzőhalmon nyílván nem kell meglepődni, tudjuk, hogy számukra gyakorlatilag minden ebbe a kategóriába tartozik, ami az országban történik. A lap azonban ebben az esetben már nem elégedett meg a habzószájú fasisztázással és nácizással. Konkrétan arra buzdítják az olvasóikat, hogy hajtsanak végre robbantásos merényletet a tervezett emlékmű ellen.

Azt írják, a Szabadság térre tervezett emlékmű felrobbantása alkotmányos és morális kötelesség, és aki megteszi, nemzeti hős lesz. Gyűlölettől átitatott cikkükben összesen hét alkalommal szólítják fel olvasóikat a készülő emlékmű megsemmisítésére. A terrorcselekmény elkövetésére történő uszítást a szerző a cikk alatt is folytatja. Nyílván úgy véli, hogy az esetlegesen életüket vesztő ártatlan áldozatokért nem kár. Ennyinek bele kell férnie, ha nekik nem tetszik valami.

Az „jó” terrorizmus?

A lap úgy buzdít terrorcselekmény elkövetésére, hogy abban az Egyesült Államokban működik, amely több mint 12 éve vív kíméletlen harcot a terrorizmus ellen. Ennek ellenére egyelőre nem történt semmilyen lépés a lappal illetve annak szerkesztőivel szemben. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban a terrorizmus fogalma meglehetősen szelektív. Tehát van olyan terrorizmus, ami elfogadható a számukra. Még akkor is, ha azt egy velük szövetséges ország ellen kívánják végrehajtani.

Arra is kíváncsiak lennénk, - mivel tudomásunk szerint többen feljelentést is tettek a cikk miatt – hogy a magyar hatóságok értesíteni fogják-e amerikai kollégáikat, és mit kívánnak majd lépni az ügyben. Közismert, hogy a legtöbb esetben még egy bombamerényletnek csak a gondolata is komoly következményekkel és súlyos börtönévekkel járhat.  Csak remélni tudjuk, hogy a tragédiát megelőzendően, ebben az esetben is példás gyorsasággal járnak majd el a hatóságok.

alfahir.hu


Vendég

#177

2014-01-30 10:58

Elegünk volt !

Vendég

#178

2014-01-30 11:33

Szólj hozzá!...

Vendég

#179

2014-01-30 11:45

TOMORI ZSUZSA - történész

A MAGYARSÁG
HELYE A VILÁGBAN.


http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/gazd-USA-keselyu.jpg...

 

 

 

 

 

 

 

 

Több mint ezer év tudatromboló munkájának eredményei a mára már igen belénk idegeződött, számunkra életcélnak előírt mondatok: „Fel kell zárkóznunk Európához”, s ezt bizonyítandó, fel kell vállalnunk „Európa védőpajzsa” szerepét. Igyekeztünk mindkét idegen eszménynek eleget tenni, noha lelkünk mélyén tudtuk, hogy Európához nem kell felzárkóznunk, hiszen Európa közepén elhelyezkedő országunk maga Európa, s Hazánk az európai ősiség szülő-anyja. Ha hitvilágunk rablói nem akarták volna elfelejtetni velünk őshitünket, melyből aztán maguknak készítettek rosszul szabott ruhát, akkor tudnánk azt is, hogy az abból merített fény elég lett volna megaranyozni nemcsak saját, de Európa lelkét, életét is.

Napjainkban is tart ez a felzárkózási folyamat, naponta látjuk a XXI. századunk híreiben. Amint ez a felzárkózás a múltban életünket, vérünket követelte, ez a mában is nyomon követhető: legjobb esetben is nemlétező ország nemlétező népének tekintenek bennünket. A régi viselkedés mely nyíltan hangoztatta Európa szerte, hogy a magyarokat ki kell pusztítani, mára visszafogottabb, de így még sokkal kártékonyabb. E magyargyűlölet ádáz hulláma átcsapott a tengeren túlra is. Itt egy példát hozok csupán:

Fergus Bordewich: A Fehér Ember Indiánjainak öldöklése.

„New England-ben (Connecticut, Main, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island és Vermont államok összesítő neve) vakbuzgó emberek, mint amilyen Cotton Mather, aki arra bíztatta a puritánokat, hogy úgy tekintsenek az indiánokra, mint egy kozmikus dráma főszereplőire, kik az élet legkisebb részét is igazgatják, melyben „Isten küldötteiként az Ő különleges eszközei”, s az eltévedt lelkek büntetésére vannak elrendelve, a jó és gonosz örök harcában. Ilyen körülmények között az indiánok gyilkolása nem csupán hadviselés kérdése, hanem maga a bűntől való megtisztulás.” (Ford.: T.Zs.)

(Fergus Bordewich: Killing the White Man’s Indian

„In New England, zealots like Cotton Mather encouraged the Puritans to regard the Indian as a principal actor in the cosmic drama that governed even the smallest details of life, a “spetiall instrument sent of God” to punish errant souls in the eternal stuggle between good and evil. In such a climate, killing Indians became not merely warfare, but the cleansing of sin itself.”)

*

Cotton Mather: Narratives of the Indian Wars című könyve 203. oldalán a következőket mondja: „Igen, csekély kétség férhet ahhoz, hogy északi indiánjaink eredetileg Szittyák....”

(Cotton Mather: Narratives of the Indian Wars p. 203

“There has been little doubt that our Northern Indians are originally Scythians;…”)

Az amerikai indiánok nagy kutatója, Kenneth Roberts Arundel című művében ezt mondja: „Lehet, hogy elátkoznak, amiért a következőket mondom; de hacsak rosszul nem olvastam a Bibliát, több kereszténységet és emberi jóságot találtam a Rabomis, a Hobomok, a M’téoulin, a Natawammet és a Mogg Chabanoke és Natanis indiánoknál, s a többi indián barátaimnál, mint a mélyen tisztelt és kegyetlen bostoni Cotton Mathernál, aki írásaiban kijelentette, hogy minden vörösború szittya, s a rajtuk elkövetett kegyetlenkedések, a velük kötött szerződések be nem tartása Istennek tetsző cselekedet.”[1]

[1] Kenneth Roberts Arundel, Doubleday and Company, Inc. Garden City, New York, 1956

Majdnem szóról szóra azonos kijelentést hallottam a távolbalátó hírein 2004-ben az orosz elnök szájából a csecsenekkel kapcsolatban.

Ezen magatartás és erkölcsi hozzá állás elárulja azt is, hogy a magyar irtás gyakorlása nem ezerben kezdődött, de a szittyák világában is ismert eseménynek számított.

Hozzánk közelebbi történelmi eseménynek számít, amikor a Habsburg uralkodók megegyeztek a fiatal Amerikai Egyesült államokkal, hogy engedje be a nincstelenség elől „Amerikába tántorgó” magyar családokat azzal a feltétellel, hogy olyan helyre telepítse őket, mely számukra biztos halált jelent.

E megegyezés közvetlen következménye a magyar bevándorlóknak főként szénbányákban való alkalmazása. A Johnstown-Windber Congregatio ez évben ünnepelte egyháza fennállásának 110 évfordulóját, mely öt magyar nemzedéket gondozott. Ezzel kapcsolatban emlékeztek meg a pennsylvániai szénbányák magyar munkásairól, kiknek munkája segítette a XX. század acél iparát megalapozni. A legborzalmasabb bányaszerencsétlenséget egy 1907 december 19.-i robbanás okozta, melyben legalább 289 bányász vesztette életét Pennsylvania Westmoreland County-ban. Az áldozatok túlnyomó többsége magyar volt, 136 özvegyet és 263 gyermeket hagyva maguk után. Csupán 1907 december havában több, mint háromezer bányász halt meg az amerikai bányaszerencsétlenségek következtében. E hónapot tartják az amerikai bányászat történelmében a legrosszabbnak. (http://christianobserver.org/hungarian-reformed-church-of-johnstown-windber-pennsylvania-elects-the-rev-albert-w-kovacs-new-minister/)

Egy másik hírközlés vonatkozó száma:

http://www.clevelandmemory.org/hungarians/pg108.htm

A Szabadság című lap, 1911-ben ünnepelte 20. évfordulóját, melyben közzétette a magyar bevándorlók acélkohókban, vagy bányákban történt halálát:



1901


December 19


Pittsburgh acélkohó robbanás
12 magyar halott

1904


January 25


Harwick Coal Mine szerencsétlenség Cheswick, Pa.
51 magyar halott, összesen 180 halálesettel

1907


Arnold City bányaszerencsétlenség
24 magyar halott

1907


December


Monangah bányaszerencsétlenség
100 magyar halott; összesen 362 halottal

1911


August 8


Youngstown Steel vaskohó robbanás

14 magyar halott; összesen 30



Az 1911 évi Bluefield-i bányatűz és az 1902 évi júliusi bányarobbanás magyar áldozatainak a száma is igen jelentős.

Meg kell jegyeznünk, hogy abban az időben a sérültek, özvegyek, árvák semmi segítséget nem kaptak.

Ezekben az években segítséget, enyhülést csak a zene és a dal hozott a magyar szenvedőknek. A következő dalszöveg ebből az időből származik:

Szénpor szárítja fel könnyeinket,

Füstbe fullad kacagásunk,

Kis falunkba hazatérni vágyunk,

Hol minden fűszál ért magyarul.

(The coal powder absorbs our tears, Our laughter is drowned in smoke, We yearn to return to our little village Where every blade of grass understood Hungarian.)

Bányaszerencsétlenségek vannak. De az itt dolgozó magyarok halála Habsburg egyezkedések eredménye volt és szándékos magyar pusztítás.

Ha már a kivándorlásokról beszélünk, Amerikába 1920 és 1930 között hárommillióhétszázezer magyar érkezett. (www.spartacus.schoolnet.co.uk/USAEah.htm )

A magyarság hírnevét rendszeresen romboló másik amerikai intézmény Hollywood, hol a Székelyföldet vámpírok honaként árulták, honfitársainkat rendszeresen nevetség tárgyává tették. Azóta, ha a világ magyar hazánk nevét hallja, csak legyint, legfeljebb Zsazsa Gáborral teszi agyában elérhetővé.

Világháború előtti történelmünkben már idegen ügynökök dolgoztak egy kommunista “puccs” szervezésén, mely bármilyen rövid életű volt, Trianon-i feldarabolásunkhoz adott alapot. Tervezett magyar irtás volt ez is!

De mennyivel több ilyen példa van hazánk történelmében!

A magyar egész történelme során “Jótett helyébe jót várj” elmélet szerint élt, e szerint rendezte be életét, ezt éli ma is. És ezt használja ki nagyszerűen, kárunkra a világ. Viselkedésünk, jóra igyekvő életünk Isten áldása. Így indított bennünket útnak, s ezt az adományát őrizzük a Teremtés hajnala óta, hogy maradjon jóság e világban. De ismernünk kell a bennünket kihasználók lelkületét: eddig mindig gyilkosainkhoz fordultunk segítségért.

Amerikában járó magyar orvos a hetvenes években egy előadás keretében bocsánatot kért a magyarságtól. Feltartott két kezét mutatva kínos fájdalommal tört ki belőle a vallomás: “Ezzel a két kezemmel egy falunyi magyart abortáltam!” E folyamat azóta sem szűnt meg.

Az amerikai u.n. műveltség cédává neveli az amerikai társadalmat, korra, nemre való tekintet nélkül. S most ezt veszi át a “művelt” nyugat, s rombolja le hazánk magas erkölcsre alapozott történelmi múltjának mai folytatását.

Lassan viszont, a XXI. század hajnalán a magyarság ébredezni kezd, s készül lerázni magáról az eddigi nyugati átkot.

Keletre, Török ország felé tekint, hiszen nemzeti nagyjaink utolsó mentsvára Török ország volt. Ott élt Nagyságos Fejedelmünk, Kossuth Lajos, Mikes Kelemen, hogy csak a legismertebbeket említsük. Amíg az osztrák császár és magyar király békeidőben több várat pusztított el hazánkban mint a török ellenség háború idején csak azért, mert magyar-pusztítási kedve így kívánta, addig a török mecseteket, fürdőket épített, rózsakertet ültetett. De mindenek felett az elesett magyar ellenség vezéreit méltósággal temettette el.

Kufstein börtöneiben milyen méltósággal kezelték a Habsburgok nagyjainkat? Különös tekintettel a következőkre: A Nemzeti Hirháló 2006. november 18.-i számában közölt cikk Ferenc Ferdinánd következő szavait idézi: „E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget elkerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hogy a kialakult Nagy Románia a Habsburg hatalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja.”

A török vallási, nyelvi és műveltségi téren türelmet tanúsított. Viszont hány magyar kisfiú vált janicsárrá megszállásunk 150 éve alatt? –

S az uralkodó egyház hány Törökországból hazaszökött magyart égettetett meg élve, nehogy pogánysággal fertőzzék meg a népet? Közben hány kereskedelmi egyezményt kötöttek a törökkel hatalmuk, pénzük gyarapítására, míg mi, „bűnösnek” kikiáltott magyarok védtük egyházukat és a nyugatot?

Az ébredező magyar nép most kelet felé kezd fordulni, s mint vezércsillagra, Törökországra tekint. De ezt a kapcsolatot népszerűsítő kiadványokon feltűnő, hogy a magyar zászló másodlagos helyet foglal el a töröké mellett. E tény azt sejteti, hogy most kelet felé akarunk menetelni, felzárkózni, mint ezt eddig Európával tettük. Ez már jelképesen azt bizonyítja, hogy még mindig nem találtuk meg helyünket sem e földön, sem Európában. Tudom, önmagunkra, önmagunk erejére támaszkodás majdnem lehetetlennek látszik a belénk sulykolt „kicsi nép vagyunk” állandó hangoztatása miatt. De itt nem erről van szó. Nem arról, hogy a törökök lélekszámban sokszorosan felülmúlják hazánk lakósságát, még a világ ősz-magyarságát is. Itt nem számokról beszélünk, hanem arról, hogy Isten egy áldott hazát adott nekünk, ott ringatta az emberiséget embernyi emberré, magyarrá. S ez a Kárpátok védte drága fészek Európa közepén az emberi fejlődéstörténet szempontjából központi helyet kapott Tőle. Innen indultak tanítóink már a legősibb korokban is tanítani, művelni az emberiséget, a szépség, jóság, erkölcs és bölcsesség terén.

Hazánk Isten kegyelméből az emberiség ős anyja, az emberiség Aranykorának hordozója. Innen vándoroltak ki egyedeink a világ minden tájára, s éppen ezért nyelvünk valamennyi utódnyelvben fellelhető. Nem azért, mert ezeken a helyeken ringott a bölcsőnk. Ezen utódnyelvekben a teremtés menetének szerkezeti egysége nincsen jelen, csak a magyarban. Merjük elfoglalni a Teremtőtől reánk ruházott központi helyet, s késői gyermekeink – a sumir, az egyiptomi, a török, kelta, japán és a többi -- zarándokoljanak hozzánk, idős édesanyjukhoz tanácsért, útmutatásért. Bizonyíthatóan ők az ifjak, ők gyermekeink. Néha büszkék lehetünk reájuk, néha rakoncátlanságaikat kell gyógyítanunk „síppal, dobbal, nádi hegedűvel”, de még inkább jó szóval, szelídséggel, hogy végre ők is hinni tudjanak a jóság erejében, s abban, hogy rajtuk múlik a minden műveltség áhította régi Aranykor, a fény kora visszatérte. E központi helyet jelentő szülői méltóság népünknél soha nem válik dicsekedés tárgyává, hanem felelősségtudattá, hihetetlen komolysággal vett feladattá, hiszen e tárgyból jelesre vizsgáztunk sok ezer éves történelmünk során. A mostan alakuló, növekedő műveltségek számára sem szégyen ifjúságuk, hiszen életük teljén hatalmas részt vállalhatnak majd ők is a Teremtésben. Nem „elmaradottak”, csak még nem volt idejük műveltségük teljes kidolgozására. Minden ember, s minden nép valami megbízatást hozott magával a Teremtőtől. Ezt a megbízatást kell felismernie, s a teremtés céljaira használni.

A világnak meg kell tanulnia hinni abban, hogy az Isten szeretet, s a közötte és közöttünk levő szer (szerződés) a szeretet, mely szerez (teremt).

Korábban felelősségről beszéltem. Hogy e szerepnek valóban eleget tehessünk, a világ népeinek tanítóivá válhassunk, ismét fel kell fedeznünk önmagunkban, a Teremtő szeretet belénk és nyelvünkbe ültetett tanításait. Merjünk szembe nézni a ténnyel, hogy jelen voltunk e földön, mielőtt a sumir, maya, finn, török és a többi, később belőlünk kiváló nemzet megszülethetett volna. Isten nyelvünkbe, nyelvünk szerkezetébe rejtette a teremtés rendjét. Ennek részleteit nyelvjárásaink tették életük központjává, s éppen ezért meg kell ismernünk a Kárpát medence magyarságának nyelvét, hagyományait, értékeit, mondanivalóit. Nem könyvekből, hanem a személyes kapcsolat zsigeri bizonyosságával. Egy korábbi írásomban kitértem annak elkerülhetetlenül fontos voltára, hogy évi rendszerességgel látogassuk egymás műveltségi területeit: ne csak hírből halljunk a lebegő beszédű palócokról, lófő székelyekről, pannon fénymadárról, s sorolhatnám tovább, hanem váljon a Kárpát medence őszműveltsége saját, élő műveltségünkké. Ugyanígy ismerjük meg nagyjainkat, ihletett művészeinket, költőinket. Magyarságtudatunk fokmérője annak felfedezése, elfogadása, hogy életünk, mindenünk a Kárpátmedencéből ered, s eredetért nem megyünk senki máshoz. Nem korcsosítjuk el szavainkat csak azért, hogy egy-egy utódnyelv vélt elsőbbségének adjunk ezzel helyet. Tudományban se lelkendezzünk például a most divatos Gaia elméletért, hanem tudjuk, hogy Tündér Ilona, életünk anyja volt születésünk pillanatától, millió évekkel ezelőtt már.

Nyelvünk a teremtésben gyökerező, abból fejlődő, lombosodó ősnyelv. Aki ismeri nyelvünket, otthon van a teremtés rendjében, mely nyilt titok mindaddig, amíg él magyarja a földön. És ez a magyarpusztítás soha nyíltan ki nem mondott oka. A hatalmat keresők szemében ez a legfőbb hatalom e földön, melytől meg kell szabadulniuk. Hagyományainkból épített magának vallást az ótestamentumi nép, s századokkal később ennek kinövése, a Római Egyház anélkül, hogy magyar hitvilágunk lelki lényegét keresték, vagy megértették volna.

Újonnan fellelt ősműveltségünk legyen az a csodakút, melyhez a világ népei mindenkor eljöhetnek, felüdülhetnek. Kérdéseikre választ adhatunk, s segíthetjük őket emberi fejlődésük útján, hogy most már ne csak a földhöz kötött anyagban lássák boldogulásuk nyitját, hanem vegyék észre a mindenütt működő szellem szabadságát, erejét is.

Ne szaladjunk felvilágosodásért se nyugatra, se keletre, északra, délre, hanem forduljunk mindig, mindenben az Ég Urához, szerető Atyánkhoz, s akkor nem csalódhatunk. A koronázandó magyar király, kardjával üt a négy égtáj felé, de ő maga egyenes háttal áll kapocsként ég és föld között, Istene előtt. Erre a sorsra jelölte ki az Ég a magyart.

Rajtunk múlik, hogy teljesítjük akaratát.

Rajtunk múlik, hogy tudatosítsuk ezt az utat a világ népeiben.

Ezen és rajtunk múlik e világ sorsa is.

Az idei Kurultáj szervezésekor írt néhány gondolatom továbbra is érvényes, s talán segítséget nyújthat, így utóiratként csatolom:

Amilyen őszinte örömmel olvasom, s amennyiben az itt lehetséges: hallgatom a kárpátmedencei őshazánkkal kapcsolatos előadásokat, olyan bánat számomra ezek ellenkezőjét bizonygató emberek bennünket Ázsiába küldő igyekezete.

Tegnap kaptam kézhez az idei Kurultájjal kapcsolatos you-tube közvetítést, melyben az egyik rendező a keleti testvérek összehozásának nehézségeiről és sikeréről számolt be, s arról, hogy az idei találkozó számára Bugac milyen szép díszlet, mely terület az ősi lovasnomád hagyományok ápolására kiválóan alkalmas. Ezek között a lovasnomád népek között említi a szittyákat, hunokat és avarokat akkor, amikor már a nyugati történészek is beismerik, hogy pl. a görög városok szittya városok mintájára épültek, s lovas-nomád életmódról szó sem lehetett közöttük.

A jelenlegi hagyományvédők jóhiszemű, jólelkű, de tájékozatlan elképzelései egy, a Kárpátmedencében soha nem létezett lovasnomád műveltséget akarnak bevezetni, ezzel megkönnyítve ellenségeink magyarpusztitó munkáját. Az előadó ugyanekkor a népet arra eszmélteti – s ezen igyekezetében nincsen egyedül --, hogy Belső Ázsiában ringott a bölcsőnk. Így lassan elfelejtjük, hogy kárpátmedencei hazánk nem díszlet, hanem őshaza. Innen indultunk el emberré válásunk idejétől a mába vezető úton. Innen indultak el a most érkező vendégek is, s ide jönnek vissza látogatóba.

A lovasnomád elképzelések ellen már Dr. László Gyula történész, a kettős honfoglalás gondolatának képviselője is felszólalt. A lovasnomád társadalmak sátoros életvitele már a jégkorszak előtt is idejét múlt volt kárpátmedencei ősműveltségünk embere előtt, kik megőrizték magyar nyelvünk tisztaságát, magasrendű szerkezetét. mely Magyar Adorján szerint a teremtés hangokban való kifejezése, s nem magyar nyelvészek hasonló véleményeket fejeztek ki. Ilyen nyelv megőrzése igen magas szellemi műveltséget követel meg, ezredek békés fejlődésének lehetőségét, amit a lovas, vagy ló nélküli nomád műveltség adni nem tud már jellegénél fogva sem. A kurultáj előadója hangsúlyozta, hogy a keleti származást el nem fogadó egyének történelmi nézetei „délibábosak” (mintha hallottuk volna ezt már néhány évtizeden át....)

A Kurultáj és a Turán csoport szervezője a magyar valóságot közel keleti történelmünk – Baján Kagán, Árpád fejedelem – idejétől számítja. A látogatóba érkező keleti rokon népek viszont jó megérzéssel kis zacskó földet hoznak magukkal hazulról, hogy elhelyezzék „Az ősök fájánál” – Bugacon.

Innen egy lépés felhivni a látogató rokonok és barátok figyelmét arra, hogy milyen jó őket kárpátmedencei őshazájukban, az össz-magyarság őshazájában viszont látni, ahonnan ezredekkel ezelőtt vándoroltak ki „szerencsét próbálni”, ahogy népmeséink emlékeztetnek is erre.

Milyen jó érzés, megnyugvás számukra és az emberiség számára, ha tudják: hazaérkeznek, ha Magyarországra jönnek...

aghug

#180

2014-01-30 12:30

Tartsák be legalább a jóérzés határait!

Vendég

#181

2014-01-30 13:41

Izrael megszűnéséért imádkozunk

Az anticionista rabbik állítják, hitük szerint nemhogy állama, földje sem lehetne a zsidóknak. Izraelt és a cionizmust tartják felelősnek a zsidógyűlölet kialakulásáért. A zsidók úgy izraeliek, mint ahogy a mazsihisztijük eldöntötte, hogy ők Árpádháziak, mert a Szent hazánkba, a Kárpátmedencébe belúdtalpaztak a népírtó tömeggyilkos habosburgok engedélyével.

https://www.youtube.com/watch?v=3K_t60lMhsE&noredirect=1


Vendég

#182

2014-01-30 17:00

Akkor amikor ennyi éhező ember és hajléktalan van egy országban ilyen emlékmüvet állitani iszonyú nagy bün. A történelmet nem hamisithatja meg egyetlen kormány sem. Ez is bünnek számit

Vendég

#184 Re:

2014-01-30 18:14

#182: -

Tudjuk-e?

Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?

Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!

És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le.

Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.

Talleyrand válasza:- Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.

És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás?

"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!"
(Széchenyi István)



Vendég

#185

2014-01-30 22:32

Az én szomszédom idős zsidó néni, elmodtam neki, hogy Auschwitzi kiküldetése, mai hivatalos magyar történelmi megítélés szerint, egy egyszerű rendészeti eljárás volt. Először nem értette, hogy megértse próbáltam az akkori életéből vett
hasonlattal magyarázni. Tételezzük fel, hogy a kis szikvíz üzemében elfelejtett számlát adni, ez kiderült, amit a hatóság Auschwitzi jutalom deportálással torolt meg.Amikor felfogta, hogy ez mit jelent, rögtön sírva fakadt, szégyenkezve mutatta a kezére tetovált azonosítási számát. Szerinte akik ezt mondják,hazúgságot terjesztenek, becsapják az embereket.

Vendég

#186

2014-01-31 00:17

Nemzeti amnézia= diktatúra

Vendég

#187 Re:

2014-01-31 12:10

#185: -

Azt  is kérdezd meg az idős szomszéd aszonyodtól, hogy az  ötvenes évek után vagy a gengszterváltás után  születeteknek, az erevaló hivatkozással nyomorgatotaknak mindehez mennyi köze van?


Vendég

#188 Re: Re: más módon is lehetne tiltakozni? csak egy javaslat

2014-01-31 12:19


Vendég

#189 Re:

2014-01-31 12:23

#181: -

Te miért nem írsz máshol, nem találsz elég helyet széles e hazában? Véleményed szent, de nem itt kell szórakoznod!


Vendég

#190 Re:

2014-01-31 12:27

#179: -

Minden tiszteletem a népművelő buzgalmadhoz, csak kicsit eltévedtél...??


Vendég

#191 Re: Re: Re: más módon is lehetne tiltakozni? csak egy javaslat

2014-01-31 12:27


Vendég

#192

2014-01-31 17:57

Én csak az Anyámat,Nagybátyámat,valamint az egész rokonságomat elvesztettem hát már miért tiltakoznék
a történelemhamisitásért ?
Vagy talán ez egy gazemberség?

Vendég

#193

2014-01-31 18:01

Tiltakozom!!!! Elég volt!

Vendég

#194 Re:

2014-01-31 23:13

#185: -

Csak zsidó rizsa az egész, mert Auschwitz még mindig nem  Ukrajna felé van!


A nagybeszédű ponyvaíró kibökte, hogy 23 zsidó történész tiltakozott Szakály Sándor történész kijelentése ellen. Szakály Sándor igazat mondott (nem zsidó, hanem magyar és valóban szakértő), hogy az 1941 nyarán a magyar csendőrök kidobták az ukrán határon át azt a több mint tízezer zsidót, akiknek semmilyen papírjuk nem volt, belopakodtak hozzánk a környező országokból és itt szerettek volna tartósan maradni. De mivel átküldték őket az ukrán határon, ez idegenrendészeti eljárás volt. Az, hogy később kiderült, hogy ezeket az ukrán partizánok és a németek megölték, arról a magyar kormány nem tehetett, semmi közük nem volt hozzá. Korábban 1938-1941 között a visszacsatolt területekről amúgy is több százezer zsidót „kaptunk”, akik persze Trianon ellen soha nem léptek fel előzőleg és a visszacsatolás mellett sem álltak ki, akkori hazájukban. Na és akik nálunk voltak? Ők a kormányok ellen és a háborúban való részvételünk ellen uszítottak mindig, a lapokban. De a magyar királyság életszínvonala az kellett nekik. Olyan helyre soha nem vándorolnak a zsidók, ahol teljes nyomor van, ők mindig javakat akarnak birtokolni és az állami főhatalmat átvenni.

forrás

"egyszerű rendészeti eljárás"


Vendég

#195 Re: más módon is lehetne tiltakozni? csak egy javaslat

2014-02-01 09:51


Vendég

#196 Igazságot Magyarországnak!

2014-02-01 11:52

Íme a teljes igazság 1956-ról
címmel küldött emailt egy ismerősöm melyben Ifj. Tompó László a teljes igazságot próbálja megismertetni a magyarokkal 1956-ról. Írja, hogy " Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel. David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, '56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében ("Felkelés")".
Elgondolkoztam, 56 év után kell a magyaroknak megismerni az igazságot, azt, ami Magyarországon történt egy brit történésztől? Ez szégyen gyalázat a magyarságra. Miért nem lehet tudni az igazságot, legyen az jó, vagy rossz, hogy tanulni lehessen belőle?  Kíváncsiságból utána néztem a könyvnek, a brit történész 18 éves volt 1956-ban és nem volt Magyarországon, tehát csak másoktól, s azok véleménye után írta meg a könyvet. Felhasználta Nagy Imre tárgyalását, már megjelent írásokat, katonai, rendőrségi, diplomáciai adatokról, a menekültek valló-másait a könyv írására. Az író ismerteti az események, dokumentumok forrásait, amivel bizonyítja azoknak igazságát, s így elfogadhatók. De magáról a forradalomról nem írta meg a teljes igazságot. Nem írhatta meg, mert ő nem volt ott, aki ott volt, sokan még a családtagjainak sem mondta meg. Aki teljesítette a hazáért való kötelességét és részt vett a forradalomban, az börtön, vagy halálbüntetést kapott, ha el nem menekült. Így a győztesek, a szovjet tankok segítségével újra hatalomra jutott kommunisták írták meg a történelmet az 1956-os szabadságharcról - a forradalomról - az ellenforradalomról - felkelés - lázadás - fasisztá-nácik támadásáról. Lehet válogatni a kifejezé-sekben, a magyar kormány sem tudta eldönteni mi 1956 igazsága. Az emigrációban sincs egyetértés. Nem lehet tudni, hogy kik voltak többen a menekültek között a kommunisták, vagy a páton kívüliek, a szabadságharcosok száma egyre nőtt, 1990-ben már több volt, mint 1956-ban. Ezek Kádár és elvtársaitól hallottak a forradalomról, Nem lehetett tehát a teljes igazságot megtudni 1956-ról.                                                                                     Mivel a legmagasabb Magyar Szabadságharcos Emlékművet mely Los Angelesben van, immár eltulajdoní-tották az álszabadságharcosok, (van, akik a Szovjetunióba töltötte a forradalom napjait, barátaim kértek, hogy mivel azt én terveztem írjam meg a történetét. Az Emlékmű függvénye a forradalomnak így a személyes tapaszta-lataimat leírtam a forradalomról. Az írottakat nem akarták kinyomtatni Magyarországon, pedig azok igazak. Majd az AdLibrum kiadó elfogadta s megegyeztünk 220 oldalas terjedelemben. Elküldtem a kéziratot, az 144 oldalt töltött ki, a nyomtatásra rövid határidő volt. Hogy kitöltődjön a 220 oldal, a II. Fejezetbe összeszedtem újságokban, értesítőkben megjelent cikkeket, képeket, az Ontarioi Magyar templommal kapcsolatos írásokat. Így került a könyvbe a Cigándról elszökött pap, Szabó Sándor a reformátusság történelmében egyedülálló a magyarságra szégyenletes csalásai, hazugságai, törvényszegései és bérgyilkosságra való felbujtásai.
A könyv megjelent 2011-ben Dicscsőség a Hazáért elesett Hősöknek címmel melyben a tiszta igazság van írva. A könyvről Áder János Köztársasági elnök, a hozzám küldött levelében többek között azt írta, hogy:
Az 1956-os események bemutatása különösen érdekes és hiteles olvasmány egy szemtanú
tollából, így külön öröm, hogy lehetővé tette, hogy a magyar fiatalok új nézőpontból ismer-
hessék meg hazánk történelmének egyik legfontosabb mérföldkövét.”
De az elvtársaknak még ma sem tetszik az igazság, ugyanakkor tudjuk, hogy az ördög nem alszik a hamis pap Szabó Sándor elment az egyház pénzén Budapestre, talált egy jól futó ügyvédet és beadtak egy feljelentést a Markó utcai Bíróságra becsületcsorbítás és rágalmazásért és be akarták tiltatni a könyvet. Idáig még nem sikerült, az ügyvédet feljelentettem, mert nem válaszol, s nem tartja be a törvény által előírt szabályokat. De ez egy másik könyv anyaga.
Visszatérve David Irving könyvére, pirossal van írva a megjegyzéseim. Az 255. oldalon írja; "A hadsereg most a Parlament előtt áll és várja a vezért.22 Nagy szeme megakad egy számára barátságtalan látványon: lát egy lyukas zászlót, amiből kivágták a kommunista címert. Milyen nagy ez a tömeg? kérdi. Kétszázezren lehetnek, becsüli meg valaki. Nagy mereszti a szemét. A háború alatt beszélnie kellett milliókhoz rádión keresztül, de sohasem beszélt élő emberekhez, hacsak nem a Párt által összetoborzott hallgatósághoz. Végigsimítja szemöldökét zsebkendőjével, megnézi schaffhauseni aranyóráját és hallgatásba burkolózik. Miután senki sem szól semmit, az autó megáll száz yardnyira a Parlament főbejáratától. Itt olyan sűrű a tömeg, hogy ezt az utat gyalog kell megtenni. A két ember szorosan közrefogja. Mások az ajtóhoz segítik őket. Eresszük Nagy Imrét! Ez Nagy Imre! Jön, hogy beszédet mondjon! A rendkívül aggodalmaskodó Nagy Imre besietett a Parlament épületébe. A kőfalakon keresztül is hallotta a tömeg kiabálását. Erdei Ferenc kalauzolta ki az erkélyre egy mikrofonnal. Ő és Fazekas fogták a karját, nehogy véletlenül a mélybe zuhanjon. Közel állt hozzájuk Tóbiás Áron, a rádiós újságíró, készen arra, hogy kommentárt diktáljon magnószalagra.
Ebben a pillanatban valami megmagyarázhatatlan történik: autók érkeztek a térre, kiabáló emberekkel. Mindenki menjen a Rádió épülete elé!26 Az ÁVH-sok tüzet nyitottak az egyetemistákra!.27 Ezt csak Nagy Imre beszéde után kiabáltam azelőtt még nem vlt lövöldözés. Egy egyetemista lány, Lányi Ildikó bizalmatlan; arra gyanakszik, hogy ez tipikus kommunista trükk a tér kiürítésére.28 A történész Szolnoki László is gyanakszik. Azt gyanítja, hogy Gerő tudatosan egy Poznan-típusú felkelést provokál, hogy bebizonyítsa nélkülözhetetlenségét és Nagy Imrét egyszer és mindenkorra eltegye az útból. Szolnoki figyeli az autókat a hangosbeszélőjükkel. Azt tudatják, hogy: Magyarokat gyilkolnak!. Mindenki a Rádióhoz!.29 Tudja-e valaki, hogy kik ezek az alakok? Kérdezi az egyik autó mellé furakodva. De senki sem tudja. A Dicsőség a Hazáért elesett Hősökre című könyvben részletesen le van írva a hangszórós autó szerepe mely irányította a tömeget, meggyőzte a Margit hídon jövő katonákat, akik a felvonulók szétverésére voltak kirendelve, hogy az ÁVO-sok lövik a felvonulókat a rádiónál, menjenek megszüntetni a vérontást. Az autóban Bogár Gyula, Pesti Jóska, két fiatal fiú és három katona volt, azok neve ismeretlenek. Ha az ÁVH-sok nem lőnek a tömegbe nincs mit mondani s a tömeg csalódottan, de hazament volna. A rádiónál lévőket a katonaság segítségével szétoszlatták volna s nem lett volna forradalom. Olyan sötét van a téren, hogy az emberek nem ébrednek tudatára, hogy az erkélyen álló ember az a Nagy Imre, aki mellett egész nap tüntettek.30 Aztán egy villanykörte kigyullad a korlát mögött, és a kiabálás abbamarad. Egy óceánnyi arcot lát Nagy Imre maga előtt. Belekiáltja a mikrofonba: Elvtársak! Semmi sem történik. Valaki észreveszi, hogy nem lehet hallani a hangot. Csavar egyet a mikrofonon. Nagy Imre megismétli az üdvözlést: Elvtársak! Elvtársak, kedves? Mi nem vagyunk elvtársak! Le az elvtársakkal! Mi magyarok vagyunk! Mint a vízbe dobott kő, hullámzott a tömegben: - Nem vagyunk elvtársak! Mi magyarok vagyunk! Kiáltott vissza a tömeg.
Fülsiketítő füttykoncert következik; olyan, amilyen a futballmeccseken szokott lenni, öngól alkalmából. Nem vagyunk elvtársak, fújj, le vele. Kiabálták vissza. Nagy megzavarodik, dühös. Egy része az embereknek segít neki. Nem vagyunk elvtársak! Idegesen megigazítja cvikkerét, és újra próbálkozik: Honfitársaim és barátaim! A füttykoncert óriási éljenzéssé változik. Nem volt újra próbálkozás, nem volt éljenzés, hangos volt a bekiabálás. A tömeg érzékeli a milliméternyi engedményt is. talán még arra is rá tudnák venni Nagy Imrét, hogy kifizesse azt a kötelet, amire őt magát és az egész rendszert felakasztják. Nagy folytatja előre elkészített beszédét, de nem ér el a végéig. Nem tudta folytatni olyan hangos volt a kiabálás,
.             Jóemberek, legyenek türelemmel! A Központi Bizottságnak mindenről gondja lesz, hangzik az üzenete. Ez nem hangzott el. nagy volt a kiabálás, éneklés. A tömeg türelmetlen, csalódott. Annyi biztos, hogy Nagy Imre nem Kossuth Lajos, nem ért a tömeg nyelvén, és nincs villámgyorsan működő ösztöne. Megkéri a tömeget, hogy énekeljék el a Szózatot (Vörösmarty Mihály hazafias, magasztos hangú költeményét). Énekelték a szózatot, de nem Nagy Imre kérésére. ő hamar bement az erkélyről.
Ez nem kommunista mozgalmi dal; ez újabb milliméternyi engedmény. Aztán arra kéri a tömeget, hogy menjenek haza nyugodtan. De a tömeg rátapintott a lényegre és abból nem enged. A Szózat után (amelynek első sora így hangzik: Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!. hangos szóval, kihívóan így kiáltanak fel egyesek: Nem megyünk haza! Együtt maradunk!31 Nagy rövid ideig az erkélyen marad. Még akkor is ott áll, amikor egy fiatal irodalomkritikus, Lukácsy Sándor . vékony bajuszát pödörgetve beront a Nagy mögötti terembe: Aczél, meg kell mondanod Nagy Imrének, hogy az ávósok lövik a tüntetőket. Lent a téren az egyik hangosbeszélő visszhangozza a hírt: A Rádió épületéhez! Az ávósok lövik a tüntetőket! Nagy visszabotorkál az erkélyről. Csak most ébred a tudatára, hogy a helyzete mennyire bizonytalan. A tömeg oszlani kezd. Beszédét ellenséges csend fogadta. Senki sem tapsolt.
Nem akarom Irving könyvét cenzúrázni, de a forradalomról írottak nem fedik a teljes igazságot. Azt Irta, hogy a rádiónál elfogott ÁVH-sokat a pincébe vitték, majd szabadon engedték őket, s a rádiót hajnal 4 órakor elfoglalták a felkelők. Az igazág; a rádiót csak 24-én délelőtt 10 órakor foglalták el. Az ÁVH-sokat a Trefort utcai rendelőbe kísértük, hogy majd a bíróság fog elítélkezni felettük. Védtük őket a forradalmárok sűrű sorfala között, a civilek ütéseitől, melyből mi is kaptunk, agyon akarták verni őket. Onnan másnap szabadon engedték őket.
A siralmas az, hogy hazánkban, általunk, a világ történelmében egyedülálló szabadságharcot kezdtünk a népeket elnyomó istentelen kommunizmus, és a világ legerősebb hadserege ellen és azt meghátráltattuk, majd 34 év után a megszűnt. Ennek igazságát nem ismeri a magyar nép. Pedig, ha ismerné, és kiszámítaná, hogy mily sok billió dollár, halál és vérveszteség, küzdelem és rombolástól mentette meg a világot a forra-dalmárok vére a világot, jogosan követelhetnék, hogy adjanak igazságot és jóvátételt a magyaroknak 1918-tól.
Sajnos erre nem került s nem került sor, mert a Magyar Parlament nagy részétet még mindig az elvtársak és azok leszármazottjai uralják és nép fizeti a kommunistáknak adott kölcsönöket.
Bogár Gyula

DAVID IRVING. FELKELÉS! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956

 

Goran

#197 Re:

2014-02-01 12:21

#78: -

"A magyarok telhetetlenek területileg." Ez már tényleg agyrém. Egy Trianont elszenvedett országgal szemben ilyen vádat megfogalmazni, nem más mint ordas hazugság. Ugye azt azért tudja, hogy mi történt velünk magyarokkal Trianonban?Annyit segítek, hogy nem területet kaptunk. Még egy kvíz kérdésem lenne. Ez már kicsit nehezebb. Mit gondol, ki börtönözte be Szálasi, nyilas vezért? Na jó, segítek. Az a csúnya  "antiszemita, náci, rasszista, homofób, fasiszta, militarista masiniszta, stb. stb.... Horthy Miklós. Nem csoda, hogy nem tudta, mert azok az igazmondó, becsületes, objektivitásra törekvő történetírók, a "hitelesség" kedvéért elhallgatják. Ha meg véletlenül tudta, az meg annál rosszabb, mert ha ismerte ezt a történelmi tényállást,és ennek ellenére ez a véleménye, ott tényleg nagyon komoly mentális zavarok vannak, amik mélyen rányomják bélyegüket a történelmi tisztánlátásra. Mint ami a fenti idézetből ki is derül.


Vendég

#198 Re:

2014-02-01 12:33

#78: -

Az ilyen sünnyi hátso nyalogatóknak, egy apróság:

Lecke kishitűeknek ...

Az egyik politikai hetilapban két színészünk vitatkozott a hazai helyzetről,
s ebben felmerült a művészek közéleti szerepvállalásának kérdése. Egyikük arra hivatkozott, hogy az Egyesült Államokban is odaállnak az ismert sztárok a jelöltek mellé, mire a másikuk megjegyzi: "Van kétszáz év előnyük demokráciából." Ezt aztán nem fejtegetik tovább, bizonyára ebben egyetértenek. Ez a mentalitás jellemzi az egész honi közéletet, sajtót, de még a politikát is: elmaradtunk a Nyugattól, most tanuljuk a demokráciát, az alkotmányozást. Ha valamit be akarunk vezetni, mindjárt vizsgálgatni kezdjük, vajon ez a nagy testvéreknél miként van, és véletlenül sem fordulhat elő, hogy nálunk másképp legyen. (Bár ennek határait mintha a mostani kormány elkezdte volna feszegetni, és például a bank- és válságadóval vagy a gyermekek után járó szavazati joggal akár úttörő is lehet.)

Az Egyesült Államok kétszáz éves előnyéről csak annyit: az akkor már több mint kétszáz éves Magyar Királyságban 1222-ben megszületett a 31 pontból álló Aranybulla, amely többek között tartalmazott egy ellenállási záradékot, amely szerint a királyt rá lehet kényszeríteni a törvény betartására, de akár le is lehet váltani! Hol volt még Amerika felfedezése? De megemlíthetnénk az 1848-as jobbágyfelszabadítást is; akkoriban - még több mint egy évtizedig - az Egyesült Államokban létezett a rabszolgaság intézménye; a négerek őseit egész egyszerűen elrabolták és elhurcolták egy másik kontinensre, miközben már életben volt az a csodálatos alkotmány, amelynek egyik sarkalatos pontja, hogy minden ember egyenlőnek született. Magyarországon 1920-ban általános választójog alapján tartottak választásokat (igaz, később ezen átmenetileg szigorítottak), benne a 24 éven felüli, írni-olvasni tudó nők szavazati jogával, míg például Svájcban a nők csak 1971 óta gyakorolhatják ugyanezt.

Szakítani kellene ezekkel az önostorozó, hazug toposzokkal, amilyen a
honfoglaló "pogány magyarokról" szóló is. Maga az Isten szavunk - amely az egyetlen, teremtő hatalmat jelöli - bizonyítja, hogy nem pusztán hívő nép élt itt a nyugati hittérítők megjelenése előtt (hiszen nem kellett az ő készen kapott "Isten" szavukat - God, Gott, Deus, Dio stb. - átvennünk, mert saját fogalmat alkottunk rá már jóval korábban), hanem ráadásul egyistenhívők voltunk. Értelmetlen is az olyan fordítás, amikor istenekről beszélünk, mert az Isten nem tehető többes számba, mivel éppen az a lényege, hogy az Egyetlen, öröktől való Mindenható. (A görög vagy római istenek valójában nem azok, hanem csak egy-egy szakterület különleges képességű mesehősei.) Elődeink erős hitére pedig mi sem jellemzőbb, mint a Képes Krónikában megörökített jelenet: Árpád megtöltötte a kürtjét a Duna vizével, "ama kürtre a Mindenható Isten kegyességét kérte". Ezután az "összes
magyarok" háromszor kiáltották: Isten! Ebből, írja a 14. században
keletkezett krónika, szokás lett, amit a magyarok "mind a mai napig
megőriztek". És, tegyük hozzá, a 21. században is szoktuk mondani ivás
előtt: Isten, Isten! (A harmadik Isten lekopott, pedig három a magyar
igazság. És mellesleg a Szentháromság is.) Tehát egy átlagos családi vagy baráti iszogatásnál ezeregyszáz éves szokást gyakorolunk. Ezt csinálja utánunk Obama! ( vagy a biboldók rabló bandája)

A harmadik toposz, amellyel illene már végre leszámolni, az a "kis ország vagyunk" című kesergés, lemondás, magyarázkodás. Kis ország Luxemburg, bármekkora szája is van a külügyminiszterének. Kis ország Málta, Andorra; de kis ország Szlovénia, Észtország vagy Montenegró. Sőt kis ország Szlovákia, Litvánia, de talán még Írország is. Mi Európában abszolút közepes államnak számítunk. És ahogy demokráciából vagy hitből, úgy államszervezésből sem
szorulunk senki kioktatására és lesajnáló megállapításaira. Ha területileg
megfogyatkozva is, de a világ egyik legrégebbi, ezer évnél is idősebb,
jogfolytonos államának vagyunk a lakói. Ez tény, bármit is gondol erről a
150 éves Olaszország, a 152 éves Románia, az alig 450 éves Hollandia, a bő 500 esztendős Spanyolország, a 700 éves Svájc; hogy az olyan ifjoncokról, mint (Izrakhel) Szlovákia vagy Szlovénia szó se essék.

Tehát minden nagyképűség nélkül úgy helyesbíthetjük a fentebb említett
Kossuth-díjas színészünk megállapítását, hogy az amerikaiakkal szemben van közel nyolcszáz év előnyünk államszervezésből. De mi ezt nem szoktuk az orruk alá dörgölni, mert tekintettel vagyunk az érzékenységükre.

-  zárojeles beszurások saját kiegészítések!


http://www.youtube.com/watch?v=jgCkwLAQ2Pk

Cleveland -2011

Üdvözlettel:
Gera Zoltán

 


Vendég

#200

2014-02-01 21:54

Nekem közbe kell lépnem, hogy megmentsem az emberiséget attól, hogy még az Úr Nagy Napja előtt elpusztítsa önmagát
2014-01-29


Drága szeretett leányom, ne magatokért sírjatok, hanem Értem, Jézusotokért, Aki sír és szenved ama gyorsaság miatt, amellyel az emberi nem a züllött és bűnös életbe zuhan.

Mivel Szavamat oly sok ember utasította el, oly hosszú ideje, így sok embernek már nincs irányvonala, vagy nem tudják hogyan tovább, amikor döntést kell hozniuk az életükben. Azoknak a lelkeknek, akik elsodródtak az Igazságtól, csak saját vágyaik vannak, és a saját érdekeiknek megfelelően irányítják azokat. Az önmegszállottság, a szexuális erkölcstelenség, az önkielégítés és az anyagi javak utáni törekvés tönkreteszi a lelküket. Semmi sem fogja vagy tudja kielégíteni őket. Amikor már elérték a bűn mélységét, akkor más lelkek felkutatásán serénykednek, hogy tőrbe csalják őket. Ez azért van, mert a Sátán már annyira elnyelte a lelküket, hogy így felhasználja őket, annak érdekében, hogy minél több lelket vonszoljon az ő aljas csapdájába.

Az emberiség erkölcse olyan mélyre süllyedt, hogy ez a gonosz szellem millió lelket nyel el naponta. Ó, mennyire nő az Én Fájdalmam, és mennyi munkára van még szükség, hogy ezt a fertőzést ki lehessen irtani. Eljön majd az idő, amikor az emberiségnek csak egyharmada fogja megkapni a kegyelmet, hogy felismerje a jó és a rossz közötti különbséget.

Azok, akik a gonoszság bármilyen formáját szívesen elfogadják, mint jó dolgot fogják azt bemutatni. Nemsokára nagyon bátor kell, hogy legyen az az ember, aki felemeli hangját, hogy kijelentse: „Ez helytelen” anélkül, hogy le ne ördögöznék, és meg ne vetnék, mivel ezt egy ésszerűtlen kirohanásnak fogják tekinteni.

Ó, milyen mélyre fognak süllyedni Isten gyermekei. A keményszívű – aki gyűlöl másokat, akiből hiányzik az együttérzés -, a kapzsi és az erőszakra szomjazó lelkek száma növekedni fog. Őket most csodálni fogja az egész világ, holott évtizedekkel ezelőtt féltek volna tőlük. Éppen ezért Nekem közbe kell lépnem, hogy megmentsem az emberiséget attól, hogy még az Úr Nagy Napja előtt elpusztítsa önmagát.

A Sátán terve az, hogy annyi lelket pusztítson el, amennyit csak lehetséges. Az Én tervem az, hogy megállítsam ezt a fertőzést, és nem fogok tétovázni abban, hogy megadjam azokat a jeleket, amelyekre szükség van, hogy felébresszen benneteket Isten Szeretetére, és annak szükségére, hogy kellőképpen felkészüljetek az eljövendő világra.

Soha ne utasítsátok el Isten Kezét. Soha ne hagyjátok figyelmen kívül Isten Szavát, mert e dolgok nélkül semmik vagytok.

Jézusotok



Fizetett hirdetés

3000 embernek fogjuk hirdetni ezt a petíciót.

Tudjon meg többet...