Küzdjünk együtt az iskolai, óvodai, bölcsődei orvosi igazolások eltörléséért. Adjuk vissza a kiskorú gyermekért való felelősséget a szülőnek!

A 20/2012 EMMI rendelet 51. § (1) bekezdése, amely szabályozza az iskolai hiányzások igazolásának a módját, nem egyértelműen fogalmaz, így a mindennapi iskolai és orvosi gyakorlatban sok problémát okoz. Orvosszakmai szempontból nem állja meg a helyét, gyakorlatilag betarthatatlan.


A rendelet módosítása eddig - elsősorban az oktatásügy szereplőinek részéről a tankötelezettségre való hivatkozás miatt - nem történt meg. Minden eddigi elutasító vélemény alapján látható, hogy a jogalkotó (és az oktatásügy) az egészségügyi ellátó oldal munkáját nem teljes mértékben ismeri. Mihamarabbi változtatásra van szükség, a kiskorú gyermekért való felelősséget vissza kell adni a szülőnek. 

Korábban a Házi Gyermekorvosok Egyesülete is jelezte az orvosi igazolásokkal kapcsolatos aggályait, azonban érdemi előrelépés az elmúlt évtizedekben nem történt. Az alábbi rendelet mind a szülőknek, mind a gyermekorvosoknak, mind pedig a pedagógusoknak számtalan kellemetlenséget okoz.


Az idézett jogszabály: "A beteg gyermek, tanuló az orvos által meghatározott időszakban nem látogathatja a nevelési-oktatási intézményt. Ha a pedagógus megítélése szerint a gyermek, a tanuló beteg, gondoskodik a többi gyermektől, tanulótól való elkülönítéséről, és kiskorú gyermek, tanuló esetén a lehető legrövidebb időn belül értesíti a gyermek, a tanuló szüleit. Azt, hogy a gyermek, a tanuló ismét egészséges és látogathatja a nevelési-oktatási intézményt, részt vehet a foglalkozásokon, orvosnak kell igazolnia. Az igazolásnak tartalmaznia kell a betegség miatt bekövetkezett távollét pontos időtartamát is."


Az igazolásokkal kapcsolatos Minisztériumi és iskolai vélemények alapján is látható, hogy a szabályozás nem egyértelmű, több helyen ellentmondásos. A jogalkotó az orvosszakmai, elméleti és gyakorlati elveket nem veszi figyelembe. A háziorvosok által felvetett problémák legtöbb esetben visszautasításra kerülnek azzal a magyarázattal, hogy a tanulók elsődleges feladata a mindennapi iskolába járás, a tankötelezettség teljesítése. Mindez nyilvánvaló, azonban ennek betartása és betartatása elsősorban a kiskorú gyermekéért teljes felelősséggel tartozó szülő és az iskola feladata. A jogalkotó szándéka teljes mértékben érthető, azonban a jelenlegi szabályozás pont azokat a családokat támogatja, ahol az iskolakerülés elfogadható. Szerencsére többségében vannak azok a családok, akiknek nem érdeke a tankötelezettség alóli kibújás. A jelenlegi igazolási rendszer a szülőről a felelősséget teljes mértékben a gyermekorvosra terheli, számtalan megalázó helyzetbe hozva mind a két felet, sőt a pedagógusokat is. Ebben a rendszerben a szülőről és az iskoláról egyaránt lekerül a hiányzásokkal kapcsolatos felelősség, és az orvosra hárul. Márpedig ez nem orvosi feladat.


A jogalkotó nem ismerheti/ nem veszi figyelembe a mindennapi gyakorlatot, amely szerint számtalan igazolás a szülő elmondása szerint kerül kiállításra, hiszen a legtöbb tünet, betegség az orvosi vizsgálat időpontjában nem igazolható (otthon mért láz, hányás, hasmenés stb.). Az igazolást azonban ki kell állítanunk, hiszen a gyermekért felelős szülő és a gyermekorvos bizalmi viszonya erre kötelez bennünket. Ez azonban sajnos jogi kiskaput is biztosít azon szülők számára, akik esetleg a kiskorú gyermekük iskolakerülését elnézik. A szülők pontosan tudják, milyen panaszokat kell mondani, amire az orvos - bízva a szülő szavában - kiállítja az igazolást. 

A jogszabályi megfogalmazás szerint a betegség időtartamát is az orvosnak kell igazolnia. A gyakorlatban a hiányzás hossza, a betegség időtartamának igazolása is többnyire a szülői elmondáson alapul, hiszen ő látja a nap nagy részében a gyermek állapotát, és gyógyulásának alakulását. A kiskorú gyermekéért teljes felelősséggel bíró szülő számos, szokványos megbetegedés kezelését felvállalja, otthonában megoldja. Megfelelő szülői tájékozottság, alapvető egészségügyi ismeretek mellett ez szakmailag is teljesen elfogadható. Amennyiben a szülő szükségesnek látja, a házi gyermekorvostól telefonon is kérhet tanácsot, segítséget.


A betegség utolsó napjának igazolása a szokványos esetekben felesleges és káros is, hiszen ha a már gyógyult gyermeket visszarendeljük a betegek közé, ismételt fertőzés kockázatának tesszük ki őt és hozzátartozóját. Nem beszélve arról, hogy hányás, hasmenés, menstruációs görcs, stb. javulása - ahogy annak fennállása sem - orvosi vizsgálattal nem észlelhető. A legtöbb betegségről csak úgy tudna kiállítani valóban hiteles igazolást a kezelőorvos, ha 24 órában a gyermek mellett tartózkodna, folyamatosan megfigyelve őt.   

 
A jelenlegi szabályozás másik igen komoly hibája az, hogy sajnálatos módon sokszor hazugságra kényszeríti a szülőt és a gyermeket is. Ezt semmiképp sem volna szabad legalizálni, sőt kikényszeríteni! A jelenlegi szabályozás mellett a szülő arra kényszerül, hogy ha elfogyott a házirendben megszabott, szülő által igazolható napok száma, orvosi igazolást kérjen például egy váratlan családi eseményt igazolásához. Ilyenkor vagy a szülő kényszerül hazugságra, és a fenti panaszok egyikét említi, vagy az orvost hozza nagyon kellemetlen helyzetbe egy nem valós betegség orvos általi igazoltatásával. Ezt a rendszerszintű, erkölcsromboló problémát feltétlenül szükséges lenne jogilag is helyes útra vezetni. 

Amennyiben a pedagógusban a szülői elhanyagolásból, veszélyeztetésből fakadó iskolakerülés gyanúja felmerül, ugyanúgy jelentési kötelezettsége áll fenn a gyermekjóléti szolgálatok felé, mint a gyermekorvosnak. Az iskolakerülés megakadályozása nem orvosi, hanem gyermekvédelmi feladat.

Gazdasági szempontból figyelembe veendő az is, hogy a jelenlegi szabályozás az államkasszát is terheli, hiszen a szülőnek adott esetben már csak az igazolás beszerzése céljából kell még egy napot keresőképtelen állományban töltenie.

A rendszer nem csak a szülőket, hanem a gyermekek gyógyításáért f
elelős orvosokat is megalázó helyzetekbe hozza, sok felesleges munkával terheli. Ezek az adminisztratív feladatok a súlyosabb beteg gyermekek ellátásától vonnak el értékes időt.

Az ellátó rendszer három szereplője (pedagógus, szülő, orvos) közül mindössze kettő ismeri a hiányzás teljes időtartamát: a pedagógus, aki könyveli is a hiányzást, és a szülő, aki a kiskorú gyermekét otthon tartja. Mégis az orvosnak kell ezt igazolnia. A mi részünkről hasonló gyakorlat lenne, ha az igazolás kiadása előtt a pedagógustól kérnénk egy igazolást, amelyen feltünteti, hogy a gyermek pontosan milyen dátumok között nem volt iskolában. Nem életszerű, és nem is jogszerű.

A fentiek alapján látható, hogy milyen sokrétű a probléma, amit egy jelenleg hatályos,a gyakorlatban nem betartható paragrafus okoz.

Hasonlóan ellentmondásos az óvodába, illetve bölcsődébe járó gyermekek esetében az „egészséges, közösségbe mehet” igazolás kiállításának gyakorlata. Ez az igazolás is teljesen felesleges, hiszen csak a pillanatnyi állapotot tükrözi. A legtöbb betegségnek lappangási ideje is van (akár 2-3 hét is lehet!), amikor a gyermeken még nem látható betegségre utaló tünet, de már fertőzhet. Az esetleges továbbfertőzés ilyen módon orvosi igazolásokkal nem előzhető meg.

Ezekben a kisgyermek nevelő intézményekben javasolnánk, hogy egységes szakmai protokollok szerint szabályozzák a gyermek megbetegedése miatti kitiltást, illetve közösségbe való visszaengedését. Ezen protokollokat mind az óvónőkkel/gondozónőkkel, mind a szülőkkel szükséges megismertetni, az intézményi házirend gyakorlatába beilleszteni.

Felhívnánk a figyelmet arra a pozitív változásra, hogy 2012. óta már nem orvos igazolja a gyermek egészségi állapotát táborozás esetén, hanem a szülő nyilatkozik arról, hogy gyermeke egészségesen megy táborozni (19/2012 (III.28.) NEFMI rendelet 5. paragrafus (2), 1. melléklet). Ha eben az esetben elfogadható a felelős szülő véleménye a gyermek állapotáról, akkor iskolai, óvodai, bölcsődei közösség látogatásához miért nem?

A fenti okok miatt szükségesnek látjuk ezen a területen a mielőbbi rendeletmódosítást.

Javaslatunk a következő: 51. § (1) A beteg gyermek, tanuló az orvos által meghatározott időszakban nem látogathatja a nevelési-oktatási intézményt. Ha a pedagógus megítélése szerint a gyermek, a tanuló beteg, gondoskodik a többi gyermektől, tanulótól való elkülönítéséről, és kiskorú gyermek, tanuló esetén a lehető legrövidebb időn belül értesíti a gyermek, a tanuló szüleit. Orvosi igazolásra csak a 18/1998. (VI.3.) NM rendeletben szereplő járványügyi jelentőségű megbetegedések kapcsán van szükség. Ha a szülő meglátása szerint a gyermek, a tanuló beteg, gondoskodik az otthoni ápolásról, ha úgy ítéli meg, orvoshoz fordul. A hiányzás időtartamát minden esetben a szülőnek kell igazolnia. Ha a kollégiumban lakó tanuló hazautaztatása nem oldható meg, az egészséges tanulóktól el kell különíteni.
 
Aláírás esetén hasznos lenne, ha a megjegyzésben feltüntetné, hogy milyen minőségében írja alá (pedagógus, szülő, egészségügyi dolgozó, orvos, stb.)

Petíció aláírása

Az aláírással engedélyezem Dr. Tordas Dániel, hogy az aláírásomat átadja azoknak, akik ebben a kérdésben hatáskörrel rendelkeznek.


VAGY

Egy e-mailt fog kapni egy hivatkozással, amellyel megerősítheti aláírását. Hogy biztosan megkapd üzeneteinket, kérjük add hozzá a info@peticiok.com címet a kapcsolati vagy a biztonságos feladó listádhoz.

Fizetett hirdetés

3000 embernek fogjuk hirdetni ezt a petíciót. Ezt a petíciót reklámozni fogjuk olyan emberek körében, akik más petíciókat is megnéznek honlapunkon, de ezt még nem látták.

Facebook