Quaestor károsultak megmentéséért
Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével
a külügy feljelentette a quaestort hogy nem fizettek nekik kamatot. ez már mindennek a teteje.
Én azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy itt egy db fiktív kötvény sem volt és nincs is, ez csak mese habbal. Majd talán 20 év múlva kiderül.
Re:
Nem lepne meg engem sem, sőt első naptól kezdve szkeptikus vagyok az MNB bejelentéseivel... az a "hiány" amit évekig nem láttak, majd 1 óra alatt 150 milliárd FIKTÍV-re akadtak, hát érdekes...
Megjegyem, Q-os dolgozó mondta pár napja, hogy bement a nyomozó hozzájuk, s azt mondta neki a nyomozó, hogy Excelben 5 perc alatt be tudja azonosítani a fiktív/nem fiktív kötvényeket... Meglepő, ha az Excel 5 perc alatt képes ilyen csodára, akkor ezek szerint az MNB/PSZÁF kettős az elmúlt x évben nem szánt 5 percet sem az ellenőrzésre...
Meddig türjük még? Nem nekünk kellene FÉLNI TŐLLÜK.Hanem fordítva.
Tragikomédia
Rádőlt a szaros köcsög a miniszterelnökünkre ,most probálják a szűk lyukon visszalapátolni a folyékony trutyit!!! Annyit hazudtak azt se tudják ki, mit, mikor hazudott. Még az is lehet,hogy a Quaestor jól működött ,de ráborították az ajtót-kiderült,hogy összesen 76 milliárdot vett ki az állam ,de miben kp-ban vagy másban?!!Még jó hogy összedőlt a Q.!!!Megtaláltak 160 milliárdot ,miben kp-ban ,értékpapírban vagy összesen, nem mindegy. Várom mikor titkosítanak 120 évre!!!Viktor nektek nem elég semmi ,ilyen egy hithű katolikus?
Re: marcius 18 an lejaro kotvenyek
#1612: - marcius 18 an lejaro kotvenyek
nekem minden kötvényem márc. 18-án járt le. arra vártam, én hülye, hogy kivegyem az egész befektetést
Re: Re: Palotás ügyvéd tájékoztatók
Re: Tragikomédia
120 év az elég lesz neki,de előbb gázosítva kaotikusan!
Valami azért csak elindulhatott. Eddig 160 milliárd "megvan". Tudom ez még nem sokat jelent, de szrintem beijedtek a fiúk a totális buktától, úgyhogy muszáj valahogy csitítani a kedélyeket.
Re: Re:
Lehet, hogy a pénzünk egy része visszajön, de az igazságot soha nem fogjuk megtudni.
Adásvételi szerződés
Újra átnéztem a kötvényvásárláskor készült adásvételi szerződésem, mivel sokan támadnak bennünket, hogy nem néztünk utána, mit vásárolunk, különös tekintettel a BEVA-védelemre. A szerződés létrejött köztem, mint vevő/ügyfél és a QUESTOR Értékpapirkereskedelmi és Befektetési ZRT., mint Társaság/eladó között. Az Eladó eladja és a Vevő megvásárolja az 1.1. pontban megnevezett pénzügyi eszközt az alábbi feltételekkel: itt jöna pénzügyi eszköz neve: QFD15125, tíusa: névre szóló, névértéke: .......stb. A vevő a mindenkor Hatályos Üzletszabályzatot elolvasta, és az itt fel nem sorolt kérdésekben írányadónak tekinti. Az Üzletszabályzat/ 14.2.1. A Társaság a Befektető-védelmi Alap (a továbbiakban: „Alap”) tagja, amelynek feladata a tőkepiaci törvényben meghatározott kártalanítási összeg megállapítása és kifizetése. 14.2.2. Az Alap által nyújtott kártalanítás azon befektetőket illeti meg, akik az Alap tagjával a biztosított tevékenységek valamelyikére érvényes szerződést kötöttek és e szerződés alapján a befektetési vállalkozás birtokába került, és nevükön nyilvántartott vagyont (értékpapírt, pénzt) a befektetési vállalkozás nem tudja kiadni számukra. 14.2.3. Az Alap által nyújtott biztosítás a megbízás felvétele és továbbítása, a megbízás végrehajtása az ügyfél javára. Én ezek alapján joggal hittem, hogy a kötvényem Beva-védett.
Re: Re:
Ez az. MNB 10-15 évig nem vesz észre semmit. Ezután 1,5 óra alatt észrevesz 150 mrd fiktív kötvényt, ami azonnal (alaposabb vizsgálat nélkül!) kikiabál. Ezután eltelik majd egy hónap és megint semmi konkrétum. Azért ez több, mint gyanús.
Re: Adásvételi szerződés
Mert jól át lettünk verve, és jól meg van fogalmazva a szerződés, hogy még véletlenül se fogjál gyanút.
Azt képtelenségnek tartom, hogy erről csak a 3 letartóztatott tudott. Erről sokkal több embernek kellett tudnia, és az ő magánvagyonuknak is mennie kellene a vagyonalapba.
Ami biztató a cikkben, hogy maga az MNB veti fel a pénzügyi felügyelet ellenőrzését:
"A Magyar Nemzeti Bank alelnöke, Windisch László úgy nyilatkozott a napilapnak, hogy lényegében egy véletlennek volt köszönhető az, hogy minderre fény derült. Először a Buda-Cash-nél szúrták ki, hogy valami nem stimmel, ezt követően kezdtek átfogó vizsgálatba. Csak ekkor jöttek rá, hogy nagy a baj. A vizsgálat jelenlegi állása szerint az látszik, hogy Tarsoly Csaba és a Quaestor 2007 óta verte át ügyfeleit kötvényekkel is.
Az MNB vizsgálni fogja ennek fényében a 2013 októberével, jogutód nélkül megszűnt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szerepét is, követtek-e el bármiféle visszaélést korábbi vizsgálataik során."
| This discussion has been closed. |
Bemásolom, nagyon korrekt cikk!
Dióslaki Gábor, a Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetségének elnöke
Sok utólagos elemzést olvashattunk már az elmúlt három hétben arról, hogy miért a Quaestor-kötvény vásárlók a felelősek elsősorban a mostani veszteségeikért, és miért nincs erkölcsi alapjuk a felügyeletre és mindenki másra mutogatni a 10-15 éves csalássorozat elszenvedése tárgyában. Pedig szerintem van okuk mutogatni. Ahogy egy ilyen méretű botránynál lenni szokott, sok ember hallgatása és rossz munkája járult hozzá a helyzethez kialakulásához.
Azzal természetesen nem lehet vitatkozni, hogy bármilyen fogyasztótól, így a pénzügyi fogyasztótól (befektetőtől) is elvárható az alapos körültekintés pénze átadása előtt. Talán az is igaz, hogy a kötvénykárosultak döntő többsége többet gondolkodik egy mosógép megvásárlása előtt, mint e kötvény megvásárlásánál. Ugyanakkor ne feledjük el, hogy a pénz jó kezelése is egy szakma. A mosógépiparban is csak kevesen rendelkeznek kellő tudásanyaggal és rálátással, ezért a fogyasztóknak ott is információkat kell szerezniük vásárlás előtt. Így inkább az a megfelelő kérdés, hogy a pénzügyi termékeknél könnyű-e egyértelmű és valós információkhoz jutni.
Ezek az emberek sem ellenségei saját pénzüknek, így a pénzügyi termék (Quaestor-kötvény) vásárlása előtt is kérdetek és érdekelődtek, csak sokkal kevesebb segítséget kaptak, mint egy mosógéphez. Főleg azoktól nem, akik elég tudással és lehetőséggel rendelkeztek volna a témában ahhoz, hogy segíthessék őket. Ami pedig a legmeglepőbb, sokkal nagyobb fogyasztóvédelmi rendszerhibák vannak a pénzügyi termékek piacán, mint a mosógéppiacon. Ezt úgy tűnik, a mindenható EU sem tudja kezelni. Nyilván azért nem, mert a különböző országokban különbözőek a pénzügyi kultúrák, és mégsem igazíthatják a szabályozást a legelmaradottabbakhoz. Tehát hazai szinten kell ezeket a rendszerhibákat kijavítani.
Mégis ki mindenki tudott volna segíteni, hogy ezek az emberek ne ezt a pénzügyi terméket vegyék?
A sor elején egyértelműen a gazdasági újságírók állnak. Ugyanakkor azt is tény, hogy a most nagyon okosság vált újságírók jelentős része még azt sem látja tisztán, hogy valójában mi történt. Folyamatosan fiktív kibocsátásról írnak, holott fiktív eladás történt. A különbség pedig óriási. Amennyiben a kibocsátás lett volna fiktív, akkor most nem fájna a BEVA és a brókercégek feje, mert nem kellene fizetniük. Mivel azonban egyetlen kötvényvásárló sem kötvényjegyző volt, hanem mindenki csak másodpiaci vásárló, akinek a cégcsoport brókercége kétharmad arányban a "nagy semmit" adta el, így brókerkárosulttá vált. Ezért pedig a mai jogszabályi környezet alapján helyt kell állnia a BEVA-nak.
Azt is vallja be legalább csendben magának mindenki, hogy Ő bizony eddig még soha nem olvasott el egyetlen kibocsátási tájékoztató sem. Szerintem az egész piacon összesen 10 olyan ember van (a felügyelet nem számít), aki a botrány előtt végigolvasta a 68 oldalas Quaestor Hrurira kötvény tájékoztatóját. Pedig már legalább 10 éve minden évben megjelenik gyakorlatilag ugyan az a szöveg. Nem szégyen ez, én sem olvastam korábban. De nem azért, mert egy mosógép vásárlásánál nem is kell ilyen hosszú leírást elolvasni, hanem mert ott vannak olyan egyértelmű osztályzatok, ami a "tudatlan" fogyasztót segíti a termékkockázatok (zajszint, energiafogyasztás) gyors és egyszerű áttekintésében. Ezzel szemben mi van a kötvénytájékoztatóra írva? A "szokásostól eltérő kockázatú". Bocsánat, melyik termék is a szokásos kockázatú? Akkor ez most nagyobb, vagy kisebb kockázatú nála? Főleg mennyivel eltérő? Nagyon, vagy csak kicsit? A mosógépre miért egy egyértelmű betű ráírását írja elő a törvény a besorolási értékelés alapján, a pénzügyi terméknél miért nem így van?
Akkor felhozhatjuk a MIFID rendszert is, ami direkt a kockázatos termékek profik általi elemzésének segítségével a későbbi meglepetések elkerülésére lett kitalálva. Elvileg tényleg az ügyfélkockázat felmérése a célja, ám ténylegesen képtelen annak kezelésére. A MIFID besorolásokat a brókercégek maguk végzik, nem pedig egy jogszabályból kell kiolvasni az ügyfélhez legjobban illő termékeket. Ezen külső kontroll nélküli brókerházi értékelés miatt fordulhatott elő, hogy a Quaestornál a leg kockázatkerülőbb ügyfél is vehetett vállalati kötvényt. Az már csak hab a tortán, hogy ténylegesen van rá írásos bizonyíték, hogy a Quaestor 5 éve - a felügyeleti utasítás ellenére - bezárása napjáig megvezette az ügyfeleit, saját cégcsoportbeli kötvényeinek állampapírral egyenértékű kockázatosságát hangoztatva.
Aztán egyetlen olyan cikket sem olvastam korábban egyetlen mértékadó gazdasági sajtóban, vagy gazdasági rovatban sem, amely kellő alapossággal leírta volna a Quaestor-kötvény szakemberek számára tudható működését. Pedig nem is azt kellett volna leírni, hogy ez gyakorlatilag egy forintot sem ér és előbb utóbb össze kell dőlnie a piramisnak, csupán annyit, hogy ez egy olyan "spekulatív kötvény", ami a fejlett nyugaton csak akkor szokott fizetni, ha a célként megjelölt világmegváltó ötlet megvalósul. Itt azonban ilyen ötlet az üzleti tervből nem olvasható ki. Például azért, mert nem is volt igazi üzleti terv.
A másik rendszerszintű probléma, maga az eladási mechanizmus. Egy mosógép vásárlásakor a terméktől független eladótól tudunk érdeklődni a rettenetes mennyiségű választékban található termékekről. A bank, vagy brókercég viszont elsősorban a sajáttermék értékesítésben érdekelt. Nyilván erre ösztönzi az ügyfélszolgálatost és a brókert is a bérezésben jelen lévő forgalmi jutalékon keresztül. Azzal együtt, hogy ez érthető, mégis jelentős rendszerkockázatot eredményez, ha nincs kellő kontrolja. Azzal nem értenék egyet, hogy senki se árulhassa a saját termékét, a kontrol hiánya azonban a legnevesebb bankokban is meglepő mondatokat eredményez. A legdurvább az "ezzel nem lehet semmi baj".
Mindezek után hova fordulhatott volna a nem közgazdász végzettségű, nem rutinos pénzügyi fogyasztó, aki azért odáig már eljutott, hogy ne otthon valutában tartsa a pénzét? Maximum a telekszomszédjához.
Mivel abba elvi okok miatt nem szeretnék belemenni, hogy az egyik piaci szereplő miért nem jelenti fel a másikat, ha számára egyértelmű a csalás, inkább nézzük az állami ellenőrzés hatékonyságát. Hogy lehet az, hogy 10-15 évig a felügyeletnél senkinek sem jutott eszébe, hogy úgy is ellenőrizze a brókercégeket, hogy összehasonlítja az ügyfélvagyon szummáját a KELER-ben lévő brókercégi számla szummájával? Majd megkérdezze, hogy mi az oka a rettenetes méretű eltérésnek. Igen, ebben van felelőssége az államnak. Hiszen kizárólag az állam az, aki az ilyen hosszú idő óta folyó csalások megtalálására eszközökkel és jogosultságokkal rendelkezik.
Miért is nem jogos akkor azon elvárás, hogy az állam álljon helyt, ha évtizeden keresztül hibásan látja el feladatát? Azért, mert az állam az időfizetők pénze? Ne mossuk össze az intézményt, az intézményt működtető emberekkel! Az állami vezetők és alkalmazottak az adófizetők által fizetett szolgáltatói feladatok ellátói. Ilyen feladat a pénzügyi intézményrendszer ellenőrzése is. Ő adja ki az engedélyt, Ő minősít és Ő tud ellenőrizni.
Ahogy egy cég, úgy az állam is átterhelhetné a kárát a munkát végzők dolgozókra, jelen esetben a korábban hibázó felügyeleti vezetőkre és munkatársakra. Nem pedig magas állami kitüntetést ad neki, demonstrálva, hogy megvédünk. Igaz, Kossuth-díjat bárki kaphat, Munkácsi-díjat csak az, aki jól tud festeni.
Miért nem az erkölcstelen, hogy a legmagasabb állami döntéshozók nem akarják behajtani a felelősökön a kifizetendő összeget, miért az a baj, hogy a károsultak anyagilag is igényt tartanak a rendszerhibák és hiányos állami ellenőrzések náluk jelentkező következményeinek kompenzálására?
Az állami vezetők és alkalmazottak miért nem felelősek anyagilag, ha később kiderül, hogy pocsékul dolgoztak? Ők miért nem viselik hibás döntéseik anyagi következményeit? Miért csak az a fogyasztó viselje a kárt, akinek nem segített senki, hogy informáltabb legyen, aki nem tehet a rendszerhibákról, csupán annyi a bűne, hogy nem volt elég képzett és nem tudott különbséget tenni egy pénzügyi termék és egy ipari termék (mosógép) vásárlása során tőle átlagosan elvárható megtartás között?