#3: - JOGOT A SZÜLŐKNEK IS

A mi városunkban 8-16 h-ig van iskola a 7 éves gyermekeknek is, sőt! Az első 4 osztály így jár. Kötelezően!

ÉS szuper jól működik!

A gyerekek felváltva játszanak és tanulnak, az eredményeik nagyon jók. Du 4-ig benne vannak a sportszakkörök is.

Leckét nem hoznak haza, leckeórán megcsinálják. NApi szinten könyveket sem kell hordaniuk, pusztán a tolltartót, uzsonnás dobozt.

LEckét csak hétvégén kapnak, és így minden nap 16 h után békésen játszanak itthon.

A rendszer jó! Ha lesz még valaha gyermekem, csak ilyenbe íratom!

#3: - JOGOT A SZÜLŐKNEK IS

Teljesen egyet értek!!!

Én úgy gondolom, nem csak a gyereknek fontos, hogy a családjával legyen, a lehető legtöbb időben, hanem az egész családnak! A gyermekáldás családösszetartó ereje minden kultúra által elismert. A mi hazánkban nagy a munkanélküliség. És aki munkanélküli, nem feltétlenül felelőtlen, rossz ember! Ezeket a családokat talán senki más nem képes talpon tartani, mint a saját gyerekeik! Pedagógus vagyok. Azért, mert szeretem a gyerekeket! Azt hiszem, egyre kevesebben vagyunk már megszállottak a pályán. Akik pedig még kitartunk az esztelenségek ellenére is, azok egyetlen gyerektől, családtól sem várnák el, hogy a gyerekek felnőtteket megszégyenítő kitartással viseljék az egész napos kötöttséget. Ezeket a törvényeket nem mi hozzuk. A szakmai fórumok olyan hatékonysággal működnek, mint a társadalmi fórumok. Az egész napos iskola sem tud többet adni, ha nincsenek meg hozzá a feltételek. Márpedig nincsenek! Tudok osztályokról, ahonnan menekülnek a gyerekek. A mi iskolánk szakiskola (ami nem az intellektusról elkönyvelt hazánkban). Heti 30 óra a kötelező, a gyerekeket este 6-kor, iskolazáráskor mégis úgy kell kizökkenteni, hogy induljunk haza. Nem kötelező. Mégcsak nem is szervezett! De jó. És ezt nem lehet törvényekkel kierőszakolni!

A család vitathatatlan, elsődleges jogáért, a választás jogáért mint szülő és mint pedagógus teljes meggyőződésemmel csatlakozom a petícióhoz.

Pedagógusként megjegyzem, hogy a jelenlegi feltételek mellett kimondottan aggályosnak tartom a törvény jónéhány pontját, és kíváncsian várom a végrehajtási rendeleteket.

Azt pedig, hogy három éves gyermeket (kötelezően) kiszakítsanak a családjából, én személy szerint BŰNNEK tartom!

A hozzászólóknak azt javaslom, hogy segítsük a gyerkeket az útjukon teljes szeretetünkkel, és olyan méltósággal, amilyen mintát szívesen hagyunk a felnövekvő nemzedékre!

Molnár Zsóka