Ne szívd a vagyonőr vérét! Menj el dolgozni!

Összefogás a SZemély és Vagyonőrök ÉRdekeiért
szombat
Kedves Személy- és Vagyonőrök, Sorstársaim!
Arra az elhatározásra jutottam, hogy szólok hozzátok, és az együttműködéseteket, összefogásotokat kérem, mert felháborít, hogy a családi költségvetésből nehezen, sokszor nélkülözés, továbbmegyek; sokunk esetében hitelfelvétel árán elkülönített összegből, elvégzett tanfolyamon szerzett bizonyítványainkat, okleveleinket semmissé akarják tenni, tanulmányaink újra elvégzésére, ezzel újabb befektetésre kényszerítve bennünket!
Mindezt miért?!
- Hogy egy kalap alatt lehessünk a halőrökkel, vadőrökkel, vadászokkal és a természetőrökkel?!
Legyenek ők egy kalap alatt velünk! Tanuljanak és fizessenek ők is annyit, mint amennyit mi belefinanszíroztunk abba, hogy dolgozhassunk! Mi már megtettük!

- Hogy használhassunk fegyvert?!
Aki szeretett volna fegyvert használni, az ezelőtt már kifizette, elvégezte az erre vonatkozó kötelezettségeket, rendszeresen jár lőgyakorlatra.
Aki nem szeretne, az miért menjen?! Nyilván a munkaválasztásnál ez a szempont szem előtt van.

Ki fogja kivizsgálni, majd éveken át rendszeresen figyelemmel kísérni, a fegyverrel rendelkező fent említett sokaság pszichológiai alkalmasságát, hogy elejét vegyék az önbíráskodásnak, a baleseteknek, az elkeseredettségbe hajszolt, lecsúszott életek ámokfutásának?!
Vagy ez is csak egy újabb fejési eljárás kezdete?! Fizessünk ismét, újra meg újra, ki tudja, még hányszor, ha dolgozni akarunk?!

- Mert az őreink nagy része nem maradt bent abban a megszűnt kamaratagságban, amelyik sosem csinált semmit?!
Kérdezem én: Mit tett a Kamara értünk dolgozókért?! Éveken át fizettük a tagsági díjat, de nem állt ki mellettünk senki!
Éveken át becsülettel fizettünk, és közben nyeltük, hogy a munkáltató azt tesz velünk, amit csak akar, védelmünkre, érdekegyeztetésre nem állt mellénk senki!
Hogy simán végignézték, amikor őreink sokasága hónapokon át nem jutott az elvégzett munkájáért megérdemelt béréhez, ahelyett, hogy kiálltak volna értük?!
Hogy fantomkedvezményeket felsorakoztatva hitegette a dolgozókat, amiket az őrség igénybe sem tudott venni?!
Ki biztosítja, hogy az évente egy alkalommal megrendezett családi napi rendezvényen meg tudjon jelenni a tényleges dolgozó?! Ugyan már! A főnökség biztos eljutott, de az őr nemigen!

Csodálkozik bárki, hogy úgy döntöttünk, hogy ha már szívunk, mindezt inkább tagsági díj fizetése nélkül tesszük?!

Több évvel ezelőtt, mielőtt munkába állhattunk 100-150ezer Ft-ot is kifizettünk a tanfolyamokért, melyeken ténylegesen részt is vettünk, az önerőből, sikeresen elvégzett vizsgákért, aztán az orvosi, a pszichológiai vizsgálatokért. Fizettünk továbbá a bejegyzésért, a rendőrségi engedélyért, a Kamaratagságért, a fegyvertartási és viselési engedélyekért, a lőgyakorlatokért...
És most kezdjük elölről?! Miért?! Miből?!

Mikor végzik el újra az egyetemet az orvosok, mert változott az orvostudomány?
Mikor diplomáznak újra a politikusok, ügyvédek, országunk, településeink elöljárói, mert néhány esetben felmerült, hogy nem önerőből tette, ezért mindannyian bizonyítsák be, hogy alkalmasak feladataik ellátására?!
Mikor ülnek padba ismét a 20-30-40-50 évvel ezelőtt szakvizsgázott munkások, mert korszerűsödött a gépállomány, és a technika?
Mikor kényszerítjük vissza a Főiskolára a pedagógusokat, a rendőrtiszteket..., mert csak?!

Mert ennyi erővel országunk felnőtt lakosságának minden szakmával rendelkező egyedét szakmájának újra-elvégzésére kényszeríthetnénk, hogy megtarthassa a munkáját!

Ha ebbe belemegyünk, ki szabja meg majd a határt?! Mi a garancia arra, hogy 1-2-5 év múlva nem találnak ki újra valamit, hogy ismét súlyos ezreket, tízezreket húzzanak le rólunk?!

Vegyük már észre, hogy teljesen hülyének vagyunk nézve, konkrétan ki vagyunk zsákmányolva! Újra, meg újra lenyúznak rólunk minden egyes bőrt, amit hagyunk! De meddig hagyjuk még?! Mikor térünk észhez, és mondjuk, hogy „ELÉG!”?!

Mi a helyzet azokkal a juttatásokkal, ami nekünk is jár, mégis csak papíron, vagy ott sem létezik?!

* Van szabadságunk?! Gyermekeink után járó pótszabadságunk?!
Természetesen! Aláírhatjuk, hogy kivettük, de se pénz, se posztó alapon eltűnik, amit mindezért kapnunk kellene! A nap is, a pénz is. Ha mégis szeretnénk kivenni néhány napot, hogy együtt lehessünk a családdal, azért örüljünk, ha mehetünk, de fizetve nincs! Keményen megfizetünk minden munkahelyen kívül eltelt napért!

* Van végkielégítésünk?
Van! A bennünket alkalmazó cégeknél, vállalkozóknál sok esetben lehúzunk 5-6 évet is. Ők ez idő alatt a céget kb. ugyanennyi alkalommal megszűntetik, majd rögtön másnaptól más néven újraindítják. Mi pedig, akik mindezen idő alatt végig az ő igájukat húztuk, majd ott állunk, hogy ahány éve dolgozunk a cégnél, legalább annyiszor változtattunk munkahelyet. Ezért végkielégítést majd álmunkban kapunk!
Nem beszélve arról, milyen jól mutat mindez az önéletrajzainkban! Senkit sem érdekel majd, hogy a munkahelyváltás csak papíron történt, valójában ugyanott dolgoztunk végig.
Komolytalan, felelőtlen munkavállalónak tűnünk emiatt! Ugyan ki szeretne ilyen megbízhatatlan őrt alkalmazni?!

* Van családi adókedvezményünk?
Van hát! Hiszen jár! Csak épp annyi a bérünk, hogy nincs miből jóváírni, így igénybe sem tudjuk venni!
A megbízó sok esetben őrönként 1000-1500 Ft körüli óradíjért adja ki a munkát. A vállalkozó megállapodik vele, majd alvállalkozásban továbbadja azt. 3-4, esetenként még ennél is több alvállalkozón megy keresztül a megbízás, míg a munka valóban az őrökhöz kerül, így fordulhat elő, hogy az eredetileg felajánlott tisztes órabérünk jócskán megfejve nevetségesen alacsony!

* Van emberhez méltó, korrekt bérünk a ránk bízott felelősséghez mérten?!
Naná! 280-300,- Ft-os bruttó órabérben vihetjük vásárra a bőrünket, hogy védelmezzük mindazt, amit ránk bíztak! Tesszük ezt napi minimum 12 órában, heti 1 szabadnappal, pótlékok nélkül!
A banki őrként már megkapunk bruttó 350-400,- Ft-ot is óránként... Nahát! Ezért már bátran védhetjük a sokmilliárd Ft-ot, ami a pénztárakban van, így nyugodtan le is lövethetjük magukat, mert ezek a munkahelyek nem fognak kártérítést fizetni a családjainknak, ha kellően elszánt lesz a rabló, és mindenáron pénzt akar!

* Van vasárnapi-, túlóra- és/vagy műszakpótlékunk?
Persze! Fogjuk be a szánkat, és örüljünk, ha dolgozhatunk!
Őreink egy része napi 12 órában, javarészt éjszaka dolgozik, heti 1 szabadnappal.
Mások 24 órás szolgálatonként 48 óra pihenőidő helyett jó, ha 12, esetleg 24 órát kapnak, bár nem ritka, ha 36, vagy 48 órát kell teljesíteniük egyhuzamban, majd pihenhetnek 12, jobb esetben 24 órát.
Hétvége és ünnepnap sem jelent különbséget! Húzni kell az igát!
Mindent egybevetve, mire letudjuk a hónapot, ledolgozunk 360-400 órát, a normál 8 órás dolgozók előírt 168 órájához képest, és a fent említett órabérekkel számolva hazavihetünk mindezért átlag kb. 110ezer Ft-ot.
Szégyen!

* Van étkezési hozzájárulásunk?
Van! A fent említett órabérből halhatunk nyugodt szívvel éhen!

* Van utazási térítésünk?
Hogyne! A munkáltató követelése alapján akár 100-120 km-t is ingázhatunk naponta saját költségünkre annak alapján, hogy helyileg épp hova oszt be szolgálatteljesítésre!
Ezek rendszerint kizárólag autóval megközelíthető, kietlen helyek, a semmi közepén, víz-, áram-, illemhelymentes telepek, ahol gyakran még őrbódé sincs, de chekkolni óránként elvárt!
Sokunk télvíz idején autóinkban vacogva vészeljük át az őrség idejét!

A fent soroltak alapján mindent egybevetve, ha megnézzük a kereseteket, és levonjuk a kötelezettségeket, majd a beutazás költségeit jó, ha 60-70ezer Ft-unk tisztán megmarad!
Ebből kell fedeznünk hiteltörlesztéseinket, rezsiköltségeinket, gyermekeink iskoláztatását, családunk eltartását!

* Van becsületünk?
Miért ne lenne?! Sokan láttunk már olyat, hogy minden év ugyanazon időszakában komoly összegű kár keletkezik az őrzendő területen, persze senki nem lát soha semmit. Olyasminek kél lába, ami drága, sok ideig tart elvinni, és akárhogy agyalunk, nem jövünk rá, hogy csinálták a tolvajok, hiszen olyasmit használtak ki, amit kívülálló nem tudhat, mindemellett becsülettel ellenőriztünk minden órában mindent!
Ilyenkor persze meghurcolnak, meggyanúsítanak bennünket, járhatunk a rendőrségre, bíróságra.
Mikor fény derül rá, hogy a cég volt, aki adó-, vagy biztosítási csalást, önbetörést követett el, az adóhivatal is bennünket faggat olyan dolgokról, amire nem tudunk válaszolni.

A szabályalkotókban most felmerülhet a kérdés, hogy „Akkor miért csináljuk?!”...
Miért? Mert ha nem tennénk, akkor még ennyi sem lenne!
Nekünk a gyermekeinket fel kell nevelnünk, biztosítanunk kell a mindennapjaikat, a jövőjüket, hisz értük is felelősek vagyunk, nem csak magunkért!

Na és mert így bár szerényen, de becsülettel, büszkén kopik fel az állunk!

Ne értsetek félre! Nem bánom, ha tagsági díjat kell fizetnem!

Szívesen fizetek tagsági díjat egy olyan Kamarának, aki:
- kiáll a tagjai emberhez méltó körülményeiért, megvédi jogaikat!
- eléri, hogy a törvényben előírt kedvezményeket, juttatásokat a dolgozók valóban megkapják!
- küzd azért, hogy ami a dolgozót illeti, azon ne a vállalkozók hada tollasodjon meg!
- egységesíti az őrök érdekeit, és megköveteli a munkaadóktól azok betartását!
- a családi programokat úgy szervezi meg, hogy a dolgozók valóban részt tudjanak rajta venni! Pl. az ország központibb helyén rendezze meg, hogy minden irányból egységesen legyen megközelíthető. Legyen ez 2-3 napos a rendezvény, hogy aki épp őrségben van egyik nap, az másnap részt vehessen. Szervezzen buszt hozzá, hogy akinek nem telik ekkora utazásra, esetleg meginna egy pohár bort, annak is legyen rá lehetősége. Továbbá érje el a munkaadóknál, hogy a rendezvény valamely napjára mindenképp biztosítson pihenőnapot felváltva az őreinek!
- külön térítés nélkül biztosítja tagjai számára a rendszeres továbbképzést a változásokhoz mérten!

De semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó azért fizetni, hogy a megszerzett szakmám újra elvégezhessem ahhoz, hogy továbbra is dolgozhassak!

Kedves Sorstársaim!
Amennyiben azonosulni tudtok a fent leírtakkal, és egyet értetek vele, kérlek benneteket, fogjunk össze, hogy ennél hülyébbet már senki se csinálhasson belőlünk!

Üdvözlettel; Skandokan