Tiltakozás az egész napos iskola ellen

#99: -

Tudod, kedves 99, én bizony bevallom valami EQ szinthez kötném a gyerevállalást. Olyan sok borzasztó "nevelést" és gyerekkel szembeni viselkedést láttam/hallottam már úton-útfélen, hogy egyáltalán nem adnék mindenkinek jogot arra, hoyg azt tegyen egy felnövekvő kis élettel, amit akar.

Ne feledjük, hogy ezek a ma még gyerekek ui. felnőnek, és az általunk élt társadalomra lesznek hatással! Rossz nevelés/törődés esetén pedig nagy valószínűséggel nem jó hatással!

Így tehát az államnak igenis van belszólása abba, hogy ki hogy neveli a gyerekét. (ezért is elfogadott pl. a javítóintézet rendszere is)

 

Kedves 101, és máris ott vagyunk, hogy a gyermekvállalást, és azt, ha szívesen törődöm vele, és a szülői jogaimhoz ragaszkodom, valami káros, veszélyes dolognak lehet beállítani.. Na, így lehet igazán hatékonyan rombolni egy társadalmat.

Én viszont azt mondom, hogy ezt a követeztetést levonni abból, amit írtam egy hatalmas torzítás és mint ilyen sokkal jobban félre tudja vinni az egyszerű, jó szándékot, és helyes irányt mint bármi más.
Az a baj, hogy nincs békesség a lelkekben és a legtöbb ember a dolgokban nem azt keresi, ami JÓ, hanem azt, ami NEM JÓ. A nyuszikás vicc jut az eszembe, mikor elindul kölcsönkérni a medve fűnyíróját. Út közben jár az agya mit fog mondani a medve, előrevetít és belemagyaráz olyan gondolatokat, amik a medve fejében lehet meg sem fordultak volna soha - és mire odaér a medve házához úgy felhúzza magát, hogy köszönés s minden egyéb helyett jól elküldi a medvét a búsba...
Hát valami ilyesmit érzek én most is, ilyesmit éreztem a médiatörvény kapcsán is és még ki tudja hányszor....

Békességet, és derűs, szép napot kívánok Mindenkinek!

#100: jethro - Re: Re: Re: "Nekem tetszik, tehát mindenkinek ez a legjobb!"

Kedves Ági!

Úgy gondolom, hogy a nem megfelelő családi háttérrel rendelkező gyermekek segítése és védelme nem a köznevelési törvény hatáskörébe tartozik. Erre eddig is és ezután is rendelkezésre állnak a gyermekvédelmi és családsegítő szervek, ezek hatáskörét és anyagi hátterét nyugodtan meg lehet erősíteni. Ha egy pedagógus azt tapasztalja, hogy egy gyermek otthoni körlüményei nem megfelelőek, eddig is és ezután is joga és kötelessége erről a fent említett szerveket értesíteni.

Szerintem az oktatással összefüggésben a tanulmányi eredmény egy régi és jól bevált mérőszám a megfelelőség megállapítására. Természetesen - mint a törvénytervezetben ez olvasható is - lehetőséget kell biztosítani az egyéni elbírálás alapján történő mentesítésre is, az Ön által említett, kirívó, egyedi esetek miatt.

Ha tud - akár informális csatornákon keresztül is - az álláspontunk tolmácsolásában segíteni, azt megköszönjük! Azt gondolom egyébként, hogy maga a petíció abszolút konstruktív és legfeljebb annyira támadó csupán, amennyire a törvényjavaslatot támadónak éreztük normális családi életünk ellen.

Üdvözlettel:

Tisch Dávid

#104: Dávid Tisch - Re: "Nekem tetszik, tehát mindenkinek ez a legjobb!"

Sajnos én úgy látom , hogy a  gyermekvédelmi és családsegítő szervek "nem megfelelő családi háttér"-nek  általában csak a számunkra már egészen extrém, mondhatni durva eseteket minősítik. Amíg ilyet nem tapasztalnak, addig nem avatkoznak be a családok életébe és a gyermekek nevelésébe.

Azt várni tehát, hogy a nem extrém, de azért már odafigyelést/törődést igénylő esetekben is ezek a szervek járjanak el, sajnos nem reális cél.  Ezen helyzetek kezelésére  a jó pedagódusok, módszerek és a gyerekek tartalmas lekötése lehet alkalmas - s erre lenne jó többek között ez az iskolaotthonos megoldás is.

Az ide tartozó esetek kiválogatásához és  a határ meghúzásához viszont szerintem nem lehet/szabad csak és kizárólag a tanulmányi eredményt önmagában nézni. Aki 5-ös tanuló, az jó családból jön, ergo hazamehet hozzájuk ebéd után, aki nem 5-ös az nem?? Ez azért enyhén szólva nem így működik, ezt biztos Te is érzed... (elnézést a tegeződésért, a szülőtársak között ez mind a 4 gyermekem esetén így szokott lenni, s gondolom ez máshol is így működik)

Bár a petíciótok szándékát értem és megértem, annak jelenlegi formáját én egy kicsit azért támadónak érzem, javaslatok pedig egyáltalán nincsenek is benne.

Ha sikerülne a most megbeszélt közös gondolatainkat egy egységes, egyáltalán nem támadó, hanem kifejezetten konstruktív formába önteni, akkor -annak ellenére, hogy nekem kifejezetten nincs bajom a jelenlegi törvénytervezettel-  lehetőségeimhez mérten természetesen szívesen segítenék megkeresni az utat a címzetthez való eljuttatásáig.

 

 

#13: iii - a másik oldal.....

Nincsenek anyagi és személyi feltételek. Sok család meg tudja, és akarja oldani, hogy délután a kisgyerek a szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel legyen, tartalmas programokkal, pihenéssel, játékkal és tanulással egyaránt. Ezt a lehetőséget elvenni vétek. A skandináv országokban az iskolaotthonos rendszer működni látszik, de teljes társadalmi berendezkedésük és gazdasági helyzetük is más. A japán példa, ami talán ismertebb is, pedig elrémisztő. Sok udvarias idegen ember él szinte gépként egymás mellett, mindenük a termelés, aztán szabadságuk alatt kamerával végigfutják a világot, de nincs az a szépség, ami mellett el tudnának időzni, vagy amit élveznének. Én nem szeretném, ha a személyiségem, világnézetem és az élményeim megosztására a gyerekeimmel csak napi 2 órám jutna, mert jószerivel csak vacsorázni meg aludni járnának haza.

#91: - Re:

Valóban drámai megjegyzéseket is olvashatunk, erős túlzásokkal. Azonban az államnak, abban a struktúrában, ami most kialakulni látszik, sajnos iganis szüksége van a gyerekeinkre: mint befolyásolható, irányítható, gyenge tömegekre. Ha máskülönben szimpatikus is lenne az elképzelés, egy centralizálódó, "túlerőből" kormányzó, személyi kultusz-szagú rendszerben nem szívesen lennék cinkos.

Legyen az iskolaotthon egy elérhető lehetőség azok számára, akiknek gondot okoz a munka és a család összeegyeztetése bizonyos időszakokban, vagy azoknak, akiknek a szociális körülményei lényegesen rosszabbak az iskola által nyújtottaknál.

A tankötelezettség beláthatóan társadalmi érdek, ami ugyanakkor valóban szolgálja az egyén érvényesülését is - és, igen, vannak olyanok is, akik azzal sem értenek egyet, és magánúton taníttatják gyermekeiket.

A választás, a döntés, a személyi szabadság jogát szeretnénk gyakorolni - nem csak azért is ellenkezni.

Réka

#107: Réka - Re: Re:

Nem is  szabadság gyakorlásával van a gond. Hanem azzal, hogy a szabadsággal csak azok élhessenek, akik tudnak és méltók is erre.

Kedves Jethro, én nem torzítottam semmit. Ha előre bármi rosszat feltételezünk azokról, akik gyereket nevelnek, az iszonyú gáz. Nem is kérdeztem ki a részletekről, hogyan kötné vizsgához a gyerekvállalást? Kényszerabortuszra küldené azokat, akik megbuknak a vizsgán? Szép új világ...
A gyereknek a szülei, az anyja mellett a helye, az iskola azért szükséges, mert a világ már bonyolult, túl sok a tudnivaló, ez oké. De hogy nevelni az intézmény akarja, az baj. Tévedés. Hatáskör-túllépés. Jogfosztás. Jószándék ide vagy oda.

Köszönöm, hogy felvállaltátok ezt, ami engem is nagyon érint, de nem volt rá kapacitásom. Nagyon örültem neki. Köszi ezerrel és így tovább: Timi

#108: - Re: Re: Re:

Kedves Hozzászóló!

Értem, amit mondani szeretne, sőt, mondjuk, hogy még egyet is értek Önnel! A probléma csak abban áll, hogy ki mondja meg, hogy ki méltó? Sajnos pont ennek a kérdésnek a megválaszolása jelenti a a határmezsgyét a demokrácia és a diktatúra között. Szerintem például az is nagyon jó lenne, ha csak az lenne választható és csak az választhatna, aki tud élni ezzel a lehetőséggel és méltó is rá. Remélem, Ön is érzi, hogy ennek az alapelvnek a következetes végigvitele messzire vezet. Amíg demokráciát játszunk, addig ilyet sajnos nem lehet mondani. Hogy Sir Winston Churchillt idézzem: "A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél." Remélem, egyszer találunk jobbat!

Egyébként pedig a petíciónk pont azért született, mert mi tudunk is élni a döntés jogával, méltóak is vagyunk erre, mégis meg akarnak fosztani minket tőle. Más problémánk nincs.

Üdvözlettel:

Tisch Dávid

#13: iii - a másik oldal.....

"2-2,5 óra tanulás délelőtt, pihenő-játék-séta-készségf​ejlesztés 2 óra, délután 2 óra és gyakorás és ismét közös játék-készségfejlesztés-pi​henő" Amit nálunk épp fűtetlen termekben valósulna meg, mivel nincs a szobahőmérsékletre se pénz. Na de ahogy írod "gyereke egész estéje szabad", majd akkor felmelegszik.

Amíg a jelenlegi dolgokra sincs pénz, kár emelni a tétet.

 

Anya és pedagógus is vagyok. Az énem minden részészével a petíció mellett vagyok!

A legrosszabb ötlet amit valaha hallottam!!!!!!!!!!!!!!!

Két gyermekem született (írhatnám azt is, hogy két felnőtt gyermekem van) vagyis két gyereket neveltünk fel (hogy ki? - sokan, családon belül és kívül, sőt magukat is nevelték a "lurkók"), és nekik köszönhetően, nyolc iskolás unokám van. Mélyen átérzem a problémát. Zavar az a pökhendiség, ahogyan az új törvényt kitalálók semmibe vesznek bennünket. Ezt olvastam (http://hvg.hu/itthon/20110825_hoffmann_rozsa_kozoktatas_koncepcio) a HVG-ben:
„Sem a szülőknek, sem a gyerekeknek nincs olyan pedagógiai tudása, amelynek birtokában pedagógiai szintű döntéseket hozhatnak” – mondta az államtitkár. A jövőben a nevelőtestületre, a tanárokra bíznák a pedagógiai döntéseket. Igaz, a pedagógusoknak kötelességük lesz a döntések előtt „bölcsen, a gyerekeknek és a szülőknek a véleményét kikérni”. Példának említette, hogy a mai rendszerben pszichológusból, gyermekorvosból álló szakértői bizottságok foglalnak állást abban, hogy egy iskola éretlen gyerek mehet-e iskolába vagy sem. „Nincs okunk feltételezni, hogy ezek a szakemberek nem a gyerek érdekében döntenek. Mégis ezt a javaslatot a szülő ma felülbírálhatja, és sok esetben felül is bírálja. Ezért a jövőben a szakértői bizottságok döntése egy évig érvényes és kötelező jellegű lesz” – közölte az államtitkár.” Hoffmann Rózsa téved, mind a szülőknek, mind a gyermekeknek biztosítani kell, hogy a pedagógiai kérdések eldöntésébe is beleszólhassanak. Az iskola nem egy speciális hatalmi territórium, az iskola a családi környezethez hasonlóan a gyermeki szocializáció színtere. A gyerek nem azért jár az iskolába, hogy fölkészüljön az életre, azért van ott, mert éppen ott tölti el a gyermekkorának nevezett életideje egy részét. Ahogy a családokban sem csak az dönt, AKI A PÉNZT ELŐTEREMTI, mit képzel az állam, milyen alapon dönthetnek minden kérdésben?

Köszi a linket, Daimonion, nagyon tanulságos. Eddigi hozzászólásaimban jó szándékot tulajdonítottam Hoffmann Rózsának, ezt a cikk olvasása után vissza kell vonnom. Én ugyan nem az agymosástól féltem a gyereket, hiszen Hoffmann hál'Istennek nem lehet ott minden osztályban személyesen. De az egésznapos iskola egy normális, egészséges gyereknek börtön. Lehet, hogy öreg vagyok (35), de nekem a délután a biciklizést, nagymamák, barátok fölkeresését, órákon át olvasást vagy zenehallgatást, meg ilyesmit jelent. Miért nem fér ez némelyek fejébe?

Amíg az EU-ban és az ENSZ-ben tagként bent van Magyarország, addíg ezt a javaslatot nem lehet kötelezővé tenni. Ha pedig Orbánnak sikerül tökéletes diktatúrát bevezetni - mert hagyjuk, hogy ezt tegye - akkor meg már úgyis minden mindegy..

Az otthoni nevelést kell ellenőrizni, és a gyermek jogait biztosítani a háborítatlan és békés családi életben! Az a szülő, aki ezt megtagadja a gyermekétől, és kihasználja a kiskorú eltartottjainak kiszolgáltatottságát, és visszaél azzal, az a szülő nem méltó gyermekeinek nevelésére. Nem illeti meg járandóság sem érte. Ellenőrizhetővé, és büntethetővé kell tenni a családban elkövetett ingerszegény, és sanyargató életformát. Meg kell találni ennek az emberséges, de szigorú módját, különben csak újabb haszonleső semmittevő réteget nevelünk a társadalomnak.

#118: -

Miért? Ellenkezik valami nemzetközi egyezménnyel?

#120: -

Mégsem erre törekednek, mert ez nehéz. Könnyebb mindenkit besöpörni, oszt jónapot.

És azok a szegény gyerekek, akiket otthon elhanyagolnak, bántalmaznak is esetleg, talán nem élik meg ugyanolyan örökkévalóságként az estét és az éjszakát, mint eddig? De bizony.

Ezen nem segít az, ha a rendes családok gyerekeit sem engedik haza.

Miért kell egész napra iskolába hajítani a gyerekeinket. Aki dolgozik, vagy akarja, annak ott a napközi. De ezt nem lenne szabad kötelezővé tenni. Aki ezt kitalálta, annak nyilván már felnőtt gyerekei vannak és nem tudja, hogy mit jelent az, ha csak este találkozhatok a gyerekemmel, vagy nincs is neki. Ez után visszavezetik a szombati tanítást is? Mással kellene foglalkozni onnan az íróasztal mögül. Például az iskolák felszereltségével,a sok írástudatlan iskolakerülő gyerekkel, a tanárok fizetésével és sorolhatnám még. É

A nevelésben az otthonnak és az iskolának,óvodának kéz a kézben kellene haladnia.Minél kisebb a gyerek annál jobban szüksége van az édesanyja jelenlétére és az egyedi személyre szabott gondokodásra.

Amennyiben kötelezővé teszik, nagyon sok "törvényszegő" család keletkezik majd hirtelen...