#181: Teva -

Kedves Teva!

Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, mint Ön. Én 50 éves vagyok, van egy 8 éves kislányom és két felnőtt gyermekem. A gyermekvállaláskor volt jó munkelyem, 80 ezer Ft-os fizetésem, a párom is dolgozott, egy főiskolást kezdő és egy középiskolás gyermekem. Káros szenvedélyektől mentes, dolgos család vagyunk, volt egy tehermentes házunk. Mondhatnám nyugodtan és boldogan éltünk, neveltük és taníttattuk a gyerekeket, dolgoztunk becsülettel, emellett folyamatosan tanultam, egyik szakvizsga a másikat követte 13 éven át.

Mikor a legkisebb gyermekem 5 éves lett, jött az átszervezés, a létszámleépítés, munkanélküliség (13 év hűség után), leégett egy éjszaka a házunk (majdnem mind bennégtünk mi is), a párom üzlettársa meglépett a cég teljes vagyonával. Egyik pillanatról a másikra nincstelenek lettünk. Se munka, se pénz, se otthon...

Nem mentünk segélyért. Újraépítettük a házunkat, a párom vállalkozását - természetesen hitelből -, lediplomáztattuk a legidősebb, szakmát adtunk a középső, és elindítottuk iskolába a legkisebb gyermekünket. Fizikailag és idegileg is nagyon megviselt bennünket.

Amit elértünk a sok tanulással és szorgalmas munkával: van egy hitellel terhelt házunk, amit még a gyerekeink is fizetni fognak; a diplomás lányunk nem keres 100.000 Ft-ot havonta; az érettségizett, jó szakmájú fiunk minimálbérért dolgozik; én a rengeteg tanulás és tudás mellett sem találok munkát vidéken; a párom hajnali 4-től este 8-ig dolgozik, hogy aprópénzt kereshessen. Tudja azt, amire azt mondják: az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés.

Szóval, nem mindenki olyan szerencsés, mint Ön. A fővárosban ugyanazért a munkáért 3-4-szer annyit fizetnek, mint vidéken. Pedig a vidéki ember is dolgozik, ennie is kell, és gyereket szeretne tisztességgel nevelni. Csak nem mindegy, hogy hol lakik.

Egyet azért még a figyelmébe ajánlanék: a szerencse forgandó! Ön is járhat úgy, ahogyan én és családom. Akkor biztosan Önnek sem lesz mindegy, hogy pénzt vagy utalványt kap a gyermekei neveléséhez.

#182: - Re:

Üdvözlöm!Gratulálok,hogy azért valamennyire sikerült helyre állni.sokunknak ehhez nem lett volna,nem lenne lelki ereje,nem tunánk felállni.Sajnos lehet én/mi sem,bár velünk sok jó még nem történt,azon kívül,hogy itt vannak nekünk a gyerekeink.Jelenleg úgy állunk,hogy szülők nincsenek,rokonság a szülők halálakor mind elfordult tőlünk.Mi vagyunk egymásnak a párommal és a 3 gyermekünkkel.Albérletben élünk,gyesből+cspótlékból és az ő keményen heti 6x12-14 órával megkeresett alig több mint minimálbéréből.ráadásnak már állandó lakcímünk sincs,jogilag hajléktalanok vagyunk,mert ma már ott tart az ország,ha nincs állandó lakcímed ideiglenes sem lehet.Persze nem panaszkodásképp írtam ezt le Önnek,csak szeretném megkérdezni nincs e kedve néha beszélgetni és esetleg ötleteket adni,hogyan lehet kimászni ebből a helyeztből !?:) persze aki látja az e-mail címemet és van is kedve írni néha és beszélgetni az írjon:

sagi.kriszta@hotmail.hu

egyébként még így utolag,további sok erőt,egészséget a legkisebb gyermek felneveléséhez is!

A sok baromnak meg üzenem hogy ne legyen a családi pótlék utalványban,mert szerintem ennek nem lesz jó vége,előbb utóbb megunja a "pornép" ezt a helyzetet és lépni fog!