Gazdasági ügyintézőként dolgozom egy olyan általános iskolában, aminek több tagintézménye van. Nem sorolom fel, hogy mi és mennyi az a munka, amit napi szinten végzek... előttem már nagyon sokan megtették. Szeretem csinálni, szeretem a sokszínűségét, a pörgősségét. Jó a kapcsolatom a főnökeimmel, tisztelnek és megbíznak bennem. A bérem ügyében már többször fordultak a tankerület vezetője felé. A válasz az volt, hogy miért nincs diplomám, akkor magasabb lenne. Való igaz magasabb lenne. A mostani E/10-ben keresett nettó 90.000 forint helyett lenne nettó 110.000 forintom diplomával, 25 év munkaviszony után. Hát, ez sem hangzik valami jól!
Mivel gazdasági ügyintéző vagyok, a technikai csoportba lettem sorolva. Esélyem sincs arra, hogy a 2015. szeptemberre beígért béremelésben részt veszek, mert az csak a pedagógiai munkát közvetlenül segítőkre vonatkozik.
Nem mondom, hogy pótolhatatlan vagyok, de a sok éves rutint, nem lehet egyik napról a másikra megszerezni. Tudom, hogy tucatnyi jelentkező lenne a helyemre és örömmel végezné a munkámat nettó 90.000 forintért. De vajon meddig lenne olyan lelkes? Mert a munka mennyisége, a felelősség és az azért kifizetett bér egyáltalán nincs arányban.
Ezért támogatom és köszönettel veszem a kezdeményezést.
Sztarosztáné Salamon Dóra

#221: gazdasági ügyintéző -

Kedves Dóra!

Minden iskola egyik fundamentuma a rugalmas, jogszabályt követő, pontos, gyors, precíz, lehetőleg mindig mindent előre kigondoló, két lépéssel a főnök kérése előtt járó gazdsági ügyintézők munkája. Mi vagyunk, akik az intézmény gazdálkodását a jó gazda gondosságával felügyeljük, ügyelünk rá, hogy év végére is jusson a szűkös költségvetésből az illetmények és számlák kifizetésére, mindeközben fontos, hogy legyünk munkajogászok, adószakértők, segítőkészek, hiánypótlás nélküli pályázati elszámolásokat készítsünk, naprakészen ismerjük a hatályos törvényeket, jogszabályokat, a nyilvántartásokról is nyilvántartást vezessünk és minden kérdésre azonnal kielégítő és megbízható választ adjunk a családjoggal, a nyugdíjazással, az adózással, készletgazdálkodással, a költségvetésünk helyzetével - és nem is sorolom tovább, hogy mi mindennel - kapcsolatban. És persze közben fárdhatatlanul mosolyogjunk!

Tesszük a dolgunk, mert azt hiszem, aki ezt a munkát végzi, örömét leli benne (legalábbis én biztosan), de ez a bérfeszültség bizony megkeseríti a hétköznapokat. Gyakran gombóc van a torkomban, mert ez az a helyzet, ami sért, megaláz, mégsem tudok tenni ellene. Jómagam két diplomával és mérlegképes könyvelői végzettséggel, 33 éves jogviszonnyal teszem legjobb tudásom szerint a dolgom, havi nettó 110 ezerért. Mosolyogva íratom alá a pedagógussal - immár évente kétszer - a béremelési értesítőt. Örülök az életpálya modell bevezetésének, hiszen valóban alacsony volt a pedagógusok illetménye, no de minden szentnek maga felé hajlik a keze... és a miénk vajon nem méltatlanul alacsony? Sajnos a vállveregetést még nem ismerték el fizetőeszköznek!

Joggal kérdezi a külső szemlélő: miért nem keresünk jobban fizető állást? Miért is nem? A válasz kézenfekvő: mert szeretjük a munkánkat, mert értjük a dolgunkat, mert egy kisvárosban nincs túl sok választási lehetősége egy 50 feletti nőnek.

Ha a tervezet szerint valóban csak a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők bérét emelik 2015-ben, és a gazdasági ügyintézők, a takarítók, karbantartók, hivatalsegédek kimaradnak ebből a körből, esélyünk sem lesz az összefogásra, hiszen nagyon kevesen maradunk, hogy hallatni tudjuk a hangunkat. Így örömmel üdvözlöm ezt a kezdeményezést, és nagyon bízom benne, hogy ez a segélykiáltás nem süket fülekre talál!

#221: gazdasági ügyintéző -