Vass Gabit szeretnénk!

Quoted post

vendég

#52 Re: Re: Re:

2014-07-03 19:10

#48: - Re: Re:

Kedves Dóra!

Először is nagyon örülök, hogy ilyen kompromisszumkészen és nem támadóan áll hozzá a kérdéshez. Úgy gondolom, eredményes, előrevivő beszélgetések csak az ilyen hozzászólásokból születnek.

Azt hiszem, hogy a nézőpontunk egyáltalán nem áll olyan távol egymástól, mint ahogyan azt ön gondolja. A természetes szülést pártolóknak sem jut eszébe ellenkezni, ha az orvosuk valamilyen beavatkozást szükségesnek tart a szülés során. A különbség az - és ezt nem én mondom, hanem a természetes szülést támogató orvosok és az erről szóló statisztikák -, hogy a "hagyományos" szülések során több a szükségtelen beavatkozás (beöntés, császármetszés, oxytocin, burokrepesztés...stb.), mint amennyi szükséges volna. A természetes (más szóval gyengéd szülésnek nevezett) szemlélettel éppen ezeket a felesleges, az orvos számára kényelmes, de a kismama számára felesleges nehézséget vagy kellemetlenséget okozó beavatkozásokat lehet minimalizálni. Ami nem jelenti azt, hogy ezeket a beavatkozásokat az ezt a nézetet valló orvosok nem teszik meg azonnal, amint az szükséges. Erre azt hiszem, én vagyok a legjobb példa. Az én szülésem is ebben a szellemben indult, de közben olyan komplikációk léptek föl, amelyek szükségessé tették a beavatkozást. Az orvosom nem késlekedett a beavatkozások elvégzésével, mert azokra ott és akkor VALÓBAN szükség volt.

A környezetemben úgy látom, hogy a kismamák egy része egyáltalán nincsen tisztában a lehetőségeivel, és olyan dolgokat is "normálisnak" fogad el az orvosától, amelyre valójában nem lett volna szükség. Laikusként persze nehéz eldönteni, hogy mi az, ami szakmailag indokolt, és mi az, ami csak azért történik, mert abban a kórházban úgy szokás (pl. borotválás vagy a beöntés tipikusan ez a kategória, de vannak kórházak, ahol a császármetszés aránya is 50% fölött van, holott - úgy tudom - az orvosi statisztikák szerint 15-20%-nál több nem indokolt). Éppen ezért tartjuk mi, a petíció támogatói nagyon fontosnak azt, hogy olyan orvosunk és szülésznőnk legyen, akiről biztosan tudhatjuk, hogy csak a szükséges mértékben fog beavatkozni, és azt sem azért, mert neki úgy egyszerűbb, hanem azért, mert arra valóban szükség van az anya és a baba érdekében. A különbség a szakembergárda hozzáállásában és szemléletében van.

Kérem, szánjon rá néhány percet, és olvassa el ezt az interjút, mert én csak laikusként tudok a témához hozzászólni, itt viszont egy orvos véleményét olvashatja a témában: http://arcok.cafeblog.hu/2013/12/16/a-szules-nem-veszelyes-uzem/

Üdv,

Veronika

Válaszok


Vendég

#61 Re: Re: Re: Re:

2014-07-14 09:11:40

#52: vendég - Re: Re: Re:

Kedves Veronika!

Köszönöm én is a kedvességet és a pozitív hozzáállást. A cikket pedig már ismertem és nem tagadom, valóban nagyon szimpatikus az ember és a nyilatkozat is, de ettől függetlenül én úgy gondolom, ha újrakezdhetném, továbbra is a Doktornőt és az ő általa teremtett "körülményeket" választanám. De gondolom, ezen nem lepődik meg, hisz nem is az a cél, hogy egymás véleményét megváltoztassuk, hanem, hogy minél több szempontot vessünk fel közösen.

Kedves Szabina!

Önnek igaza van, a jó kritika szerintem is nagyon fontos, és valóban fontos lenne, hogy megtanuljunk okulni ezekből. De az, hogy a Szent Imrében vannak olyan orvosok, akik örülnek annak, ha a kollégájuk betege rosszabbul van, szerintem nem ilyen. Az én szememben ez inkább már rágalom.
Az meg, hogy miért nem egységes az orvosok véleménye bizonyos kérdésekben elismerem, valóban nagyon kétségbeejtő, és egy laikus számára elbizonytalanító, de ez azt gondolom, hogy mindenhol így van. Ez véleményem szerint függhet az orvosok eltérő habitusától, szakmai felkészültségétől, a megszerzett tapasztalataiktól, a munkahelyi körülményektől stb. Ez csak úgy védhető ki szerintem, ha körültekintően választunk orvost és onnantól kezdve megbízunk benne és ahhoz tartjuk magunkat, amit ő mond. Én legalábbis így gondolkozom, de elismerem, hogy ez nehéz, viszont bizalom nélkül nem működik.


Én is kaptam epidurális érzéstelenítést az első gyermekem születésénél, orvosi javaslatra és a baba érdekét szem előtt tartva (bár mondhattam volna nemet is ). Az akkor ügyeletben lévő szülésznő viszont, aki nem tudott rólam semmit, nem egyszer elmarasztaló hangnemben megjegyezte, hogy ez az én hibám, és gyenge vagyok, amiért az epidurálist választottam. Szó szerint emlékszem: ezek a mai fiatalok rögtön megijednek egy kis fájdalomtól. Nagyon rosszul esett, mert ilyen körülmények között az ember legkevésbé arra vágyik, hogy megszidják.
Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy ez a szülésznő a legelvetemültebb lenne a világon -  végül is csak a nézetei szerint cselekedett, csak nem körültekintően és nem megfelelő stílusban - és  nem gondolom azt sem, hogy ő mindig ilyen beszólós lenne és hogy mindenki ilyen, aki a természetességben hisz.
Illetve fontosnak tartom még azt is megemlíteni, hogy egyre több helyen találkozik az ember olyan fórumokkal és csoportokkal, például közösségi oldalakon, ahol mintegy érdemnek tekintik, ha valaki természetes körülmények között szült. Én komolyan örülök mindenki örömének, de az már kissé zavar, ha szégyenkeznem kell amiatt, hogy én epidurálissal szültem.


Én hiszek abban, hogy mindig az egészséges aranyközépút a legcélravezetőbb. Sosem lehet az jó megoldás, ami vagy az egyik, vagy a másik tábor szempontjait veszi csak figyelembe. Persze olyan sincs, hogy mindenki elégedett legyen, de törekedni szerintem lehet rá.

A legjobbakat kívánva maradok tisztelettel:


Dóra