#44: - Re:

Köszönöm, hogy válaszolt, de azt hiszem félreértett engem. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy természetességet pártoló nő számára ne lenne fontos a szakmai háttér, az orvosi felügyelet. Ha ezt sugalltam volna bejegyzésemmel, elnézést kérek. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is megsértsek meggyőződésében. Én tényleg őszintén tiszteletben tartom, ha valaki így szeretne szülni. Mindösszesen csak annyit szerettem volna jelezni, hogy vannak olyanok is, mint például én, akik viszont másként gondolják, mert mondjuk ha nekem az mondja az orvos, hogy epidurális érzéstelenítést kell végrehajtani vagy beöntés kell és megindokolja, hogy miért, akkor nem fogok ellenkezni, és nem fog nehezemre esni ebben együtt működni.

Köszönettel:

Hegyiné K. Dóra

#48: - Re: Re:

Kedves Dóra!

Először is nagyon örülök, hogy ilyen kompromisszumkészen és nem támadóan áll hozzá a kérdéshez. Úgy gondolom, eredményes, előrevivő beszélgetések csak az ilyen hozzászólásokból születnek.

Azt hiszem, hogy a nézőpontunk egyáltalán nem áll olyan távol egymástól, mint ahogyan azt ön gondolja. A természetes szülést pártolóknak sem jut eszébe ellenkezni, ha az orvosuk valamilyen beavatkozást szükségesnek tart a szülés során. A különbség az - és ezt nem én mondom, hanem a természetes szülést támogató orvosok és az erről szóló statisztikák -, hogy a "hagyományos" szülések során több a szükségtelen beavatkozás (beöntés, császármetszés, oxytocin, burokrepesztés...stb.), mint amennyi szükséges volna. A természetes (más szóval gyengéd szülésnek nevezett) szemlélettel éppen ezeket a felesleges, az orvos számára kényelmes, de a kismama számára felesleges nehézséget vagy kellemetlenséget okozó beavatkozásokat lehet minimalizálni. Ami nem jelenti azt, hogy ezeket a beavatkozásokat az ezt a nézetet valló orvosok nem teszik meg azonnal, amint az szükséges. Erre azt hiszem, én vagyok a legjobb példa. Az én szülésem is ebben a szellemben indult, de közben olyan komplikációk léptek föl, amelyek szükségessé tették a beavatkozást. Az orvosom nem késlekedett a beavatkozások elvégzésével, mert azokra ott és akkor VALÓBAN szükség volt.

A környezetemben úgy látom, hogy a kismamák egy része egyáltalán nincsen tisztában a lehetőségeivel, és olyan dolgokat is "normálisnak" fogad el az orvosától, amelyre valójában nem lett volna szükség. Laikusként persze nehéz eldönteni, hogy mi az, ami szakmailag indokolt, és mi az, ami csak azért történik, mert abban a kórházban úgy szokás (pl. borotválás vagy a beöntés tipikusan ez a kategória, de vannak kórházak, ahol a császármetszés aránya is 50% fölött van, holott - úgy tudom - az orvosi statisztikák szerint 15-20%-nál több nem indokolt). Éppen ezért tartjuk mi, a petíció támogatói nagyon fontosnak azt, hogy olyan orvosunk és szülésznőnk legyen, akiről biztosan tudhatjuk, hogy csak a szükséges mértékben fog beavatkozni, és azt sem azért, mert neki úgy egyszerűbb, hanem azért, mert arra valóban szükség van az anya és a baba érdekében. A különbség a szakembergárda hozzáállásában és szemléletében van.

Kérem, szánjon rá néhány percet, és olvassa el ezt az interjút, mert én csak laikusként tudok a témához hozzászólni, itt viszont egy orvos véleményét olvashatja a témában: http://arcok.cafeblog.hu/2013/12/16/a-szules-nem-veszelyes-uzem/

Üdv,

Veronika