A kenyeres produkció, ha jól emlékszem, Máthé Gábor tanítványainak "magasröptű" előadása volt. Egy csupasz fiatalember elöl-hátul egy bécsi kenyérrel takarta magán, ami nemigen volt mutogatnivaló. A csizmás láb itt tiport bele a művészet csarnokába. A polgári rétegre és műfajaira ez nem jellemző. A harag és a gyűlölség már nemcsak Blaskó Balázst éri, hanem a polgári irodalmat, színjátszást és ízlésvilágot is egy legyintéssel le akarja söpörni az asztalról. Innentől kezdve nem látom értelmét a vitának, mert prekoncepciókkal nincs értelme eszmét cserélni, hiszen az nem eszmecsere, ha ön csak hajtogatja a magáét, és nem érti, hogy önön kívül mások is vannak Egerben, akiknek lehet beleszólása a művészet kérdéseibe. Talán más folytatja helyettem, adieu.

#53: Ciróka -

Jó lenne, ha végre valóban konkrétumokkal tisztáznénk ezt a kenyeres dolgot jelzők és sejtetések helyett. A színház távozó társulatának harmada ugyanis Máté Gábor tanítványa. Társulati előadásban történt a dolog? Mi volt a darab címe?

 

Esetleg fesztiválprogramról van szó? Mert ez már eleve nem mindegy, sőt. Persze nem önnek, aki kizárólag a fogást keresné.

 

A polgári értékrendet épp hogy nem akarom lesöpörni egy kézlegyintéssel az asztalról: a magamét tartom annak, az önét, elmondása alapján nem annyira. Számomra az pusztán külsőségeiben polgári, tartalmában egy mélyen elavult nemzeti retorikán alapuló, zűrzavaros, magát konzervatívnak hívó, valójában avíttas rendszer.

#53: Ciróka -

Nem mellékesen megjegyzem, hogy pontosan ez a fajta érveléstechnika az, ami teljesen hitelteleníti önöket, ti. a dolgok összemosása. Egy bécsi kenyérrel való takarás (ami eleve a meztelenség elrejtése a színpadon, ahol ma már szinte közhelynek számít az) egyáltalán nem egyenlő egy kenyér fenékbe dugdosásával.

 

Persze az is lehetséges, hogy az ön fantáziája kap szárnyra, és jut el gyorsan egyik ismerős dologból a másikba, mint pillangóvirágról virágra.