Tiltakozás az egész napos iskola ellen

Egy jó cikk az mno-ról, közvetve érinti a petíció témáját:

Lippai Roland
A magánéletünkbe senki nem szólhat bele

A posztmodern korszak számos olyan jellemzővel bír, amelyik szétveri a tradicionális emberi létezés kereteit. Kellemetlen folyamat ez; mint amikor fazékba teszik a szerencsétlen békát, s jól alágyújtanak. A változások az élet minden területét érintik, így a család intézményét is. Lehet verni az asztalt, hogy mindez szar, ugyanis bizonyos aspektusai valóban azok. Az elmúlt évszázadok alatt a családüzemnek nevezett struktúra számos átalakuláson ment keresztül, de nem feltétlenül minden változás rossz. Hiszen valószínűleg ember nem él a nyugati világban, aki önszántából képes lenne elviselni a „hagyományos háztartások” rendkívül kötött és hierarchizált világát. Tessék utánanézni, nem lenne az olyan jó buli.

A KDNP törekvése a család egységének megőrzése érdekében támogatandó, ám gyakran úgy tűnik: a párt nincsen tisztában azzal, hogyan is kell megszólítani a 21. század fiataljait a jó cél érdekében.

A „férfi a munkában, a nő a konyhában” alapállás szerencsére már rég a múlt ködébe veszett. A magyar férfiak jelentős része éppen abba döglik bele idő előtt, hogy rajta kívül álló okok miatt nem tud megfelelni a merev elvárásoknak. A „kávéfőzős Mancika” szerepkör sem jön be minden nőnek, a rendszeren rést ütött számos körülmény még, elég ha csak arra gondolunk, hogy az egykeresős családmodellben valószínűleg gyakrabban korogna a gyomor és több lenne a lyukas zokni is.

Ugyanakkor a tradicionális hierarchizáltság akkor is képes fennmaradni, ha a nemek között pozitív töltésű együttműködés alakul ki; ehhez csak józan belátás, a másik fél tisztelte szükséges. Ebbe beleszólni: súlyos hiba. Mindezt normák szabályozzák, ahogyan a szülők és a gyerekek egymás közötti viszonyait is. E mechanizmusok – a féltés, óvás, a gondoskodás – ösztönös képződmények, amibe belenyúlni, főleg a törvény erejével, meggondolatlan lépés. Kevés kivételtől eltekintve mindenki tudja a kötelességét; a szülők és a gyerekek majd eldöntik egymás között, miképpen viszonyuljanak egymáshoz. Úgy tűnik, a világnézeti párt belepiszkálna ezekbe a mélystruktúrákba a család védelme érdekében, holott ezek már azok a dimenziók, amihez a politikának semmi köze. E társadalmi intézmény – nagy szerencsére – évezredek változásait is túlélte, mindig alkalmazkodva az adott kor kihívásaihoz. A jelenlegi korszak – olykor valóban zord és aljas – társadalmi-gazdasági viszonyai sem törik meg a család egységét, mert az emberek „tudják”, mit kell tenniük.

A család és a házasság intézménye olyan fundamentum, aminek épsége jelentősen hozzájárul a normális társadalmi működéshez. Míg 1990-ben 22 éves korban, 17 évvel később már majdnem 28 éves korukban házasodtak először a nők. A férfiak a korábbi 25 éves korról „tolták ki” az első „boldogító igent” 30 éves korukig. Kellemetlen adatsor, de őszintén: néha az az érzése az embernek, hogy a digitális korszak oly módon hülyítette el a fiatalok egy részét, hogy egy csekk feladása is gondot okoz, nemhogy a házasság által támasztott komplex felelősségrendszernek történő megfelelés. Rendkívül fontos Harrach Péter felvetése a párkapcsolati és családi életre nevelésről, mert itt százezrek hiszik, hogy a Való Világ-féle üzekedés „a” kapcsolat.

Ám sem a presszió, sem a kötelezettségek előírása nem fordítja meg ezt a folyamatot, inkább csak dacos ellenállást szül. Senkit nem lehet felelősségre vonni azért, mert úgy dönt: előbb együtt él valakivel évekig is, hogy lássa, van-e közös jövőjük akár életük végéig. Ha nem megy, mennek, amerre látnak. Ez mennyivel rosszabb, mint megnyomorodni egy rossz házasságban?

E sorok írója számtalanszor kiállt a család intézménye védelmében, mindannyiszor szót ejtve a hedonizmus, az individualizmus, a kóros önimádat térnyeréséről is. Olyan tényezők ezek, amelyek képesek egész generációkat „droiddá” változtatni, számos prototípust láthatunk minden nap. Ám a rossz tendenciák megváltoztatásához nem a magánéletbe való beavatkozás a megfelelő eszköz. Támogatólag kell fellépni, meghagyni a választás lehetőségét. A családi együttélés olyan etológiai képződmény, amit a legelvadultabb liberalizmus sem lesz képes megtörni soha. Ugyanakkor a kivel, mikor és hogyan kérdése csakis a résztvevő felekre tartozik.

A magyarok szerencsére családcentrikusak, a csökkenő tendencia ellenére is magas a házasság presztízse. Sokkal több gyereket szeretnének, mint ami megszületik; minimálbérrel vagy picit jobb keresettel, albérletben nem könnyű meghozni egy ilyen döntést. A presszió és a megbélyegzés sem több gyerkőcöt, sem több esküvőt nem eredményez.

Inkább csak boldogtalanságot és haragot szül. Kinek kell az?

cím:
http://mno.hu/jegyzet/a-maganeletunkbe-senki-nem-szolhat-bele-1031887