Mondj nemet a József Attila-szobor áthelyezésére!
Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével
Re: Re:
Ez is egy megközelítés és véleményem szerint egy marhaság. Mélyedjen el jobban József Attila élettörténetében születésétől a haláláig.
Foglalkozzanak olyan dolgokkal, mint az áram- és gázszámla, mert mindkettő ÉRTHETETLEN DOLGOKAT TARTALMAZ - gondolom, hogy ez is része a népnyúzásnak...
ELÉGIA
Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
füst száll a szomorú táj felett,
úgy leng a lelkem,
alacsonyan.
Leng, nem suhan.
Te kemény lélek, te lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önnönmagadra, eredetedre
tekints alá itt!
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
szikárló tűzfalak
magányán a nyomor egykedvű csendje
fenyegetően és esengve
föloldja lassan a tömény
bánatot a tűnődők szivén
s elkeveri
milliókéval.
Az egész emberi
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyárudvaron.
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.
Felelj -
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor vágyakozás,
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden vonás?
Itt pihensz, itt, hol e falánk
erkölcsi rendet a sánta palánk
rikácsolva
őrzi, óvja.
Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít.
Tudod-e,
milyen öntudat kopár öröme
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
miféle gazdag szenvedés
taszít ide?
Anyjához tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek.
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.
1933 tavasza
Nagyon jó szobor, nagyon jó helyen és nagyon sokunké.
Búcsúzom, Attila.
Kalappal kezedben
ülsz a lépcsőn s nézed
milyen új végzet
hullámzik a Dunán
annyi sok rossz után.
Szomorú arcodnak
új törvényt alkotnak
e nincsen-háza házban
beteges, őrült lázban.
S lám, már téged
is félretennének.
Hát megint ilyen
lett minden, büntetlen,
mint mikor ott maradtál
a hideg síneken -
(mielőtt megszülettem).
Tudod-e, költő
hogy itt az élet
ismét semmivé lett,
így ül szíved az ágán.
Mi megfizettük drágán
hitünk az okos gyülekezetben
és álmodban: a rendben.
Mert a szabadság-szülötte
rend torzszülött e
vidéken, ahol gabona
helyett ma ósdi babona
terem és a leánysírás
bája után rovásírás
a módi, s helyetted ma már
a wassalberti dagály...
mint a szennyes ár,
közénk hatolt az új méreg,
s mint a fán, a kéreg
kis odvain az ártó gomba
szétrobban, mint a bomba,
beépül termésbe, virágba,
jaj, szobor, rút a világ ma,
hol már téged
is félretennének.
Hamis próféták hirdetik:
más lesz, mint eddig,
közénk verődik az éles ék, és
nem magyar már, aki békés,
aki zsidó, s aki cigány,
de él a módos zsivány
s övé a törvény,
míg majd egy örvény
nem húzza mélybe,
s akkor e szegélybe
visszatérsz te végre.
Nem búcsúzom, komor,
szomorú arcú szobor.
múljon el keserűség, bánat:
tudom, egyszer majd végleg
megleled hazádat.
Re:
Vannak még egy páran nagyon jó költők József Attilán kívül is - ezzel nem akarom kisebbíteni az ő értékét -, akiknek jelen esetben az a szerencséjük, hogy szobruk, ha van szobruk, nem a Parlament mellett van felállítva.
Én is tiltakozom a szobor áthelyezése ellen.
Ajánlom mindenkinek 1-7-ig, én csak az 1-et másolom be.
József Attila: Hazám
1.
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsapó anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
Re:
Te szegény boldogtalan ember... mit is mondok: szajkó!
Olyan ismerős vagy... de megfeledkeztél a biciklistákról!
Re:
A rendszerváltás előtti történelemhamisítás nem dühítette? Akkoriban legfeljebb csak a párnánkba kiabálhattuk bele a nemtetszésünket, mert elvitt volna a rendőrség. Ma már bárki kiabálhat bármit, a kutya se ugatja meg. Egyébként Önt az a valóság dühíti, ami korábban eltagadott bizonyítékokkal alátámasztva végre nyilvánosságra kerül. Vagy pl. Ön még mindig fasiszta őrjöngésnek tartja 56-ot? Mert akkor Önnek pszichiáterre lenne szüksége. József Attilának a Parlamenthez semmi köze nincs, szerintem pedig neki mindegy, hogy párszáz méterre nézi, hogy "úszik el a dinnyehéj"... Ő az én egyik kedvenc költőm Radnóti mellett. Károlyi Mihály nemzetvesztő senkiházinak semmiféle érdeme nincs, amivel érvelni lehet mellette: a Tanácsköztársaság nevű gyilkosságsorozat előhírnöke volt
Üdv: Teknősb
visszaalakitják ugy, ahogy 1944-ben volt, mielött elveszett volna az ország szuverenitása. Persze gondolom, Mo-n történtek jó és rossz dolgok az alatt is,
amig szuverének voltunk, söt az alatt is, amig nem voltunk szuverének. József
Attila például egész élete alatt, vagy legalábbis 1918-tól az öszirózsás forradalomtól a szuverén Magyarországon élt. Szerintem maradhatna a Kossuth téren. Nemcsak
azért mert nagy költö volt, akinek verseit kivülröl fújom, hanem azért is, mert
kiállt elviselhetetlen dolgok ellen, amik az egyébként szuverén Magyarországon
történtek, és amelyeket (lásd földosztás) a nem szuverén Magyarországon megcsináltak.
Re:
Te jó ég!! Ez a vers nagyszerű!
Még a végén kiderül, hogy csak haszon származik ebből a nyomorult ötletből: ismét olvassuk József Attilát és feltámad újra a magyar költészet.
nagya
Re: Re:
Ha ez lett volna a cél, akkor jó lenne, de sajnos nem ez volt. Az viszont, hogy az emberek elkezdték újra József Attilát olvasni, az jó. Az nagyon jó.
JÓZSEF ATTILA SZOBRA MARADJON OTT---AHOL MOST VAN !!!!
Viktor…Viktor… Viktor…skandálta a tömeg. Aztán valaki beszélni kezdett az emelvényen, a házak visszhangozták a szavait…
Lassan tért magához, mint aki egy nagyon mély álomból érkezik vissza. Kezdte felfogni a szavak értelmét. Figyelt. Szívébe lassúdan s alig oldódó szomorúság költözött. Kis idő múlva nyugtalanság fogta el – felállni… elmenni…! De a teste nem engedelmeskedett. Iszonyú erőfeszítéssel próbálta a lábát megmozdítani… legalább a fejét sikerülne kicsit oldalra fordítani. A feszültség egyre nőtt benne, aztán végre végre mintha moccant volna valamit. Lassan felegyenesedett. A körülötte állók a rettenetes csikorgásra figyeltek fel, aztán meredten bámultak a föléjük tornyosuló alakra. Még lehajolt egy virágért, amit két napja kapott valakitől, aztán a fejébe nyomta a kalapját. Elindult a víz felé… Az emberek néma döbbenettel az arcukon tértek ki az útjából. A Duna csak folyt…
A szónoklat még tartott. A tér másik felén állók nem is vették észre mi történt.
S éljen! éljen - dübörög a nép,
Egymást tiporják, hogy jobban hallják -
Mintha nagy, sötét alagútban sok szép gyorsvonat rohanna egymásba
S én szebben tudnék bolondítani!
Freund Zsuzsa
2002 április 13.
| This discussion has been closed. |
Re:
#315: -
Miért kell már itt is zsidózni? Gusztustalan vagy.