A legvédtelenebbekért

Az alábbi részletek anyukák írásaiból származnak, ezeket az élményeket kórházakban tapasztalták az elmúlt hetekben, míg saját gyerekükkel voltak ott benn.

„Itt vannak csecsemők és nagyobb gyerekek is. A múlt nap behányt és bekakilt az egyik kisfiú. Elkezdtek vele vitatkozni, hogy ez mennyire undorító és mennyi munka lesz vele, majd rácsapták az ajtót és otthagyták a saját ürülékében.” –fővárosi kórház

„Itt a nagyobbak a mentális sérülés jeleit mutatják, ágyrácsba verik a fejüket, négykézláb támaszkodva monoton rugóznak. Ameddig ott voltunk, a saját gyerekemért nem, de ezekért a gyerekekért nagyon sokat sírtam. Az orvosok folyamatosan próbálnak tenni, gyámügynél jelzést adnak le, vezetőséghez fordulnak, de a vezetőknél csak homokba dugott fejekkel találkoznak, akik mindent tagadnak.” –vidéki kórház

„Az egyik gyerek, amikor magára hagyták, a fogsorát a rácsos ágyhoz érintette, majd húzogatta a fejét jobbra-balra. Szörnyű volt látni.” - fővárosi kórház

„Itt egy másfél éves gyönyörű angyalka él, nincs állampolgársága, másfél éve nem történik vele semmi.” –vidéki kórház

„A dolgozók mesélték, hogy akármennyire szeretnének bemenni a gyerekekhez sűrűn, nem lehet, ez az előírás, hagyniuk kell, hogy sírjanak, hogy nehogy elkapassák őket.” -fővárosi kórház

„Csecsemők és kisgyerekek zsúfolt szobákban, rácsos ágyakban, zárt ajtók mögött sírnak hiába. Borzasztó volt látni és hallani.” -fővárosi kórház

„Az egyik nővér itt kiabált, meg ráncigálta a gyermeket, mert „feleselt” – annyi volt a bűne, hogy azt merte mondani a gyógyszerre, hogy „nem”. Leszidta, hogy milyen szemtelen és rossz, és csak akkor fogja szeretni, ha jó lesz. A másik ápoló meg, hát nem csapta meg, de jól megcsípte az arcát. A szívem szakad meg érte. Szegény sír a kiságyban, lázas, nincs kihez hozzábújjon.” –nem derült ki, melyik kórház

Másfél éve tud arról a nyilvánosság, hogy kórházban ragadt csecsemők helyzete nem megoldott, másfél éve a döntéshozók is tudnak róla.

Tudjuk, hogy nagyon sok kórházban az ott dolgozók erejükön felül próbálnak helytállni, de egyetlen ilyen esetnek sem lenne szabad megtörténnie. Egynek sem.  

Milyen szívtelen kormány az,

– amelyik megtiltja az önkéntesek azonnali segítségnyújtását, miközben gyerekek szenvedése azonnali enyhítésre szorulna?

– amelyik egyetlen gyermekért sem vállal valódi felelősséget a gyermekvédelemben, legyen az egy kórházi kiságyban fekvő csecsemő vagy egy bántalmazott gyermek egy intézményben?

– amelyik a nevelőszülői hálózat megerősítése helyett csecsemőotthonok építésébe fektet, hogy ezeket a gyerekeket elrejtse?

A petíció aláírásával hallatod a hangod. Mert tettesek közt cinkos, aki néma.

Felszólalsz a normalitás mellett.

Tiltakozol az ellen, hogy Magyarországon csecsemők és kisgyerekek kórházakban és gyermekvédelmi intézményekben elhanyagolva, magukra hagyva, bántalmazva legyenek.

Valódi megoldásokat követelsz. Látszatintézkedések helyett.

Tapasztó Orsi    Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével