A gyerekjóléti rendszernek a valóban veszélyben lévő gyerekeket kell védenie, nem pedig teret adnia annak, hogy bárki névtelenül, bizonyíték nélkül jelentgessen családokat. Amikor egy bejelentés mögött nincs vállalt felelősség és nincs érdemi tényalap, az könnyen félreviszi az ügyeket, felesleges eljárásokat indít, és olyan szülőket is szorongásba taszít, akik semmit sem követtek el.
Ez nemcsak a megkeresett családokat érinti. A gyerekjóléti munkatársak idejét és figyelmét is elviszik a megalapozatlan jelzések, miközben a valóban sürgős esetekre kevesebb kapacitás marad. Ha a rendszer nem szűri ki a névtelen és alaptalan bejelentéseket, azzal épp azoknak a gyerekeknek a védelme gyengül, akiknek a segítség a legfontosabb lenne.
Olyan szabályozásra van szükség, amely megkülönbözteti a jóhiszemű, tényszerű jelzést az alaptalan vádaskodástól. A gyerekjóléti bejelentésnek tartalmaznia kellene a bejelentő azonosíthatóságát és legalább olyan konkrét tényeket, amelyek alapján a hatóság érdemben tud vizsgálódni. Névtelen jelzés legfeljebb sürgős, azonnali veszélyre utaló helyzetben maradhatna figyelemfelhívás, de önmagában ne indíthasson felesleges, családokat megbélyegző eljárásokat.
Ezért arra kérjük az illetékes minisztériumot és a gyerekjóléti rendszer fenntartóit, hogy 2026. január 31-ig dolgozzanak ki és vezessenek be olyan eljárási szabályt, amely megköveteli a bejelentő azonosíthatóságát, az érdemi tények feltüntetését, és az alapos szűrést a névtelen vagy bizonyíték nélküli jelzéseknél. A cél nem a valós veszélyek eltussolása, hanem az, hogy a gyerekjóléti kapacitás a tényleges védelemre menjen, ne a visszaélésszerű bejelentések kezelésére.
Ha a rendszer megbízható, átlátható és felelős, akkor jobban védi a gyerekeket és igazságosabban bánik a családokkal is. Ehhez nem több vádaskodásra, hanem világos szabályokra van szükség.