Július 22. a nándorfehérvári diadal napja legyen nemzeti ünnep

Hunyadi János és a keresztesek győzelme nemcsak Európát mentette meg, hanem, hetven évvel eltolva a török hódoltság kezdetét, megalapozta Mátyás erős Magyar Királyságát és a reneszánsz kultúra kibontakozását. Világtörténelmi jelentőségű, földrészünk történetét alapvetően befolyásoló tett volt ez, amit mi sem mutat és bizonyít jobban, mint hogy a harangozásra vonatkozó pápai rendelet nemhogy feledésbe merült, hanem utóbb még megerősítést nyert. A reformáció előtti egységes nyugati keresztény világ és kultúrája révén a szokás az egész földkerekségen elterjedt, és elmondható, hogy alig van olyan óra, amikor valahol fel ne csendülne a déli harangszó hívó szava.


A nándorfehérvári diadal kivételes jelentőségét nemcsak az adja meg számunkra, hogy sikerült megőrizni az ország és Európa épségét, hanem az, hogy ezt nemzetközi összefogással érte el a magyar sereg. Vereségekben és veszteségekben sajnos bővelkedő történelmünk kivételes sikere volt ez, amelyben a magyar nép ország-világ előtt megmutatta, hogy Európa és a kereszténység oldalán áll, hogy hazájának védelmével egyszersmind Európát is védi. Erre még más alkalommal is többször sor került, de Nándorfehérvár egymagában példázza az önfeláldozó vállalást és a sikeres teljesítést. Olyan kiemelkedő esemény tehát a nándorfehérvári győzelem, amelyre még évszázadok múltán is büszkén emlékezhetünk, és amely még ma is szívmelengető érzéssel tölt el bennünket, méltó arra, hogy nemzeti ünnepeink közé emlejük!