A kötelező továbbképzésről
Idén hatályba lépett a (68/2012 (XII. 14.) BM rendelet (a személy- és vagyonőrök képzéséről és vizsgáztatásáról), ami nagy vihart kavart az ágazatban azok részéről, akiket nem kérdeztek meg.
A jelenlegi nagyon nehéz helyzetben nagy anyagi terheket jelent, ha csak a továbbképzést követően lehet majd vagyonőri igazolványt kiváltani, a munkavállalóknak, és sokak számára nem lesz tovább ebben az ágazatban.

A vagyonőrök továbbképzése nincs senki ellenére, de a kiadások elfogadhatatlanok. Közel tízezer Ft-ba kerülne maga a képzés, amit a munkavállalónak kell finanszíroznia (a 300-400 Ft-os órabéreikből), és a 40 órás oktatási idő miatt még további átlag 30 ezer Ft-tól esik el a vagyonőr, mert kiesik a munkaideje. Ez kb. 40-50 ezer Ft-ot jelenthet kiesésként! A munkáltatóknak pedig meg kellene oldaniuk a helyettesítést, ami szintén kiadásokkal jár (fizetett szabadság, új munkaerő munkabére, a járulékok, adminisztrációs terhek, stb.).

Tapasztalataink szerint a vagyonőri igazolvány megújításánál is gyakoriak az elbocsátások, mert amikor lejár a vagyonőr engedélye, akkor új embert vesznek fel a helyére, és miután meg lett újítva a korábbi munkatársnak, már ott van a másik munkavállaló, aki dolgozik, és nem veszik fel a régit újra.

Véleményünk szerint a továbbképzés esetében is valami hasonló fog történni, ugyanis a munkaadókat és a megrendelőket kizárólag az érdekli, hogy valaki legyen ott az őrzési ponton, és olcsón dolgozzon.

De akkor meg minek van az alapképzés, az OKJ-s bizonyítvány, az erkölcsi bizonyítvány és a rendőrhatósági engedély, ha további önköltséges szűrőket állítanak fel? Ilyen egyetlen egy másik ágazatban nincs. A szűrési feltételek már így is elég szigorúak ahhoz képest, hogy mit kapnak a munkavállalók azért, hogy a szakmában dolgozhassanak.

A törvényváltozásokra hivatkoznak a jogszabály magyarázatában a jogalkotók, mert állítólag a Vagyonvédelmi Kamarához rengeteg panasz érkezik a civilektől, de érdemben nem változott semmi se, ami a vagyonőrök munkáját érinti. Bár valóban jogot alkalmaznak a munkájuk során, de nem folytatnak le a vagyonőrök szabálysértési eljárást, vagy büntető eljárást. Ha már a friss jogszabályokat akarják megismertetni a munkavállalókkal, akkor talán érdemesebb lenne előbb a régieket ismertetni, amik még hatályban vannak. Pl. az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés szabályait (röviden: Munkavédelmi Törvény) is kötelező lenne minden vagyonőrnek oktatni a munkába állás előtt, de ezt a legtöbb cég a legtöbbször kihagyja.

Ugyanazt oktatják, mint, amiket az alapképzésen is. (Alaptörvény, Szabálysértési jog, Büntető Törvénykönyv, intézkedések). Gyakorlatilag minden más foglalkoztatási ágazatban is be lehetne vezetni a kötelező továbbképzést, mert 2010 óta rengeteg jogszabály megváltozott, és a közeljövőben is sok más törvény és rendelet fog változni. A felháborodottság nagy, mivel mindenki ugyanazt mondja: Csak azért találták ki valójában a kötelező továbbképzést, hogy a Személy-, Vagyonvédelmi-, Magánnyomozói-, Szakmai Kamara így pótolja a kötelező kamarai tagságból való kieséseit, ami valljuk be, hogy nem kis összeg volt évente.

Álláspontunk szerint a kötelező továbbképzés jelen formában betarthatatlan, amikor megélni se tudnak az emberek, és nyomorognak, éheznek, és fáznak. Annyira rossz a megélhetés, hogy senki se fog tudni csak úgy 40-50.000 Ft körüli összeget kidobni az ablakon, hogy aztán utána is változatlanul éhbérért robotoljon kiszolgáltatott körülmények között több száz órát havonta. Ezt nem fogják tudni kifizetni az emberek (és nem is akarják), legfeljebb azok, akiknek bő egy-kétszáz ezer Ft-os a nyugdíjuk van a fizetésük mellé.

Újabban a munkavállalókat akarják majd súlyosan megbüntetni, ha nem végzik el a kötelező továbbképzést, és az őket alkalmazó biztonsági cégeket is. Utóbbi esetben feltehetőleg majd megint csak a fantom alvállalkozókat, és a fantom munkaerő kölcsönzőket fogják majd megbüntetni, amelyeket nem lehet majd elérni, és a bírság sem kerül behajtásra. Ugyanis nem a bejelentett bankszámlákon mozgatják a pénzüket. De az éhbérért robotoló kiszolgáltatott anyagi nehézséggel küszködő embereket megbírságolják majd, mert próbál megélni valamiből, hogy ne haljon éhen, és tudja miből kifizetni a számláit.

Kérdés, hogy Ők miből fizetnék ki a bírságot, amikor már egyre inkább ennivalóra sem telik a munkabéréből. És, amíg a munkavállaló elveszíti az állását, és megbírságolják, addig meg a Személy-, Vagyonvédelmi-, Magánnyomozói-, Szakmai Kamara szépen profitál, így pótolva a kötelező kamarai tagságból eredő kiesésüket. Itt nem szakmai problémákról van szó, hanem pénzről, különben ingyenes lenne, vagy rábíznák a munkaadókra, hogy azok tegyenek eleget ennek a kötelezettségnek.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. Cikkének (1) bekezdése szerint: mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez.
A (2) bekezdés értelmében: EZ A JOG MAGÁBAN FOGLALJA A KÖTELEZŐ OKTATÁSBAN VALÓ INGYENES RÉSZVÉTEL LEHETŐSÉGÉT!!!

Az Európai Unió Alapokmánya nemcsak a 8 általános iskolai oktatást érti bele (mint amire az ellenérdekeltek hivatkoznak), hanem, mint le van írva a szakképzést, és a kötelező továbbképzést is. Ez ott van leírva az idézett paragrafusban a kötelező továbbképzés ingyenessége nem csak és kizárólag a gyerekekre és az általános iskolára vonatkozik, hanem a szakképzésre is! Ezt nem mi találtuk ki, hanem az Európa Bizottság.

A költségeket az államnak, vagy a Kamarának kellene biztosítani a dolgozók számára a továbbképzést.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. cikkének 1. pontja szerint minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez, és a munkanélküliség elleni védelemhez!

Ha egy szegénységbe taszított ember képtelen megfizetni a kötelező továbbképzés árát, és ezért nem tudja majd megújítani a vagyonőri igazolványát, majd emiatt lesz munkanélküli (jellemzően az állam terhére), akkor ezzel sérülnek az alapvető emberi jogai is, mert megfosztják a munkájától, és a megélhetésétől csak azért, mert nincs miből kifizetnie a továbbképzést. A jómódúaknak aprópénzt jelent a 10.000 Ft körüli összeg, de az alsórétegben élőknek egy vagyonnak számít, amiből akár egy hétre való élelmiszereket lehet megvenni.

Annak biztosítására, hogy ne legyen megkülönböztetés az eljárásban, a kötelező továbbképzést a munkakör tényleges követelményeire kellene korlátozni, és nem a foglalkozás megtartását, vagy annak megszüntetését kell szolgálnia.

Érdemes még megemlíteni a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló Közösségi Chartát is, mely kijelenti, hogy a belső piac kiteljesítésének az Európai Közösség munkavállalói szociális helyzetének javulásához kell vezetnie, különösen az élet és munkakörülmények, a munkahelyi egészség és biztonság, a szociális védelem, AZ OKTATÁS, valamint A KÉPZÉS tekintetében!

A Charta Első Címének 15. pontja alapján az Európai Közösség minden munkavállalójának joga van a megfelelő szakképzéshez, valamint ahhoz, hogy az így szerzett tudás révén anyagi előnyre tegyen szert a munkája során. Ha magasabb tudás szintet várnak el, akkor fizessék is meg mind a megrendelők, mind a munkaadók! Ebből viszont előre láthatólag semmi nem lesz, ugyanis már jelezték felénk is egyes vagyonvédelmi dolgozók, hogy a főnökeik szerint egy Forinttal sem lesz magasabb az órabérük azért, mert kötelező továbbképzésen kell részt venniük. A megrendelőket meg nem érdekli, hogy milyen képzett a vagyonőr, őket csak az érdekli, hogy minél kevesebbet kelljen fizetniük a magánbiztonsági szolgáltatásért. Azzal, hogy több tízezer Ft-tól elesik minden vagyonőr, azzal a saját, és a családjuk megélhetése kerül veszélybe, így nem, hogy anyagi előnyre nem tesznek szert a munkavállalók, hanem inkább méltánytalan anyagi hátrány éri őket a költségek és a jövedelmek kiesésétől. A kötelező továbbképzéstől sajnos nem lesznek megbecsültebbek ezek az emberek, akik a vagyonvédelemben dolgoznak.

Ez nem társadalmi igazságosság, hogy költségekbe kényszerítik a munkavállalókat és a munkaadókat, csak, hogy a Kamara ismét nyerészkedni tudjon, egyértelmű, hogy megint csak azt veszik figyelembe valójában, hogy plusz pénzeket vegyenek el a már így is kizsákmányolt munkavállalóktól.

Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása szerint az állam kötelességének érzi a szegények megsegítését, de a kötelező továbbképzéssel, amit a munkavállalóknak kell fizetnie azzal, pont az ellenkezőjét teszi. Továbbá Magyarország Alaptörvényének XI. cikk (2) bekezdése szerint kötelező oktatás csak az alapfokú (8 osztályos általános iskolai) képzés lehet, ami ingyenes mindenki számára. A többi képzés esetén, pedig az állam hozzájárul ahhoz, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen mindenféle más képzés (anyagi támogatással).

A BM rendelet jelen formája szerintünk munkavállaló és szegény ellenes, de ez a jelek szerint senkit sem érdekel, csak a pénz beszedés.

Annak ellenére, hogy 2013-ban a mindenkori garantált bérminimum órabérben nettó 545 Ft, bruttó 655 Ft, mint személyi alap órabér, sajnos a vagyonvédelmi ágazatban semmit sem változtak a tényleges munkabérek, és mai napig jellemzőek a 350 Ft-os órabérek (esetenként még ennél alacsonyabbak is vannak vidéken). Bérpótlékokat a legtöbb vagyonvédelmi cégnél soha nem fizették ki a vagyonőröknek, legfeljebb utólag a Bíróságon. Az kamarai és kormány tisztségviselők jövedelme messze meghaladja a bérminimumból tengődő emberek jövedelmét, ezért ők nem tudhatják, hogy mit jelent ráerőszakolni az alsórétegre egy a kötelező továbbképzéssel járó anyagi terhet.

A bérminimum évente is nagyon minimális %-ban emelkedik, ami nem fedezi azokat a kiadásokat, amelyek az alapvető megélhetéshez szükségesek. Pl. a legszükségesebb közműszolgáltatások (villany, gáz, víz, stb.), az élelmiszerek árai (tejtermékek, sütőipari termékek, húsok, főzéshez szükséges kellékek, stb.) mind egyszerre a bérminimum éves növekedésének a sokszorosával emelkednek, így a bérminimum emelése sem fedezi az éves költségeket. A benzin ára évente számos alkalommal emelkedik, és így vele együtt sok minden más is. A középfokú munkakört ellátó emberek (mint pl. személy- és vagyonőrök, ill., biztonsági őrök is) havi 300 óra munkával sem tudnak rendesen megélni. A csekkeket sem tudják időben rendezni, a hitelekről nem is beszélve.

Jelenleg ahhoz, hogy a szakmában dolgozzon valaki, ahhoz nem elég a bizonyítvány (ill., alap tanfolyam), hanem kell egy erkölcsi bizonyítvány, a vagyonőri igazolvány, és a kötelező továbbképzést elvégezni. Fegyveres szolgálathoz még jön a fegyvervizsga, a pszichológiai és a belgyógyászati vizsgálatok, amiket mind a munkavállalónak kell állnia. Ezek mind sok tízezer Ft-os kiadások, mire munkába állhat valaki. Ezt követően a munkáltatók önkényesen elvesznek 10-20 ezer Ft közötti összegeket a formaruhákra levonva, amiket a munkaviszony megszűnésekor vissza is kérnek. A munkába járás költségeit senki nem támogatja a munkavállalóknak. A bérminimum 74.670 Ft, és erre jönne a 10.800 Ft-os havi BKV bérlet, amit a legtöbben nem tudnak miből megfizetni, mert az ennivaló megvétele sokkal előrébb való, mint az utazási költségek fedezése.
Akinek van gyereke, annak kell még gondolnia a ruháztatásokra, iskoláztatásokra, és az egyéb kiadásokra, ami a gyerekvállalással jár. A családi pótlék nem fedez mindent.

A lényegre térve ma Magyarországon egy minimálbérből, ill., bérminimumból élő elszegényedett állampolgárnak ez a 11.595 Ft megterhelő anyagilag, amit nem tudnak máshonnan előteremteni, mint az ennivalóra szánt maradék összegből. A kamarai tisztségviselőknek, a munkaadóknak, a megrendelőknek, és az állami tisztviselőknek jóval magasabb a jövedelmük, mint a vagyonőröknek, ezért nem érthetik meg, hogy mennyire nem időszerű most az emberekre erőltetni plusz kiadásokat, amikor lassan már annyira az egekbe szöknek az élelmiszerek árai, hogy azok is megfizethetetlenné válnak.

Az országban dolgozó emberek (főleg az alsórétegbe lecsúszott munkavállalók) jelentős része egyre inkább megélhetési válságban szenved!

A továbbképzés nincs ellenünkre, mi is támogatjuk, de a költségek az alsóréteg számára túl sok a többit is figyelembe véve. (Ezt nem csak mi mondjuk, hanem azok az emberek is, akik az elmúlt hetekben felkerestek minket érdeklődve az „új megszorításról”.)

A munkavállalók érdekképviseleti szervei is RENGETEG panaszt kapunk mind a munkaadókra, mind a megrendelőkre. A leggyakrabbak, hogy az órabér túl alacsony, a megrendelők és a munkaadók nem engednek semmilyen pihenési lehetőséget a 24 órás szolgálat alatt (azaz éjjel-nappal robot munkát várnak megállás nélkül), a feladatkörükbe nem tartozó munkával látják el a vagyonőröket, nem fizetik ki nekik a bérpótlékokat, sem az Alaptörvény által garantált éves fizetett szabadságot, és még mindig magas arányban történik a bejelentés nélküli foglalkoztatás, így a 100-150 ezer vagyonőr után nem is történik meg az adó megfizetése, mert a vagyonvédelmi fővállalkozók a 2005. évi CXXXIII. törvény tiltása ellenére fenntartják az alvállalkozói láncolatokat, és ezek között (főleg a végén) ismeretlen és elérhetetlen fantom cégek állnak. Ha tudnák fizetni a járulékokat, akkor nem lenne szükség alvállalkozói láncolatra.

Vagyis adócsalás minden mennyiségben van ebben az ágazatban, és a munkavállalók totális kizsigerelése olyanoktól, akik nem szorulnak rá arra, ami a szegény embernek egy vagyont jelent. Havonta átlag 40-50 ezer Ft-al kapnak kevesebbet a munkavállalók. (A közelmúltban az egyik tagunknak féléves munkájára fizettettünk ki 1.000.000 Ft-ot, ami az elmaradt járandóságai voltak!!!, mint pl. a tényleges órabér és a törvényes órabér közötti különbözet, bérpótlékok, éves fizetett szabadság, állási idő, stb.) Tehát a munkavállalók kára elképesztő méretű, amin nem lehet javítani, mert a hatóságok tehetetlenek, a törvényhozók pedig nem akarnak változtatni a kialakult helyzeten. Ezzel kellene érdemben foglalkozni és ezt a problémát megoldani, hogy a haszonhúzók rendesen adózzanak a tényleges jövedelmeik után, és nem a nincstelen emberekre pakolni újabb és újabb terheket. Hiszen valahonnan sikerült az elmúlt 22 évben több, mint 56.000 milliárd Ft-ot kijuttatni az országból, és ezt mind fantom alvállalkozói láncolatokon keresztül. Ha beszüntetnék a székhelyszolgáltatókat, és az alvállalkozói láncolatokat, valamint a fővállalkozók egyetemleges felelőssége meglenne az alvállalkozók, munkaerő kölcsönzők, és a munkavállalók káráért, akkor lényegesen több adóbevétele lenne az állami költségvetésnek. Erre kéne koncentrálni, és nem a munkavállalók kifosztására. Utána meg csodálkoznak, hogy a sokszázezer munkanélküli mellé nem áll be az a mások sokszázezer fiatal, akik külföldre menekülnek a nyomor és az igazságtalan élet elől.

Ha a jövőben az ellenőrzések keretében a kötelező továbbképzésről kapott tanúsítvány nélkül rajta kapják a munkavállalót, hogy vagyonőrként dolgozik, akkor Őt „súlyosan” megbüntetik, és az Őt foglalkoztató céget is. Viszont, ha fantomcég foglalkoztatja a vagyonőrt papíron, akkor kit fognak a hatóságok szankcionálni? A fővállalkozót, aki mutogat az alvállalkozókra, és a munkaerő kölcsönzőkre, vagy az utóbbiakat, amelyektől biztosan nem várható majd, hogy be is fizetik a bírságot? A Munkaügyi Felügyelet sem tudja a fantom cégektől még a saját eljárási költségeiket behajtani, a kiszabott apró bírságokról már nem is beszélek többet, mert mind kifizetetlenek maradnak, mint eddig is. Az Adó Hivatal is hasonló problémával találja magát szembe, amikor az elmaradt adót próbálja meg behajtani, de nem tudja, mert a fővállalkozótól, mint tényleges haszonszerzőtől nincs jogi lehetősége beszedni az adót, a fantomcégektől, meg nem tudják, mert a székhelyükön nincsenek, és nem azt a bankszámla számot használják, ami be van jelentve. A kötelező továbbképzésnek nem azt a célt kéne szolgálnia, hogy a munkavállalót megbüntessék és eltiltsák a megélhetésétől, ha nincs meg a tanúsítványa.

Ha több tízezren nem tudják kifizetni a tanfolyamot, akkor mindenkit eltiltanak majd a munkájától? És ki fog őrködni 350 Ft-os órabérért 300 órákat havonta 24 órákon keresztül pihenés nélkül? A kamarai tisztségviselők? A megrendelők? A vagyonvédelmi cégvezetők? Vagy az kormánytisztviselők? Szerintünk egyikük se.

Innentől kezdve a munkaadói oldal nem sokat fog törődni azzal, hogy a vagyonőröknek meg legyen a tanúsítványa, amikor az adófizetési kötelezettségnek sem tesznek eleget a legtöbben a munkavállalók után. Ezt bizonyítja a NAV legújabb feketelistája is, ahol számos vagyonvédelmi cég van felsorolva, akiknek 180 napon túli adótarozásuk van, több, mint 100.000.000 Ft értékben. (Ezek között olyan nagy cég is van, amely 2002 és 2010 között milliárdos állami megbízásokat is kapott, de az engedélye még sincs visszavonva a hatalmas adótartozás ellenére.) Ez súlyosan sérti a bizalmi elvet, amire a magánbiztonsági szakma is alapul. A Személy-, Vagyonvédelmi-, Magánnyomozói-, Szakmai Kamarának lenne az alapvető feladata (a létezése óta), hogy ennek a szakmának, ill., ágazatnak a tekintélye javuljon, de az elmúlt években is csak azzal voltak elfoglalva, hogy milyen okokat találjanak ki a munkavállalók kizsákmányolására. Ez történt most is, mert csak velük egyeztettek a kötelező továbbképzést illetően, a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletekkel nem. A Kamara mit tett a szakmai tekintélyéért? Semmit! Miért nem javul semmit se évek óta az ágazat elismertsége? Miért nem ezzel foglalkoznak?

A munkafeltételeket mi tisztítja meg azzal, hogy kötelezővé teszik a továbbképzést? Semmi sem fogja megtisztítani, mert ugyanolyan törvénytelen foglalkoztatás és feketegazdaság lesz, mint eddig. (Ha csak nem nagyobb az új Munkatörvény Könyve miatt.)
Ha ezt elvégzik a munkavállalók, utána a megrendelők nem fizetnek többet a vagyonvédelmi szolgáltatásért, a munkaadók nem fizetnek több munkabért a dolgozóknak, és sokan ugyanúgy 350 Ft-os órabérért robotolnak majd feketén, mint eddig is.

Visszatérve a lényegre a munkavállalóknak kiszabják a bírságot, de az őket foglalkoztató fantom cégekre meg hiába szabják ki, az befizetetlen marad. Nem a munkavállalókat kéne elrettenteni a munkavégzéstől, hanem a munkaadókat a törvénytelen és tisztességtelen foglalkoztatástól, és főleg az adócsalástól!
A tanfolyam online lesz elvégezhető, vagyis a tananyagokat le lehet majd tölteni az internetről. Akkor mi alapozza meg a 9.663 Ft-os képzési költséget? Ha e-learning rendszert alkalmaznak, akkor semmilyen költség nem indokolt, mert nem keletkezik.

A vagyonőrök egyébként támadáselhárító eszközöket alkalmazhatnak, kényszerítő eszközöket meg csak a rendőrök. Ezt számos tanfolyamon hangoztatják az oktatók. A kettő nem egy és ugyanaz tudomásom szerint. A megrendelők meg egyenesen tiltják, hogy bárkivel szemben is bármilyen eszközt alkalmazzanak a vagyonőrök, mert nem akarják a jó hírneveiket csorbíttatni. Lesz is felháborodás a társadalom részéről, ha egy magánterületen a vagyonőr kényszerítő eszközzel lép fel egy állampolgárral szemben, ha az pl. meg se támadja. A vagyonőrök eddig is támadáselhárító eszközöket alkalmazhattak, ha a saját vagy mások élete és testi épsége veszélyben, vagy támadás alatt van.

A közrend és a közbiztonság javulásához a vagyonőröknek, mint munkavállalóknak semmi közük nincsen, mivel az Alaptörvény 46. Cikk (1) bekezdése értelmében ezzel kizárólag a rendőrség foglalkozik. A vagyonőrök nem léphetik túl a hatáskörüket, mert jogsértő.
Hivatkoznak arra is (a szakmai érdekképviseletek), hogy ismeretújító – frissítő rendszerű lesz a kötelező továbbképzés, de ugyanakkor nem lesz kötelező azoknak, akik „szakirányú” főiskolai, és egyetemi diplomával rendelkeznek. Ha az új jogszabályok változását kívánják megismertetni (mint ahogy a Kamara Elnöke is mondta), akkor mi az oka annak, hogy a diplomásoknak nem kell elvégeznie ezt a képzést? Ha a jogszabályi változásokra (új szabálysértési törvény, új BTK.) hivatkoznak, akkor a diplomásoknak is ugyanúgy részt kell venniük a kötelező továbbképzésen, mert Ők is jogot alkalmaznak, és mit, ahogy a BM is kimondta: változtak/változnak a jogszabályok. A tudás meg nem száll bele senki fejébe önmagától. Tehát ez ebben a formában még hátrányos megkülönböztetést is tesz. A jómódúakra megint nem vonatkozik egy újabb jogszabály, csak az elnyomottakra.

Egyébként meg nem egy kötelező továbbképzést kellene kitalálni, hanem az alapképzés rendszerét felülvizsgáltatni, és átalakítani. A vagyonőröket oktató cégekre is ráférne egy minősítői rendszer, mert csak ontják ki a rosszul képzett munkanélküli vagyonőröket. (Ezt gyakran egy parkolóban teszik meg.)

A társadalomban alapvető igény az is (főleg a vagyonvédelemben), hogy a munkaadók kifizessék a törvényes órabér mértékét, a bérpótlékokat, és az éves fizetett szabadságot kifizessék és ki is adják, valamint, hogy bejelentsék a foglalkoztatásukat, és adózzanak utánuk. A közteherviselés mindenkire vonatkozik a tényleges jövedelmét figyelembe véve, de a vagyonvédelmi cégek mégis évek óta csak veszteségesek papíron! A Nemzeti Munkaügyi Hivatal nem győzi a bejelentéseket kivizsgálni akkora mennyiségű a panasz az őrző-védő vállalkozásokra! A Bíróságokon is a munkaügyi pereknél legalább a harmada vagyonvédelmi fantomcégeket érint. Velünk meg nem akarnak szóba állni, és mutogatnak a fantom alvállalkozásokra és munkaerő kölcsönzőkre, hogy azokat keressük meg, mert velük van munkaviszonya a munkavállalóknak. Ennek ellenére viszont a vagyonőröket közvetlenül nem foglalkoztató fővállalkozók vezetői ülnek a Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottságban, mint munkaadók. (Csak tudnánk, hogy minek?) Hiába a törvényi előírás, hogy nem lehet alvállalkozói láncolat, és, hogy annak a formaruháját kell viselniük az őröknek, akikkel munkajogviszonyban állnak, hiába kell a megrendelő írásos engedélye minden munkahelyen, hogy alvállalkozókat-munkaerő kölcsönzőket vegyenek igénybe a fővállalkozók, ezeket jelentős mértékben nem tartják be, és a hatóságok se tudják ellenőrizni. A rendőrség arra hivatkozik, hogy nincs a vagyonvédelmi törvény 14-17. §-ainak betartására olyan rendelet, ami a végrehajtást szabályozza, így nem ellenőrizhetik. A Munkaügyi Felügyeletnek és az Adó Hivatalnak szintén nem a hatásköre ezeket ellenőrizni. Vagyis van, egy törvény, ami annyit ér, amennyit betartanak belőle, mert nincs végrehajtás. Mellékesen jegyzem meg, hogy, amikor tavaly több hatóság vezetőivel találkoztunk a társ szervezetekkel, akkor a különböző Főosztály vezetők, és Igazgatók is kimondták, hogy a munkaadói oldal nagy része gyakorlatilag szervezett bűnözői körből áll! Ezt egyesek jelentés formájában le is írták a feletteseiknek. Egy vagyonőr meg arról számolt be, hogy az egyik munkaügyi perén a bíróság is a szemébe mondta, hogy a vagyonvédelmi szakma egy „szemét”, mert csak a törvénysértések történnek benne minden mennyiségben.

Tehát mind a civil szervezetek, mind a hatósági szervezetek nagyon sok panaszt fogadnak a jogfosztott munkavállalóktól, talán még sokkal többet, mint amennyit a Kamarához küldtek a civil emberek. Utóbbi nem a törvények sorozatos és tömeges megsértéséről szólnak, hiszen ez esetben a Kamara érdemben nem is foglalkozhat az adott üggyel. Legfeljebb ajánlást tehet, de kötelező érvényű határozatot nem.

A mi problémáink továbbra is megoldatlanok, a javaslatainkat és észrevételeinket elvetették, és a hatóságok a szűk hatáskör miatt tehetetlenek, és nem tudnak érdemben fellépni, ezt mindenhol meg is mondták nekünk. Kevesen is vannak, és nincs normális jogszabályi felhatalmazás.

A médiában mostanában hangoztatták, hogy attól várják a szakma megtisztulását, ha a vagyonőrök elvégzik a kötelező továbbképzést, miközben a vállalkozói oldalon továbbra is irdatlan mértékben történnek a munkáltatással összefüggésben elkövetett adó és TB csalások. Ha tetten érnek egy céget bejelentés nélküli foglalkoztatáson, akkor nevetséges 100.000 Ft-os bírságot kap, még akkor is, ha több embert érintően sokadik alkalommal történik meg. Nyilván befizetetlen marad a bírság, mert a fantomcég elérhetetlen. Ez vet igazán rossz fényt az egész vagyonvédelmi ágazatra! A szakmai civilszervezetek meg nem akarnak változtatni ezen, és mindenki tudja, hogy miért.

A vagyonvédelmi munkáltatóknak is meg kellene ismerkedniük az új munkafeltételekkel (gondolok itt az évente növekvő mindenkori garantált bérminimumra, mert egyesek állításai szerint nem tudnak arról, hogy ilyen létezik), és az új adótörvényekkel, hiszen a munkaadók is jogot alkalmaznak, mint pl. Munkatörvény Könyve, Vagyonvédelmi Törvény, Alaptörvény, és lépést kellene tartaniuk a folyamatos jogszabályváltozásokkal. Ezt a mai napig nem teszik meg, ami a munkavállalók javára szolgálna. Ez nagyrészt vonatkozik a Vagyonvédelmi törvény 14-17. §-aira is. Miközben a munkavállalók kötelezettségeit folyamatosan a szemükre hányják, addig az alapvető munkavállalói és emberi jogaikat lábbal tiporják mind a megrendelők, mind a munkaadók!

Tehát mind a hatósági szerveket, mind a civil szerveket számos kifogás éri a munkáltatókat illetően, és ez ellen érdemben nem lehet mit tenni, mert a fővállalkozó nem felel egyetemlegesen az alvállalkozóiért (az ellenérdekeltek szerint), a munkaerő kölcsönzőiért, és a munkavállalóiért, akik az érdekükben végzik a tevékenységet.

Ami az újfajta panaszkezelési rendszert illeti, szeretném megkérdezni, hogy a munkaadókra vonatkozóan miért nincs ilyen a rendőrség szervezetén belül? Pl., ha alvállalkozói láncolat van, vagy azokat a megrendelő engedélye nélkül vonják be, és, ha nem annak a formaruháját viselik a vagyonőrök, akikkel munkajogviszonyban állnak, akkor a rendőrség állítólag semmit se tud tenni. Ezt nem mi mondtuk ki, hanem az illetékes Főosztály vezetői. Amellett a sorozatosan előforduló törvénysértéseket, az etikai vétségeket, és szakmai hibákat a munkaadóknál ki kellene szűrni, és szankcionálni érdemben. Pl. az alvállalkozók és a munkaerő kölcsönzők szakmai hibáiért a fővállalkozó is egyetemlegesen feleljen, akik általában is szervezik és irányítják a tevékenységet.

Úgy gondoljuk (sok más embertársunkkal együtt), hogy a munkaadókra is ki kell terjeszteni a szakmai minősítési rendszert, ami érdemben is javítaná a szakma színvonalát, ugyanis ezzel kitudnák szorítani a szerencselovagokat, a kalandorokat, a mások kárára nyerészkedőket, akik semmilyen érdemi szolgáltatást nem nyújtanak, és jellemzően ezek mennek irreálisan alacsony szintre, ami a vállalási árakat illeti a megrendelők és a fővállalkozók között (600-700 Ft+áfa). Ezzel tisztességtelen piaci magatartást tanúsítanak, és versenyhátrányba kerülnek a ténylegesen minőségi szolgáltatást nyújtó biztonsági cégek, akik 1000-1500+áfát ajánlanak fel (vagy még többet). Az sem mellékes, hogy az ilyenek életükben nem dolgoztak az ágazatban vagyonőrként, és nem kérdéses, hogy menyire értenek a szakmához. Nem pláne, amikor a csoportvezetők-, váltásvezetők-, szolgálatvezetők-, területi vezetők jó esetben, ha rendelkeznek érettségivel, és a szakmai bizonyítvánnyal, ugyanakkor nem dolgoztak vagyonőrként, de mert rokona, barátja, vagy volt munkatársa valamelyik nagy főnöknek/tulajdonosnak, így 0 perc tapasztalattal ellenőrzővé és irányítóvá tesznek meg valakit, akinek halvány fogalma sincsen arról, hogy pl. mit jelent a készenléti jellegű szolgálat, és még rá is vágja a fejéből kipattant sületlenségeket, hogy a vagyonőr bármikor készen áll a munkavégzésre. Az Mt. definícióját sose olvasta, és mélyen megdöbben, amikor először hallja, hogy mit is jelent valójában. Láttam már olyan csoportvezetőt, aki még a munkáltatóját (vagy, hogy ki adott neki korábban utasításokat) sem tudta megnevezni. Mint, amikor egy feketelistás cég (amelyet már többször szankcionáltak a hatóságok) akarja megmondani, hogy mi a jó a munkavállalóknak. (Saját köreiben bort iszik és mások előtt vizet prédikál!)

A kalandorok és szerencselovagok kiszűrését miképpen képzelik el az illetékesek, hogy a szakma színvonala jelentősen emelkedjen?
A munkaadói oldalon ugyanúgy indokolt a szigorítás, mint a munkavállalói oldalon, ill., a biztonsági vezetőket és a vagyonvédelmi cégeket ugyanúgy lehetne minősíteni. (Erre talán elő lehetne venni a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, a Nemzeti Adó és Vámhivatal, az Országos Rendőr Főkapitányság, a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Belügyminisztérium által küldött tájékoztatásokat erről a szakmáról –ami egyébként a honlapunkon is megtalálható-, és különösen azt a sok száz panaszlevelet, amit a munkavállalók írtak a minősíthetetlen munkakörülményekről és feltételekről!)
A biztonsági vezetők, és a vagyonvédelmi cégvezetők teljesen elzárkóznak azoktól, akik ezt a szakmát a hátukon cipelik, azaz a vagyonőröktől, és az őket képviselőktől. Az észrevételeink és a problémáink nem érdeklik őket, de még csak meg sem hallgatják. (Ez történt eddig is, és most is.) A biztonsági vezetők a megrendelői oldalon, és a vagyonvédelmi cégvezetők a megbízotti oldalon általában sose voltak vagyonőrök, és pont ők akarják kioktatni azokat, akikből ez a szakma áll? Kik látják el a 24 órás élőerős munkát? A vagyonőrök. És kik nem dolgoznak 300 órákat havonta minimálbérért? A megrendelői és a munkaadói oldalon a vezetők! Úgy csinálnak, mintha profi szakértők lennének, és átlátnák az egész szakmát, és ismernék minden csínját-bínját, akik csak bólogatnak mindenre, ami pénzt hoz nekik, de egy 24 órás szolgálatot lehet, hogy nem bírnának ki pihenő nélkül, mint amit a munkavállalóknak kell elszenvedniük miattuk! Elvégre a megrendelők és a munkaadók azok, akik megtiltják a munkavállalóknak azt, hogy pár óra ácsorgás után leülhessenek, vagy, hogy éjjel pihenhessenek egy váltás ellenében. Azok akarják megmondani, hogy a vagyonőrök mit hogyan csináljanak, akik életükben sose voltak vagyonőrök? (Mint, ha a beteg mondaná meg az orvosának, hogy az miként gyógyítsa meg.) Jellemzően a biztonsági vezetők, és a vagyonvédelmi cégvezetők között nagyon sokaknak még csak nem is szakirányú a végzettsége, és így akar beleszólni az ágazat ügyeibe, vagy a biztonsági őrök munkájába. Azok, akik a kötelező továbbképzést kitalálták nem tudják, hogy milyen vagyonőri munkát végezni, és, hogy milyen az, amikor egy 24 órás szolgálat után hirtelen még máshova is beakarnak osztani újabb 12 órára, vagy egy másik 24 órás munkára éhbérért.

Annak is van oka, hogy a vagyonőrök képzéséből üzletet csináltak egyes érdekkörök, akik céget alapítva egy-két hétvége alatt már a bizonyítványt is kiadják minden hozzájuk forduló munkanélkülinek, és azt hazudják nekik, hogy munkalehetőséget kapnak már a tanfolyam ideje alatt is. Ezt a mai napig így reklámozza számos oktató cég, de munkát még a tapasztalt vagyonőrök se kapnak, akik már minden papírral és engedéllyel rendelkeznek. (Ilyen hirdetésekkel tele van az internet is!)

A Munkaügyi Központok is automatikusan vagyonőr tanfolyamra küldenek minden 18-62 év közötti magyar állampolgárt, akiknek nincs munkájuk, és évente kb. 10.000 munkanélküli vagyonőrt ontanak ki. Úgy véljük, hogy a szakma mind a munkavállalók, és mind a munkaadók miatt lett olyan, amilyen, hiszen mind két oldalon erősen felhígult az egész ágazat (ezt sokszor kimondták a szakma „veteránjai”). Az, hogy szükségessé vált a továbbképzés, az részben az egyes oktató cégek miatt is van, amelyek nem a minőségi képzésre mennek rá, hanem, hogy minél több jelentkezőt csábítsanak magukhoz, és minél többen fizessenek nekik a bizonyítványért. A munkaadók többsége pedig sokkal inkább a 8 általánossal és a vagyonőri végzettséggel rendelkező tapasztalatlanokat alkalmazza szívesebben, sem mint a biztonságszervezői végzettséggel, vagy az érettségizett, diplomás embereket. (Nem ritkán előnyt jelent a felvételinél az, ha valaki pályakezdő) Jó példa ez arra, hogy a munkáltatóknak úgy küldi el az ember az önéletrajzát, hogy nincs benne más csak a 8 általános iskolai végzettség, a vagyonőri tanfolyam, és más semmi, akkor lényegesen több visszajelzést kapnak, hogy munkába állhatnak. Ha az önéletrajzba feltüntetik az érettségit, a diplomát, más felsőfokú vagy kiegészítő egyéb képzettségeket is, akkor meg nem kapnak visszahívást a munkaadói oldalról! Emiatt is sok reklamációt kaptunk Kollégáktól, hogy miért nem kell a jobban képzett munkaerő? Erre az a válasz, hogy mert a munkaadóknak nem érdeke, hogy tájékozott embereket alkalmazzanak, meg, hogy a tanultabb embereknek nincs helye a vagyonőrök között. Nekem is mondta már munkáltató, hogy abszolút felesleges pénzt költeni továbbképzésre, mert nem fog „kamatozni” a tudás. Előre lépni nem lehet, és a fizetés sem lesz több (utólag belátom, hogy igaza volt). Tanúja voltam annak is, amikor évekkel ezelőtt az írásbeli vizsgán a felügyelő az elején bent volt pár percet, majd bejelentette, hogy ki megy félórát kávézni. Ezzel utalt arra, hogy miután kiment, akkor lehet „puskázni”. Ennek ellenére volt, akié elégtelen lett, és a szóbelin se tudott megszólalni, de mégis átengedték azzal, hogy nézze át jobban az anyagot, mielőtt munkába áll. Egy másik tanfolyamon meg azt láttam, hogy az írásbelin szintén kimennek a vizsgáztatók, a szóbelin pedig alap volt, hogy 3-asnál senki nem kap rosszabbat, és elég volt pár percet beszélni. Tehát akkor tényleg szükség van egy indokolatlan kötelező továbbképzésre, vagy magát az alapképzés rendszerét kéne inkább megváltoztatni? Szerintünk az utóbbira kéne koncentrálni, és megszigorítani a vagyonőröket képző cégek működésének feltételét.

Volt, hogy egy kiábrándult vagyonőrt pénzintézeti fiókból leváltatott (egy év után) egy fiókvezető a biztonsági osztály vezetőjével, mert az őrutasításban és a bankbiztonsági szabályzatban foglaltakat tartotta és tartatta be, ami a kötelezettsége volt. Rendszeresen forgatta az őrutasítást, és a bankbiztonsági szabályzatot, és elvégzett egy biztonságszervező I.-es tanfolyamot. Pályakezdőként lelkes volt, de a következő bankban is ugyanazt csinálták vele. Önköltségéből tovább képezte magát, mert érdekelte a bankbiztonság, és ugyanazt eljátszották vele. A hozzá nem értő fiókvezető nem tetszését adta (másfél év után) A második után a vagyonőr annyira kiábrándult, hogy már nem foglalkozott többet azzal, ami a szabályzatokban volt, és érdektelenné vált. A vagyonvédelmi cég nem állt ki egyszer sem szakmai szempontból a munkavállaló mellett, és helyeselte, hogy a szakképzetlen fiókvezető oktatja ki a szakképzettet. Ebből a tanulság az, hogy, aki tudtára adja a fölérendeltjeinek a szakmai tudását és tapasztalatát, azt elbocsátják és meghurcolják. (Ez a tapasztalat.)

Ezek után miről beszélnek azok, akik minőségi munkát várnak el a vagonőröktől, ha az oktató cégek is tudás nélkül is átengedik, ill., amikor a munkaadók és a megrendelők is előnyben részesítik a jóval kevesebb tudással rendelkezőket, mint a képzettebbeket? (A kevésbé tanultakat könnyebben ki kilehet használni, mint azokat, akik tisztában vannak a jogaikkal!) Egy igénytelen alkoholistát lehet akár 48 óráztatni is 350 Ft-ért óránként feketén, de egy józan életű igényes és tanult emberrel már nem lehet ugyanezt megtenni.

Több tagunk említette már, hogy a főnökeik mindenkivel tisztázták, hogy aki tisztában van a jogaival, és meg meri említeni, az másnap már munkanélküli lesz. Aki pedig tudtára adja a munkahelyén, hogy miket ír elő a Munkatörvény Könyve, vagy akár milyen Emberi Jogok illetik meg, akkor másnapra szintén munkanélküli lesz.

Ha a munkavállalókról kapnak panaszokat, és ezt megtárgyalják a Kamarával, vagy más szakmai-munkaadói oldal képviselőivel, akkor a munkavállalóival is meg kellene. Ez a társadalmi párbeszéd lényege. Különösen akkor, ha valamilyen törvénymódosításról van szó, ami anyagilag érinti a munkavállalói réteget.

Azzal, hogy eltiltják a foglalkozásuktól a munkavállalókat csak a munkanélküliek létszámát növelik az államterhére.
Magyarország Alaptörvényének XII. cikkének (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. A (2) bekezdés szerint Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson. Ha a legkiszolgáltatottabb szakmában kötelezővé teszik a továbbképzést, aminek van egy a munkavállaló számára horrobilis díja, akkor az Alaptörvénnyel szembe mennek. Hiszen megfosztják az embereket a megélhetésüktől. Jelenleg is százezrek éheznek és fáznak, mialatt olvassák a levelemet.

A Nemzeti Hitvallásban pedig „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét”. (Ez hogyan valósul meg így?)
A BM a még dolgozó rétegen „üt” egy nagyot, ha a költségeket nem törlik el, vagy mérséklik le még lényegesen. Hiszen, ha nincs oktatás, csak az internetről való tananyag letöltés, akkor semmilyen költség nem indokolt.

1996. május 3.-án Strabourg-ban aláírt Európai Szociális Charta 10. Cikk Szakképzéshez való jog 5. pontja alapján bátorítják a megfelelő intézkedésekkel megteremtett alábbi lehetőségek teljes kihasználását: a) csökkentik vagy eltörlik a tandíjakat, vagy költségeket.

Elolvasva ezt a rendelkezést a szakképzést érintően írja elő, hogy a költségeket el kell törölni, vagy lényegesen lecsökkenteni annyira, hogy azt az érintett réteg tudja vállalni. A 10.000 Ft plusz kiadás nem vállalható, és sokan nem is vállalják. Akiknek jó fizetésük van, az nem értheti meg az itt leírtakat, csak azok, akik ebben az ágazatban dolgoznak, mert átélik a szakmában történő minden törvénytelenséget.

Nem az lenne a lényeg, hogy eltiltsák a munkájuktól az embereket, és megbüntessék őket, hanem, hogy hozzá segítsék őket a jogszabályváltozások megismeréséhez.

A szakmai megrendelők állítólag 2000 óta szorgalmazzák a vagyonőrök egységes képzését és vizsgáztatását, de rendesen megfizetni a tudást nem akarja egyikük se! A minőségnek ára van. Ha a vagyonőrök szakmai előéletét vizsgálat alá akarják venni, akkor nem ártana egyúttal a vagyonvédelmi cégek szakmai előéletét is megvizsgálni, akik 600+áfáért vállalják a megbízást, sokuk feketelistán van, és a többségük semmilyen érdemi szolgáltatást nem nyújtanak. Különösen olyankor, amikor a Vagyonvédelmi Kamara és a Nemzetközi Testőr Szövetség olyan vagyonvédelmi cégvezetőket tüntetnek ki az évszakemberének, aki 240 órára akar 38.000 Ft-ot kifizetni az alkalmazottjának, és önkényes motozásokat végeztet el az embereivel a civileken akaratuk ellenére (megtiporva az emberi jogokat). Nem mellesleg ez a vagyonvédelmi cégvezető, aki állítólag profi testőr is először hallotta tőlünk másfél éve, hogy létezik olyan, hogy készenléti jellegű munkakör, és, hogy mit is jelent valójában. Tehát kiknek és miből is kellene kötelező továbbképzésen részt venniük? A munkáltatóknak munkajogból és munkavédelemből biztosan kellene!

Ha magasabban képzettek a vagyonőrök, akkor MAGASABB FIZETÉS IS JÁR NEKIK UGYANANNYI MUNKÁVAL! Attól még senkinek sem biztosabb az állása, hogy magasabban képzett, mert jellemzően a próbaidők lejárta után elbocsátják a vagyonőröket, hogy ne kelljen adózni utánuk.

Kérdezem én: Milyen magasabb életszínvonalat biztosít a kötelező továbbképzés elvégzése, amikor a megrendelők és a munkaadók egy fillérrel sem adnak majd többet? Semmilyet!
Az eddigi tapasztalataink szerint a közhatalom munkáját semmilyen formában nem segíti a magánbiztonsági iparág, mert beleszólása nincs, és nem is lehet.

Javaslatunk: a kötelező továbbképzés teljesen ingyenessé tétele a munkavállalók számára, és a tényleges társadalmi párbeszéd megtartása a munkavállalói oldallal is, ha az adott téma érinti az általa képviselteket bármilyen formában!