TÉRKÖZÖK (Sáfrány Attila)

Az elmúlt hetek eseményei ismételten rávilágítottak, hogy mennyire nem ismerjük egyházunk hitét. Még a hívek, sőt, amint kiderült, a témáról író újságírók egy része sem. Úgy látszik, azzal sem vagyunk tisztában, hogy mit jelent a világi (a profán) és a vallási (a szent) elválasztásának az alapkövetelménye, amelyet a jézusi mondás lényegre törő egyszerűséggel a következő szavakkal fejezett ki: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené (Mk 12,17).

A világi és a szent egymástól való elkülönítése az evangélium legfontosabb tanításainak egyike, ami nem csak a vallási és a világi hatalmi szerv – az egyház és az állam – elválasztásának szükségességét teszi a hit központi kérdésévé. A követelmény a módszerekre is kiterjed: a vallásit nem megengedett világi és a világit vallási módszerekkel megélni, kifejezni, értelmezni. Milliónyi történelmi példa igazolja, hogy az efféle összemosás kizárólag romlott gyümölcsöket szülhet: mindkét oldalon.

A péterréveiek hetekkel ezelőtt elkezdett tiltakozása kapcsán most mégis ennek lehettünk a szemtanúi: a vallási célkitűzést kifejezetten világias módszerrel, a politikai nyomásgyakorlás eszköztárával kívánták elérni a hívek. Amint a médiából értesülhettünk, a petíciót gyűjtő, majd tüntetést szervező, végül pedig a polgári engedetlenség mellett döntő Tisza menti egyházközség tagjai azt követelték, hogy a szabadkai püspök ne helyeztesse át Balcsák Szilárd atyát más plébániára, mivelhogy féléves ott tartózkodása alatt föllendítette a település egyházi életét.

Ez volt az egyetlen, vallási tekintetben is méltányolható érv, amelyet a politikai aktivistaként föllépő tiltakozók felhozhattak ügyük mellett. A katolikus egyházjog szerint ugyanis – nem úgy, mint a protestáns egyházakban – a püspök kizárólagos joga dönteni a papok áthelyezéséről. Erről azonban mintha nem szándékoztak volna tudomást venni a tüntetni induló péterréveiek, akik nyíltan szembefordultak pásztoruk határozatával.

A katolikus hitletétemény a szentírás és a szenthagyomány tanításán alapul. Keresztényként ezekre az alapokra helyezkedve éljük meg a hitünket, rájuk helyezkedve – tehát megalapozottan – akár vallási följebbvalónk véleményével szemben is jogunk van kifejteni ellenvéleményünket. Az egyház egy élő szervezet, Szent Pál szavaival olyan, mint az emberi test, folyamatosan alakul és változik, a reformpártiak és a tradicionalisták, a hagyományokhoz ragaszkodók és az újítók vég nélküli vitáinak, belső harcainak a kereszttüzében alakul, újul meg szüntelen. E megújulása mindig kétirányú: a kezdetek felé mutatva állandó visszatérés a hit Jézusban gyökerező alapjaihoz; előrenézve, a vég felé irányulva pedig a hittartalom mind mélyebb megélése és megértése felé való szakadatlan előrehaladás.

A péterrévei híveknek a média (le)szereplésével zajló tiltakozását lehetetlen beilleszteni ebbe a keretbe. Ők egy kifejezetten a püspökre tartozó egyházkormányzati kérdésben adtak hangot ellenvéleményüknek. A politikai nyomásgyakorlás eszköztárával élő módszerük pedig határozottan ellentmondott a katolikus egyház immár két évezredes hagyományának. Alapszabály ugyanis, hogy a megújulásra serkentő kritikának, lelkiségi mozgalomnak az egyházon belül és a vallási keretek között kell elhangoznia, kibontakoznia. Ellenkező esetben szakadás vagy hitvesztés a végeredmény. Ősi egyházi tapasztalat ez.

A péterrévei hívek tiltakozása mindkét alapszabállyal szembement: az utcára menve és a médiát is bevonva átlépték a határvonalat, a politikai tiltakozás eszköztárával élő módszerük pedig egyértelműen világias módszer volt.

Ez az utóbbi a legmegdöbbentőbb. Ha ezen az úton haladunk tovább, holnap már annak lehetünk a szemtanúi, hogy a katolikus hívek azért vonulnak transzparenseikkel a püspökség elé, hogy helyezzék át egy másik településre az általuk nem kedvelt plébánost. Miközben jönnek majd az adott lelkipásztort éltető ellentüntetők is, hiszen köztudott, hogy parókiáján előbb-utóbb minden papnak kialakul a maga pártolói és ellenzői tábora. A rendőrség is ott lesz majd, nehogy összetűzésre kerüljön sor közöttük. Az eseményről tudósító média pedig boldogan asszisztál majd mindehhez, meg sem említve közben – mint most sem –, hogy az egyház egyházkormányzati kérdésekben önrendelkezéssel bír, s hogy a katolikus vallási közösségben legalább már 1700-1800 éve elvitathatatlanul a püspökök gyakorolják ezt a jogot.

Ezt a zűrzavart szeretnénk?

#109: - Szent és profán

illik tudni es Safrany Ati itt nemcsak arrol szol a tortenet,hanem hovalett lett a penz amit a nep adomany vagy ugymond adot befizetett, miert adta a regi atya r nek es kitudja meg kinek es mennyit hogy kimentse az irhajat bunos ketes ugyeibol..ezt o becseiek es peterreveiek egyresze jol tudja.Mikor adjak vissza az egyhaznak?.Attol hogy adomany vagy ado illik megbecsulni. Meg jo pofizni is tudnak szent mise alatt hat kinek van kedve tiszta gondolttal egypadba ulni veluk.Ez tenyleg romlot  gyumolcsot terem de igen romlotat kerem szepen,nembeszelve besugo bandarol, kopokutyakrol akik a nep kozt lodorognek halgatoznak( tudjuk naggyareszet nevrol) es _mobilon, telefonon jelentik a t szentatyaikornek.Hat ez a rendszer sistem  ismert a kozelmultbol hat nem??? Itt Peterreven Jezus szavait regi Foesperesur kiegeszitette azzal:adjatok meg a csaszarnak amia csaszarre,es Istennek ami Istenne, es az ordognek ami az ordogge.  Egyrendnek regulanak igen kelleni avval egyetertek,de a szeretett beket,megnyugvast,gondolatokat iget Isten papielojarokon keresztul kozvetiti figyelembe kelvenni.Mivel regnemtapasztalt osszefogasrolvanszo Peterreven hisszuk hogy az Ur is ezt akarja. Panaszkodnak keves fiatal valasztja a papihivatast,hatnemcsoda,Itt a pelda. Igenis akarjuk Balcsak Szilard atyat vissza peterrevere es tessekbekenhagyni ot , hagyvegezze papikuldeteset Istenszolgalataban bekeben amen'_ Ez a pelda igy vagy ugy lesz, millionyiegy lesz a tortenelembe..,es vagy pozitiv, vagy negativ lesz majd meglassuk. A katolikus papi torvenyrol ,egyhazjogrol velemenyem az:2012 irunk es atomkorban elunk,marsrakeszulnek stb....                                  Addig is marad a Maria radio    dicsertessek .......