#262: -

Én majdnem 22éve lettem rokkantnyugdíjas. Előtte már éveken át küszködtem különféle betegségekkel, és pl. nemegyszer 38fokos lázzal is elmentem dolgozni... Végül elkeseredésemben rokkantsági kérelmet adtam be, sok-sok (hiteles)orvosi lelettel. Felülvizsgálatra(ami gen alapos volt) kezdetben két, később három évenként kellett mennem-ami persze akkor is külön nagy  stressz volt)-és mindig III.fokúra minősítettek. A rokkant nyugdíjamból alig éltünk meg gyerekeimmel(egyedül álló voltam és vagyok), munkát egészségi problémáim miatt nem kaptam (egyébként limitált bérig lehett akkor is), segélyt 3havonta kérhettem, ami kb 5000ft volt 3hónapra. Az akkoriban leszázalékolt társaim közül sokan már nem élnek, betegségeik végeztek velük. Én még élek(63é), mégha nagyon nehezen is.....És nagyon aggódom a beteg fiatalokért(is),  a jövójükért, mert a 'munka világának' kapuján nagyon sok egészséges sem jut be.

Az "oszd meg és irigykedj, vádolj" szemlélet kinek jó?

#264: - Re:

Ez a szemlélet senkinek nem jó, de akik a közelmúltban, vagy most rokkantak meg és 38-40 évig fizették a nyugdíjjárulékot, amelyből többek között finanszírozták a 20 éve megrokkantak ellátásait, joggal tarthatnak igényt arra, hogy ne a 27.000,- Ft-ból dögöljenek éhen. Csupán ennyi...  továbbá az sem biztos, hogy ők megérik a 63 évüket ilyen körülmények mellett.

Tessék elolvasni a T/5000-es törvényt és utána ítélekezni!

.... Ezt hívják szolidaritásnak és társadalmi igazságosságnak kedves vendég! Irigység, vádaskodás pedig akkor lenne, ha ezek az emberek nem dolgoztak volna 38-40 évig és most tartanák a markukat, mivel ők is megbetegedtek.

Eléggé álságos, hogy Ön sajnálja a fiatalokat, ugyanis attól ők még éhen halhatnak, mert munkahely még az egészségeseknek is alig van.

Többek között ezért született ez a petíció ....