Most erre nem igazán tudok mit mondani, nem tudom, hogyan jön bármelyik dolog is a témához.
Ha ez számít, már lediplomáztam, az élettapasztalatokat tekintve meg nem hiszem, hogy bármit is bizonygatnom kéne.
Szomorú, amit leírtál, de szerintem nem kéne ezt rávetíteni az egész magyar hadseregre, ami ma már önkéntes alapon szerveződik, vagyis nem kötelezhetnek rá senkit.
Az eltaposásról és a sírra vizelésről meg csak annyit, hogy attól te is beállnál az általad féregnek tituláltak sorába. Gondold át...

#491: Egy másik Zrínyis hallgató -

A korábbi hozzászólásaidhoz írom:

Minden nagyon szép, amit leírtál, de véleményem szerint a kormány intézkedéseinek SZELLEMISÉGÉBŐL kiindulva retten el az ember ettől az újabb marhaságtól. Összeesküvés ide, vagy oda: az egyszeri ember nem tud elvonatkoztatni az abszurdabbnál abszurdabb intézkedések sorától. Az az érzése van az embernek, mintha ez a kormány kirívó gyakorisággal és gyakorlatilag állandóan arra törekedne, hogy lenyomja a spenótot a nép torkán. A nép pedig birka módjára még béget is ehhez. Valós intézkedések helyett vudu-bábukat szurkálnak (komcsik, liberálisok, anyám kínjai-miegymás) és valahonnan a múlt pincéjének legrejtettebb zugából előkapnak valami agyament baromságot; valami olyant, aminek tulajdonképpen semmi aktualitása, semmi létjogosultsága és lehetőleg elavult-elévült és értelmezhetetlen a jelenlegi körülmények között.

A téma tekintetében "kicsit" elszálltam, de a lényeg: a kormány működésének ÉTHOSZÁBAN van a hiba, ami miatt TILTAKOZOM és NEMET MONDOK erre az egészre. Innentől kezdve teljesen felesleges az okoskodás, mert nagyon úgy tűnik, hogy ami objektíve elfogadhatónak látszik, az szellemiségét tekintve már szalonképtelennek minősül. Innentől kezdve nem az számít, hogy így, vagy úgy vissza lehet-e utasítani valamit, hanem az, hogy mi a jó fenéért olyan fontos ez most, amikor sokkal hasznosabb és lényegesebb dolgokkal is lehetne foglalkozni? Elvégre muszáj mindent megbuherálni, átnevezni, átlényegíteni, ...  Ez a minden saját képére formálni akaró szellemiség a sorok között lakozik, és egyesek számára örökre ott is marad. Mindennek tetejébe hasonló miértek egész sora várja az okoskodókat.