#764: - Re: Re:  

 Kereskedelemben dolgozom, nem a húszéves korosztályból, de más üzletekben vásárlóként is megjelenek. Sajnos sokszor én szégyellem magam az eladók helyett. Nagyon felhigult a szakma és sok helyen tényleg úgy néznek a vevőre, mint bika a vörös posztóra.

Kezdjük azzal, hogy én bemegyek és köszönök, de nagyon ritkán köszönnek vissza, ha igen, akkor is a jónapot kívánokra egy foghegyről kikkínlódott helló a válasz. 

Aztán álldogálnak flegma képpel, vagy cseverésznek, vagy fülükön lóg a telefon, amit nagy kénytele-kelletlen letesznek, "jaj már megint itt egy vevő, majd visszahívlak", vagy le sem teszik, vállukkal a fülükhöz szorított telefonnal próbálnak kiszolgálni.

Még a régi vágású kereskedő vagyok, az ilyeneket a főnökük helyében kivágnám, hogy a lábuk ne érje a földet.

Egy kedves mosoly egy idősebb eladótól, néhány udvarias mondat sokkal többet éren néhány üzletben, mint a miniszoknyás, 10 centis műkarmos, körömcipős dekoreladók. Bár ma már nem csak a húszévesek nem tudnak normálisan viselkedni eladóként.

Az pedig, hogy egy korábbi vevő éppen felhúzta, nem a következő vevőre tartozik! 

Régen kereskedőnek lenni hivatás volt, ami ma folyik arról inkább ne is beszéljünk. 

Egyet nem szabadna elfeledni, amit régen még az iskolában is tanítottak: "a vevőből élünk és a vevőnek mindig igaza van"

#782: boltosnéni - Re: Re: Re:  

 Kereskedő vagyok, igazad van, hogy ha köszönösz illedelmesen és nem tisztelettel üdvözöl akkor persze rosszul esik az embernek, vagy nem tetszik.
De a fönökök teszik tönkre az eladókat, a sok ki nem fizetett túlórával.
Persze nem a vásárlón kell leróni, de ilyen az ember.