#4: Éva - Re:  

 Kedves Éva!   

1. Megelégszem azzal, hogy a verseim és a regénnyeim olvasmányosak. - Az olvasóim szerint legalább is azok. A tanulmányaimnak meg nem az a célja, hogy esztétikai élvezuetben részesítsem a témában érdekelteket, hanem, hogy amit feltárok, az megfeleljen az anyagi - tárgyi valóságnak. Tanácsom tehát, hogy próbálkozzon az utóbbival, hátha még hasznára is válna, mind oly sokaknak. 

2. Ami a közéleti területre szánt szövegeimben található jelző-halmozási kényszert és az ön által kiemelt példát illeti, igérem máskor jobbanfigyelek, de szomorúan kell megjegyeznem, hogy még abban a nagyszerű. kiválós - művészi - szellemiségű iskolában is, ahol a gyernmekeink tanulnak, azt kell tapasztalnom, hogy a tanárok - tanítók többsége szerin a gyernekek agyába töltött információ mennyisége és prganmatikus haszna a fontosabb, mind az erkölcsi minősége. Úgy vélem tehát, hogy nem az én vétkem és szégyenem, hanem a profit-őrület (Magyarul: kapzsiság) szerint vezérelt közéleti szellemiségé az a nyomorúság, amelyben már a normalitást is, pozitív jelzőként kell használni.    

#41: Szilárd - Re: Re:  

 Kedves Szilàrd! 

Nem àllt szàndékomban megsérteni, de higgye el nekem, hogy az öt-tíz tagmondatból àlló összetett körmondatai nagyon nehezen értelmezhetőek. Én olvasom az íràsait, amit minden jel szerint nagy szenvedéllyel ír - ami becsülendő! - de sajnos sokszor a lényeg elvész a túltupírozott sorai között!

Maradok tisztelettel,

olvasója