Tiltakozunk az Újpalotára tervezett "konténerpiac" ellen!

Sokunkat bánt az, amit az újpalotaiak egy részével tesznek. Nem szeretném sem a politikát, sem a politikai és a gazdasági érdekeket analizálni, sem elítélni, hiszen nem tudom (de igen: tudom), hogy én mit is tennék, ha megpróbálnának ilyen-olyan befolyás alá helyezni. Nem tisztem megítélni, hogy az a 22 kerület a Fővárosunkban, valamint azoknak a kerületeknek a lakosai és az általuk választott Polgármesterük és Képviselőik, milyen indokból cselekednek. Csak remélni merem, hogy belegondolnak (mindamellett, hogy hálát adnak a JÓISTENNEK), hogy nem velük történik ez, mit is éreznének a helyünkben. Biztos vagyok abban, hogy akik itt élnek, pár ezren, a közvetlen közelében a "konténerpláza" tervezett helyétől átérzik. Legalább 40-70%-ban hitellel vettük meg- cseréltük el lakásaink. Tettük ezt nagyrészben azért, mert soha nem gondoltuk, hogy a kerület egyik legfrekventáltabb lakóparkjában, a kertünkben- udvarunkban élő mókusok, cinegék, vörösbegyek, nyugalom, ( vagy akár a ) gyerekzsivaj és a lehető legnagyobb biztonság helyett egyszer majd (nemcsak a félelmetes devizahitel miatt, hanem) a kiterjedt bűnözői hálózat, mocsok és a jogszabályok kijátszása és az előbb leírtak teljes hiánya miatt, nagyon -nagyon nehezen fogunk a gyerekeinknek biztonságot nyújtani (aki szülő az tudja, hogy ŐK a legfontosabbak a szülőknek). A munkánk és életünk eredményeként majd egy lepusztult, értéktelen lakást hagyunk (életünk munkája és nélkülözése árán) rájuk- ha nem veszi el addig a BANK az elértéktelenedés miatt addig, és ameddig bírja fizetni a család( a bevonni szándékozott plusz ingó és ingatlan tulajdon miatt, a szülőink lakásainak-házainak-földjeinek- kinek milye van- árán is, akiknek szintén életük munkája a lakásuk és az amit nekünk szántak, amiért megdolgoztak a gyerekeik boldogulása, ha más nem: öröksége miatt). Kérem Önöket, akinek beleszólásuk van, és/vagy a véleményüket tudják hangoztatni: tegyenek meg értünk, amit csak tudnak, mert bízom abban, hogy átérzik azt, amit mi élünk át!

Tisztelettel: Takácsné Juhász Ildikó