Ne hagyjuk! / Don't Let it happen!

#50: realista - realista

Nos, kedves Nemzettestvér, mert Önök ott a túlparton akkora demokraták - befogadók, nyitottak, toleránsak, meg miegymás,-  hogy azt a magunkfajta "bolsik" már felfogni se képesek, akkor bizonyára semmi kifogásuk az ellen, hogy mi, "bolsevikok" pl. Kádár szobrokat emeljünk köztereken, és rendszeresen, nyilvánosan, médiacsinnadrattával lerójjuk kegyeletünket ilyen szobroknál. Az Önök hihetlen széles látóköréből kifolyólag nyilván nem lesz probléma azzal se, ha fontolgatjuk Rákosi pajtás újrafényezését is, a Horthy kultusz mintájára.

Hiszen - amint ezt volt szíves tudomásunkra hozni - Önök képesek elfogadni, hogy "mások másként gondolkodnak, másként élik az életüket"... Egész fenti okfejtéséből egyenesen következik, hogy Önöknek nem "fáj, hogy többszólamú" az ország közélete, nem igaz? Ezt el kell hinnünk, hiszen Ön modja itt fentebb.

Hiszen - ahogyan a magyar történelem Nagy Magyar Hőse, Horthy esetében is Önök felnyitják rövidlátó "bolsi" szemeinket  - minden emberben lehet találni valami jót is. Hitler pl. szerette a gyerekeket és a kutyáját (erről is a legmegbízhatóbb, leghitelesebb, legtényszerűbb internetes forrásból, az Önök Metapédiájából szerezhetünk minden kétséget kizáró bizonyságot). Nyilván Németországban, minimum erre való tekintettel, országszerte találhatók köztereken Hitler szobrok, és pl. a nemzetközi gyermeknapon gyermekek seregét viszik oda, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek e nagyszerű emberi tulajdonságára.