Szólaljunk meg! Az irgalmasság bátorsága.

#65: Egy felháborodott polgár - Körlevél - Városmajori Gimnázium 

 Javaslom, hogy az a szülő, akiről beszél, személyesen beszéljen a tanárnővel a félelmeiről. Ezek feloldására nem egy internetes fórum a megfelelő, sőt, az inkább távolabb visz a megoldástól.

A tanárnő nyílt szívvel kínálja a dialógus lehetőségét: "Kérem, ha bármi aggodalmuk, kérdésük, kétségük van, szóljanak!". Érdemes élni ezzel a lehetőséggel. 

A tanárnő senkire nem akarja rákényszeríteni a saját véleményét, szerintem ez nagyon távol áll attól a szemlélettől, amit képvisel. De vele személyesen érdemes mindezt megbeszélni. 

Tisztelet ezért neki, és azért, mert bátran vállalta a nyilvános cselekvést abban az országban, ahol inkább a passzivitás, a panaszkodás és a félelem az általános.  Vállalta azt, hogy tettéért kritikát kap - mert senki nem fog tudni olyat tenni, ami mindenkinek tetszik.... és ez sajnos a legtöbbünket inkább arra indít, hogy semmit sem csináljunk. Ez  a passzivitásunk nagyban hátráltatja azt, hogy a közös dolgaink a "közjó" irányába mozduljanak el... és növekvő bizalommal és optimizmussal éljük napjainkat.