Én örülök, ha végre visszaáll a régi rend!

Nálunk előtte mindenkinek havi egy vasárnap kellett dolgozni, de cserébe biztosak lehettünk benne, hogy minden hónapban van legalább két olyan hétvégénk, mikor szombat és vasárnap is szabad. A boltzár óta minden szombaton mindenki be van osztva és sokszor egész napra.

A boltzár előtt reggel 7-től 19 óráig voltunk nyitva, most 6-22-ig. A boltzár előtt hétköznap 19,30 körül végeztünk a zárási teendőkkel, mindenki kényelmesen haza tudott menni, most vidéki lévén délutános műszakban a hazajutás is kétséges. Mire a helyi járat bevinne a vidéki járat megállójáig, rég elment az utolsó busz.

A boltzár előtt 10 órakor még adhattam a gyermekeimnek délutános műszak után egy jóéjt puszit, a boltzár óta nincs szívem éjfélkor zavarni őket.

A boltzár előtt egy laza vasárnapi műszak volt és egy nem olyan laza szombati, kevésbé viselt meg.

A boltzár óta szombaton feszült, ingerült tömegek állnak szemben fáradt, elgyötört eladókkal, akik a tömeg miatt sokszor képtelenek az elfogyott árut pótolni, mert nem férnek el a békákkal.

A boltzár előtt volt hétvégénk, legalább kettő, most van vasárnapunk, 4. Napban ugyanott vagyunk, de amíg boltzár előtt elmentünk egy gyerekekkel ide-oda, azóta dagadt bokával vegetálok vasárnap otthon és próbálom behozni mindazt a lemaradást, amit az összes szombati munka és a hétközbeni hosszú nyitvatartás miatt nem tudtam elvégezni hétközben.

Én inkább dolgozok egy vasárnapot ehelyett a gyötrelem helyett és inkább hazaérek biztonságban, időben hétköznap, hogy jóéjtpuszit adjak a gyermekeimnek.