Tiltakozás az egész napos iskola ellen

30 %

/ #28

2011-10-01 16:01

Ami leginkább felháborító ebben a javaslatban, az a mögöttes - nem is annyira rejtett - álláspont, mely szerint a szülők nem kompetensek saját gyermekeik nevelésében. Hoffmann asszony szerint egy olyan országban, ahol az alsó tagozatosok 70%-a napközis, az egész napos iskola intézménye nem jelent nagy változást. Az én gyermekem nem napközis. A mi családunk számára ez az erőszakos beavatkozás életbevágóan lényeges negatív változás. Ellenkezik mindennel, amiben hiszünk. Mellesleg harminc százalék nem elhanyagolható arány, egy demokratikus országban semmi esetre sem. Ha a Hoffmann család számára az egész napos iskola az üdvözítő megoldás, keressenek ilyet a gyermekeiknek, de ne kényszerítsék rá ezt az egész országra. Megvan az ilyen iskoláknak a létjogosultsága. A délelőttiek mellett. Miért hiszik el az emberek, hogy jó lesz nekik az, ha az állam neveli gyermekeiket? Ha nem is fogják ismerni igazán őket, mert az a csöppnyi idő, amit együtt töltenek, annyira lesz csak elég, hogy háttérszereplést biztosítson nekik gyermekeik életében? Hiszen a gyermekek ébren töltött idejük nagy részét harmincadmagukkal, fáradt, fásult tanárok "felügyelete" alatt töltik majd, olyan hatásoknak és befolyásoknak kitéve, amiről nekünk, szülőknek fogalmunk sem lesz. Semmit nem fogunk tudni róluk, semmilyen hatásunk nem lesz arra nézve, hogy milyen döntéseket hoznak, hogyan alakul a sorsuk, mert a család hatása háttérbe szorul majd a közösség formáló erejével szemben. És tapasztalatból tudom, hogy az oviban, iskolában mennyi negatív hatás, feldolgozandó sérülés éri nap mint nap a gyerekeket. Ezeknek a gyógyítása, helyre rakása még akkor sem egyszerű feladat, ha a szülőknek bőven van rá idejük és energiájuk, mert ezeknek a problémáknak az eredményes megoldásához a szülő - gyermek közötti szoros, bizalmi viszony szükséges. Ez a kapcsolat pedig óhatatlanul elvész, ha nem töltünk elég időt együtt és nem mi vagyunk a gyerek életének központi szereplői. Ezt a szerepet engedjük át a gyerektársaknak, túlterhelt, meg nem becsült, alulfizetett tanítóknak, tanároknak, mert az majd sokkal jobb lesz a gyereknek és megoldja majd társadalmunk problémáit? Ez a törekvés vagy csak hihetetlenül ostoba és érzéketlen, vagy még elképzelni sem merem micsoda embertelen, nagyszabású érdekeket szolgálhat. Mert a családokét, gyermekeinkét, országunkét biztosan nem.