A Gyámhivatalok gyermekek jogait megsértő eljárása ellen!!!

A mi történetünk 2012- ben kezdődött, amikor hosszas bántalmazások után sikerült elköltöznöm a lányommal az édesapjától. Akkor a lányom még csak 3 éves volt és lelkileg nagyon megviselt hiszen az én bántalmazásaim a szeme előtt történtek. A bíróság nálam helyezte el a gyermekünket, de a kapcsolattarttásban évekig nem sikerült megegyeznünk. A lányom nagyon félt az édesapjától és ezért nem akart vele találkozni ami odáig fajúlt hogy fizikai tüneteket produkált: hasfájás, hányás, széklet visszatartás. Ekkor apuka a debreceni gyámhivatalhoz fordúlt, Nagy László lett az ügyintézőnk aki sokszor olyan magatartást tanúsított amit felháborítónak tartottam. Az egyik kapcsolattartás alkalmával ami délután 15-kor volt a lányom még aludt, szóltam apukának, hogy amint felébred értesíteni fogom, természetesen ő egyből hívta a Nagy Lászlót aki a beszélgetésük után engem hívott és elkezdett velem ordítani hogy azonnal keltsem fel a gyermeket és adjam át apukának mert ha nem teszem megbírságol. Minden egyes tárgyaláson olyan hangnemben beszélt velem mint egy bűnözővel, lekezelően, ordítva és fenyegetőzve, hogy a legmagasebb bírságot szablya ki. Elköltözésünk óta folyamatosan járunk pszichológushoz ahol megállapították hogy a gyermeknél fennálló fizikai tünetek pszichésen alakúltak ki és folyamatos terápiára van szüksége. Időközben átalakúltak a hivatalok és másik ügyintézőt kaptunk aki Tóthné Halász Judit lett. Az ügyintéző első perctől kezdve lekezelően viselkedett velem és az első találkozás alkalmával azt a megállapítást tette, hogy látszik hogy velem van a probléma és menjek pszichológushoz, innentől kezdve állandóan kötekedett velem, nem fogadta el az orvosi igazolásokat a gyermek betegségéről, azt állította hogy én betegítem meg a gyermeket, meghazudtolta minden szavamat. Közben találtam a korábban közösen használt számítógépen pornográf képeket a lányomról amt az apja készített. Teljesen ledöbbentem és természetesen megtettem a feljelentést a rendőrségen. Első körben a rendőrség elutasította a feljelentést arra hivatkozva hogy ez nem bűncselekmény, időközben a lányom megosztotta velem, hogy amikor apával ketten voltak akkor apa simogatta a nemi szervét több alkalommal. Panasszal éltem és ezért az ügyésszég kötelezte a rendőrséget hogy folytassa le a nyomozást, az előadó Jakucs Johanna volt aki kételkedett hogy a lányom emlékezhetne ilyen dolgokra a kora miatt. Kirendelte nagynehezen az igazságügyi pszichológust aki egy alkalommal foglalkozott a lányommal. Tekintettel arra hogy a lányom miken ment keresztül egyedül nem akart bemenni a pszichológushoz ezért bementem vele, a pszichológus látva hogy a lányom nem hajlandó beszélni azt mondta hogy valahogy vegyem rá a lányomat arra hogy mondja el mi történt, persze szegénykém meg sem szólalt. Ezek után a pszichológus olyan véleményt adott ki amiben az állt hogy a cselekmény nem bizonyítható, de nem is cáfolható. Így az ügyet lezárták. Közben tudomásomra jutott hogy apukának a gyámhivatalnál több ismerőse is dolgozik, így már kezdett összeállni a kép hogy miért is viselkednek így velem. Ezért elfogultságot jelentettem be és kértem hogy zárják ki a debreceni gyámhivatalt. A kérésemet alátámasztottam a tárgyalásokon készült jegyzőkönyvek tartalmával ami tartalmazta az ügyintéző által elmondottakat is. Ezért kizárták a Debreceni gyámhivatalt és átadták az ügyet a Hajdúböszörményi gyámhivatalnak, személy szerint Illyés Szilvia ügyintézőnek. Ez az ügyintéző első alkalommal kifejtette véleményét hogy neki ez az ügy nem hiányzott, olyan ez mint egy púp a hátára. Na gondoltam remek hogy megint egy olyan ügyintézőt fogtam ki aki egyáltalán nem a gyermekek érdekeit képviseli. Ami be is igazolódott a tárgyalásokon tanusított magatartása által. Folyamatosan azzal fenyegetőzött hogy a maximális bírságot szablya ki és kiemeli a gyermeket a családból. Egyszereűen nem fogadta el, hogy a gyermek teljesen tönkre ment lelkileg ebben az egészben, mindig azt mondta hogy ha gyerek azt mondja hogy a kútba akar ugrani akkor én azt is megengedem neki? Majd úgy tett, hogy örüljek neki hogy apuka elviszi a gyereket sőt passzoljam le neki többször is. Megelégelve a 3 éve tartó egyhelyben való topogást leírtam a panaszom az Igazságügyi Minisztériumba és az Ombudsmani Hivatalba. Az igazságügyi egyből elutasított hogy nem az ő hatáskörük a kivizsgálás. Az Ombudsmani egy darabig hitegetett hogy kivizsgálja az ügyet majd 3 hónap múlva kaptam választ hogy folyamatban lévő ügyekben nem dönthetnek. Nesze semmi fogd meg jól! Na ez Magyarország! Már belefáradtam ebbe az egészbe, bárhova fordulok csak falakba ütközök, de addig amíg a parlamentbe és a bíróságon olyan emberek dolgoznak akik maguk is bántalmazzák a feleségüket és molesztálják a saját gyermeküket addig itt nem lesz változás!