deviza alapú csalás ellen

 N. Pető ’Szigethy Ilona

Fohász ...

a Felettünk valóhoz;
Az ATYA, a fiú és a
Szentlélek nevében,
Ámen!

Segíts utamon,
Édes Jézusom!
Fogd még a kezem,
Melengesd szívem!

S Szeretteimre -
Mint rám is, figyeljél;
Egyengesd útjukat,
Áldjad meg életük!

S vigyázd a népet,
Az éhezőket,
Nyújtsd feléjük kezed,
Mert Te, megteheted!

Az Atya, a Fiú és a
Szentlélek nevében!
Ámen!

* * *

Fohász ... Fohászok,
a Felettünk valóhoz;
Az ATYA, a fiú és a
Szentlélek nevében,
Ámen!

Segíts Jézusom,
hogy a Honunkon
ne zsarnokoskodjon,
s ne élősködhessen
senki idegen!

Abban is segíts;
- Mireánk tekints! -
Hogy aki itt bérét
méltatlanul kapja,
attól visszavedd.

S oszd fel azoknak,
’kik bármely napszaknak
úgy kezdenek neki,
hogy nincsen kenyerük!

Abban is segíts;
kik mellük verdesik:
hogy ők mennyit „adnak”
- miközben csalnak! -
S elveszik jussát
a honfitársaknak;
alázd meg őket -

A hitszegőket,
mert mikor esküt
tettek az égre,
s támaszkodtak népre,
nem ezt ígérték -

Hanem, hogy jólét
köszönt Honunkba’
s öröm, szeretet
az otthonunkba;
S munka és a bér
egyformán kijár!

Ám, már feledték,
s tévútra vitték
Magyarság sorsát,
s felvitték „dolgát”
kétes elemeknek!

’Kik munkát bár adnak,
de szipolyoznak,
s nem szerződtetnek,
s alig fizetnek
keserves munkákért!

S ha szerződés nincsen,
vagy hamisan tették;
ezzel a munkásnál
máris elérték,
hogy ne „vétózhasson”!

S ha gond, vagy baj lesz,
ne merjen szólni:
Megtanították,
hogy kell lapulni,
s éhkoppon (!) élni!

Merjünk remélni,
ó, Jézus Krisztus,
hogy segítsz ebben!?
Kérhetünk- e szebben,
mint fentebb írtam?!

Vagy, mint tanítják,
hitet vallóink:
Szentháromságban
reménykedjünk csak (!)

Higgyünk az Úrban,
aki az Atya;
Higgyünk fiúban, aki a Jézus,
Higgyünk Szentlélekben,
’ki hófehér galamb !?!

A baj, hogy elröppen,
onnan, hol baj van;
A fiú pediglen Atyját követi:
s mindig félre néz,
ha Atyja is ezt teszi.

Biz’ úgy tűnik, bajban,
s nyomorúságban
magunkra hagynak;
S csak annak „adnak”
ki ügyesebben él.

S ki sorsát intézi,
úgy, hogy jól járjon,
s ija- fiának-
no meg lányának,
meg „nagy” családjának
gyűjtögethessen!

S ebben áll minden-
minden ígéret,
’mit tett(ek) akkor,
mikor a népet-
orruknál fogva-
kezdte(ték) vezetni!

S ezért vezekelni
lám, nekik nem kell!
Felveszik, s költik, a
kisemberek pénzét!
Periférián* meg
nyelik az éhbért!
S emlékeken rágódnak!
S fagynak meg sorban!

Honfitárs- nyomorban
élik életük ... ... Van, aki
újságot árul, autók között,
szívja a füstöt, nyeli a bűzt,
s megveti érte az átlagember.

„Eredj koldulni a Kossuth térre!”
Szólogatnak rája ...
Van olyan, aki köp a markába!
Van, aki vesz tőle,
gyűrött (szennyes) újságot,
milyet nem látott másutt,
sehol a világban ...

Csak itt, Magyar honban,
hol színes (!) autókban,
kíséretekkel mennek a fő- fők!

S múlnak a hétfők,
s más napok rendre ...
Ébred keservre; napra- nap
koldus ... Meg aki már csak
épp’hogy még „el” van!

Mialatt mások,
’kiknél „papzsákok”
vannak jelenbe -
élnek, mint Marci(k),
fenn a hegyekbe!

Segíts hát, Jézus,
Atyáddal karöltve,
s a „Fehér galambot”
vedd az öledbe:
s mondjatok együtt
értünk egy imát!

Ám, de ne értünk,
magatokért inkább,
hogy meglássátok végre:
azt is, ki kínt lát,
mert zsigerelik őket
a feljebb- valók!

S imátok végén,
álljatok már fel,
s nézzetek széjjel:
s számoljatok végre
számológéppel:

Mennyiből élnek,
azok, kik félnek,
mert nekik fentről
nem jövendölnek
semmilyen jót ...

S mennyit herdálnak
azok, kik másét,
költik, mert nincsen-
aki fejükre hamukat hintsen!

Mert alszik a Jézus,
s a galamb- Szentlélek,
s a Szentháromságban
az egy Atya Isten!

Ébresztőt kérünk!
Ébredjetek hát;
hogy a Honunkon
ne zsarnokoskodjon,
ön- ön- honfitárs -
és senki idegen!!

(Bp. Szigethalom,
2014. szeptember 15)