Lesz így a környéken egy újabb tér (ti. az önkormányzat főbejárata előtt, az ajtótól a villamossínekig, ill. a Kiss J. utcát megszakítva  - !!!, szóval akár lehet is a tisztelt képviselőtestületnek az átnevezésen is rögvest gondolkodnia), amely majdnem teljesen le van műkövezve: nyáron a visszaverődő forróság, ősszel és télen a visszasugárzó hideg miatt nem szívesen időzik rajta az ember. És lesz a villa helyett (valamikor) egy igazi funkció nélküli, skatulya-alakú építmény.

Hasonlóan rideg teret már sikerült a Sirály utca egy részén, a MOM Kulturális Központ előtt is nemrég kialakítani. A széleken a faburkolat természetesen máris kezdi megadni magát az időjárásnak, a fixen beépített pultot - bár ingyen kapta az alul megbúvó, rongyrázós étterem - ám használni alig használta.

A régebbi Hegyvidék bevásárló központ is még emberi léptékű volt, igaz, nem lehetett több emelet mélyen parkolni alatta. Viszont a mostani, sznobokra szabott üvegkocka kihasználtsága legalább is megkérdőjelezhető, csak a legfelsőbb réteghez tartozó lakosok örülhetnek neki (bár posta is van benne, de kicsi és reménytelenül sokat kell ezért általában várakozni benne).

A Pokorni-térről most eltűnnek így az autók. A városrészvezető biztosan gondoskodott már az ügyfélparkolók létrehozásáról, meg is oszthatná a közösséggel, hogy azok vajon hol találhatóak. Ugyanis Európában valószínűleg kevés olyan önkormányzati épület van, amely előtt gépkocsival lehetetlen megállni - talán továbbra sem fog mindenki BKV-zni és biciklizni, még ha az helyeselhető is.
Az eltűnt parkoló helyére láthatóan valamilyen előadásokat vagy koncerteket álmodott valaki, de lehet, hogy a kerületvezető édesbús produkcióinak csináltak ily módon alkalmasnak vélt, hiszen iroda-közeli helyet. Erre utal az önkormányzati épület tövében levő kis lépcső ellátása 2 évnél tovább biztosan nem tartó, puhafa ülőfelületekkel. Ez esetben vagy a városrészvezető hangját lesz szükséges majd ünnepi megnyilvánulások idején a gerjedésig kierősíteni, vagy a villamosforgalmat kell majd a beszédek szerint le-leállítani, ami megint nagyon praktikus elgondolás. Ám lehet, hogy a gyermekeiket alant, a téren legeltető anyukáknak vannak kitalálva az ülőkék, hiába, hogy a többre érdemes szülők rendesen nem éppen villamosközelben szeretik játszatni csemetéiket.

Külön említést érdemel még a (korábbi buszmegálló helyéhez közeli) önkormányzati vízesés! Ilyen valóban csak és kizárólag Pokorni Zoltánnak lesz, máshol hasonlót még nem teremtett az Úristen. Jön ki az arany feliratos műkő kockából a víz és a talaj szintjére leérve az alsó műkő kocka nyílása elnyeli a mintegy másfél méteres zuhatagot. Onnan kb. 20 méterre a csoportos csobogós megoldás persze már máshonnan is ismerős, imádni fogja az 59-es utazóközönsége, hogy kerülgetheti az akár zöld-lilára is kivilágítható műalkotást. És hogy beleillik mindez a kerületbe.

Gratulálok, Zoltán! Hagyomány, ízlés, design, funkcionalitás, takarékosság! Végre szikrázóan kirajzolódik a tendencia. Csak így tovább a cinikus-újrelista önmegvalósítás felé!