BUDAPEST XII. KER., TÖRPE U. 2. SZ. ALATTI VILLA MEGTARTÁSÁÉRT

Mert teljesen egyetértek vele!

A régi épület emlék,a múltunk egy szép része. Az új az meg egy ocsmány borzalom!

Nem tartom normalisnak azt az embert,aki egy ilyen klassz epuletet elakar bontani.

Azért, mert úgy gondolom, hogy egy országnak csak akkor lehet jövője, ha van múltja is! Ehhez azonban szükség van a múltunk épített emlékeinek a megőrzéséhez is! Ez pedig egy ilyen, polgári villa, szememben többet ér, mint sok új minimál stílusú épület. Sajnos a Hűvösvölgyben és a Rózsadombon sétálva túl sok ilyen lepusztult épülettel lehet találkozni. Ezek újjáépítéséhez esetenként biztosan több pénz kell, mint egy új építéséhez, de szerintem ez nem csak pusztán pénz kérdés kellene, hogy legyen. Szememben sokkal többet érnének, az első 100-200 leggazdagabb magyar közé tartozók, ha pénzük egy részét ilyen és hasonló célra költenék!

Mert felháborítónak tartom, hogy egy jobboldali (konzervatív) kerületben folyamatosan pusztítják épített örökségünket a modernnek nevezett ide nem illő silány és primitív elképzelések miatt!
Közben a Karczag villa és az 56-os villamos végállomása az enyészeté lesz. Mi a fontosabb?

a régi villák és idők hangulatát meg kell őrizni, és semmiképp sem kell teljesen stílusidegen, modern épületet berakni a régi villás utcába. Már így is vész el a régi, Jókasi Móris budai, hegyvidéki hangulat. És akkor az elenyésző Lipótmezőről, a pusztuló villáról még nem is bezséltünk. Az ügyben is kellene petíciót indítani

mert a közösségi funkciót a meglévő, sokkal szebb épület rendbetételével is el lehet érni. A környezetbe a villa illik, nem egy elfuserált Bauhaus.

Mar tul sok budapesti erteket tonkretettek. Eleg volt!
Egesz Europaban vigyaznak, es buszkek a szep regi epuletekre, miert nem Budapesten?

Valaki valakik kinéztek a telket.!!!

#2: -  

 

A meglévő épület fennmaradása jobban illik a környezetbe és a célnak is megfelelő lenne. Más kerületi vagyok, de a soraimat az ott élőkkel azonosnak érzem.

A múltból nem a horthysta hagyományokat kell megőrizni, hanem pl. az építészeti értékeket.

A környéken nőttem fel és jártam iskolába, és szeretem ezt az épületet. Egyetértek a petíció megállapításaival, zavarónak találom a túl nagy, túl modern épületet, amely sajnos építészetileg sem vonzó.

Korábban a Hegyvidéken laktunk, most is régi házban, történelmi környezetben a Vár alatt. A mai építészeti technikák megoldast kínálnak a régi épületek korszerűsítő megmentésére. Ezt szeretném látni a Törpe utcai ház esetében is. És remélem, közösségi funkciót kap!

Szeretem a Kiss János altb. utca egységes építészeti jellegét, nem tartom jónak ezt megtörni ezzel a minimalista, sivár épülettel. A funkciónak (amely nagyszerű) más helyet keresnék. Üdvözlettel LK

Bár nem Budapesten lakom már, de a gyermekkorom és részben mostani életem is a Hegyvidékhez fűz. A Törpe utcát különösen kedvelem, nagyon sajnálnám, ha karaktere elveszne.

borzasztó ami helyette lenne!!

Mert a régi Budapest megtartását szeretném, sőt, követelem.

Szinte hihetetlen!!

Mert eltünnek a századeleji , gyönyörü villák, amelyek erre a területre voltak jellemzőek. Ha ezeket a házakat lebontják, egy rideg, falanszter jellegü környezet alakul ki. Más országokban az ilyen épületeket nagyón megóvják,mert tisztelik a régi ,történelmi hagyatékot.Védjük a kerület még megmaradt emlékeit!

Budapesten éltem több mint 50 évig és mindig fájdalmas volt látni, hogy gyönyörű épületeket inkább lebontanak, mint felújítva megtartanák gyermekeinknek, unokáinknak.
Remélem ez most nem így lesz! Péterfi Mari

Budapest a legszebb európai nagyvárosok egyike. Ha külföldről térünk vissza vagy a vidéki rokonoknak mutogatjuk a várost, mindig rácsodálkozunk, hogy milyen csodás helyen is élünk. Csak egy pillanatra ki kell lépnünk a szürke megszokások napi rutinjából. Ilyenkor büszkeséget érzünk. Egy pillanatra örömmel oldódunk fel abban a nemzedékeken átívelő közösségben, melynek szelleme megálmodta és melynek munkája felépítette ezt a várost. A büszkeség indokolt. Már ha együtt jár vele a felelősség. Az a tudat, hogy akárcsak a bolygó, úgy ez a város sem csupán nagyapáink ajándéka, de kölcsön az unokáinktól. A szüleink nemzedéke arról lesz nevezetes, hogy mennyi sebet ejtett Budapest testén. A Dunakorzón meredező förtelmes szállodaszörny, a Szervita téren terpeszkedő parkolóház vagy a Kálvin teret elcsúfító üveg- és acélhalom külön-külön is civilizációs bűncselekmények, de bármerre járunk Budapesten, akárcsak megannyi bombatölcsér, sorakoznak az igénytelen és mocskos, világháborús lövedékektől szaggatott homlokzatok, a mögöttük pusztuló, lassan életveszélyes épületek, valamint a modern lét neoprimitivizmusát fennen hirdető tájidegen business-centerek meg plázák, a maguk hitvány ürességével, vibráló neonjaival és irodai zombijaival. Budapestet három erő szakítja szét: a Duna, a végeláthatatlanul hömpölygő kocsioszlopok és a céges kapzsiság, mely a maximális profit szellemében minimális dizájnra törekszik, érzéketlenül tapos át tradíción, ízlésen, emberen és szellemen, a legcsekélyebb felelősségérzet nélkül. (...) Az általunk és apáink által ütött sebeket pedig be kell gyógyítani. Konzervatívan állni a belső városrészhez, ugyanakkor merészen engedni a formabontó koncepciókat a külső kerületekben. Hagyománytisztelet és modernitás. Mindkettőnek meg kell, hogy legyen a maga helye és szerepe az élhető, zöld Budapesten.