Hands off culture and media in Hungary!

Borzasztóan örülök,hogy megszületett ez a tiltakozás.És annak is,hogy ezen a honlapon.Alföldinek,Kulkának van mit kockáztatnia.Őszintén tisztelem bátorságukat,elkötelezettségüket.Sosem hittem volna,hogy 2010-ben művészekért,színházért komolyan kell majd aggódnom.És persze magunkért,akik komolyan hisszük,hogy a művészet és a művész nem szorítható konzervatív keretek közé.Ebben az országban már az is agressziót vált ki,ha valamit nem egyformán látunk.Szerintem szemellenzős a hatalom,ha a dolgokat minden területen gyorsan,vita nélkül akarja megoldani.Közhely,de a demokrácia "munkaigényes".A művészet pedig sokszínű.Egy értelmes hatalomnak ezektől nem kellene félnie.Nekünk pedig attól nem,hogy egy jól működő színház éléről eltávolíthatják-politikai meggondolásból-a vezetőjét.Optimista akarok lenni.Senki sem akarhatja,hogy Magyarországot poros-konzervatív,áldemokratikus jelzőkkel illessék az elkövetkező években Nyugaton.

További mozgalmakat kellene szervezni, az itt aláírók bevonásával

Tiltakozom,MINDEN Erőszak ellen! Ez pedig erőszak!

...megvárni, amíg kiszervezik a szabadságot a lábunk alól.

based on my daily perusal of Hungarian media--online--I see the new legislative proposal as part and parcel of the intended abolition of almost all of the achievements of post-Communist Hungary, indeed, the re-establishment of many of the restrictions of the Kadar, nay, even the pre-1956 regime there.

aláírtam

Arra gondolok, hogy a szinházigazgatók nem fognak kiállni egymásért.

#37: Csáki Judit -  

Igen Judit, azt gondolom, hogy neked, nekem és más újságírónak, művésznek ezt nem igazán jó aláírni. Ha volna ereje ennek a felszólamlásnak, akkor magától duzzadna elsöprő erejű mozgalommá. De sajnos a munkálkodásunkkal nem értük el azt, hogy a társadalom nagy része azt gondolja, hogy az lenne a sajtószabadság, ahogy arról mi gondolkodunk.

Engem megrendített az, ahogy a Cserhalmi a Nol videóban azt mondta, hogy a magyar sajtó magát navigálta ebbe a helyzetbe, úgyhogy meg is érdemli:

http://www.noltv.hu/video/3127.html

Aláírtam, mert - Luthert adaptálva - nem tehettem másként. Ki hitte volna, hogy 1848 után 162 évvel ez ismét aktuális téma lesz? Végtelenül elszomorító ez a sötét Balkán. De - Veres Péterrel szólva - én nem mehetek el innen.

(...)

Akinek fontos a szabadság,itt a helye!

#68: Tapasztalt erdélyi hazaáruló - Vigyázat! 

Már réges-régen mindent tudnak "rólunk". Begyűjtésünk - mondjuk a Papp László sportstadionba - az egyszerűnél is egyszerűbb lenne. Mitől féljünk? 

A vitát pedig, hogy kinek "szabad" tiltakozni, és aláírni, és kinek nem, én egyszerűen nem is értem, csak a bicska nyílik ki a zsebemben tőle. Na persze ez itt Magyarország. Kezdjük mindjárt a kirekesztéssel!!! Könyörgöm, mi a Jóisten csodálkozni való van azon, hogy a sajtó- és művészi szabadság csonkítása miatt elsőként azok sikítanak, akiket ez a legközelebbről érint? Kezdjék a kazánkovácsok és a bankmenedzserek? Utána jöhetnek a művészek, meg az újságírók? Holy shit! 

17.-én miután aláírtam a peticiót, tizenöt, főleg otthoni barátnak küldtem el abban a hitben, hogy aláirják, hiszen egyetértésüket a témában már több izben elmodták. Talán nem is annyira meglepő de, a mai napig egyetlen egy sem irta alá. Vajon miért? A válasz sajnos egyszerű, már a félelem úr a lelkiismeret felett, állás, pozició köznyelven a napi kenyér van veszélyben. Még nem mondta ki a HATALOM, hogy rettegj, de a sorok között érthetően olvasható az üzenet.
Nagyon szomorú és kilátástalan a helyzet s még csak rosszabb lesz.

Ma még nem fogadták el a médiatörvényt, ma még törvényesen írhatom le úgy a véleményemet, hogy Szalai Annamária és pribékjei nem büntethetnek meg milliós büntetésekre, mert kimondom, amit gondolok. Ma még a szó szabad, bár kockázata a szabad szólásnak ismét jelen van sajnos közéletünkben. Ma már elérték, hogy egyre többen mormogják bajuszuk alatt, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem, vagy a "szólj igazat, betörik a fejed" közismert dakota közmondásokat.
Mindenki tudja, aki ismeri a témát,hogy Magyarországnak borzalmasan rossz és működésképtelen médiatörvénye van. Sokan mondjuk már évek óta, hogy szükség lenne egy korszerű és végre valóban használható törvényre. Alapvetően akár örülhetnénk is annak, hogy a Fidesz megteszi azt, amit már rég meg kellett volna tenni, csak nem volt hozzá bátorsága a kormányoknak, hogy új médiatörvényt adnak az országnak. A régi elvetése és egy új behozása, a lehető legjobb elképzelés. A változtatási szándék viszont az egyetlen, ami a tervezetben jónak mondható el.

Kezdeném azzal: a magam részéről egyáltalán nem örülök annak, hogy a politika készíti elő a médiatörvényt. Akkor sem tartanám ezt ideális állapotnak, ha nem egy kétharmados abszolút hatalom igyekezne törvényt ülni a média felett, hanem egy sok szereplős, valódi Parlament tenné. Úgy gondolom, hogy a médiatörvény előkészítését rá kellett volna bízni a szakmára. Jobboldali és baloldali /no meg a valóban független/ szakértők üljenek le egymással és dolgozzanak ki olyan tervezetet – jogász bevonásával –, amely tervezet kompromisszumai a szakma számára közösen vállalhatóak. Műhelymunka. Ami megszül egy vázlatot.

Ezután a parlamenti pártok üljenek le egy bizottságban és közösen fogadjanak el olyan politikai tartalmi feltöltéseket, aminél szintén a legfontosabb szembont a kompromisszum. Ezt a változatot kellett volna utána visszaküldeni a Szakmai Műhelynek, mely végső tervezet formájába fésülte volna át az egészet. Nem lett volna a Történelem Ura elleni vétek az sem, ha ezt a tervezetet átnézették volna nemzetközi szakértőkkel is, hogy úgymond EU komfortossá tegyék. Aztán, amikor a végső tervezet elkészült, azt kellett volna a Parlament elé vinni megszavazásra. Ez lett volna az a módszer, amivel az ország gazdagodhatott volna, egy jó és valóban szükséges törvénnyel.

Bizonyára így is tettek volna, ha a cél maga a jó törvény megszületése lett volna. Nem így tettek. Nem hiszem, hogy azért nem, mert buták voltak és rossz eszközt használtak a jó cél érdekében. Sokkal inkább sajnos arról van itt szó, hogy a cél maga soha nem volt számukra a jó törvény megszületése. Saját maguk hatalmi érdekének megfelelő törvényt kívántak létrehozni. És ennek érdekében már az eszköz amit használtak, tökéletesen megfelelt a célnak, amire szánták. Annak idején, amikor még létezett valóban szabad média Magyarországon, Csurka István fogalmazott úgy, hogy a médiával szemben az egyik kézben legyen korbács, a másikban a cukor. Itt most Mickey egér cukrát is ellopták már. Maradt az ostor. Szájkosarat akarnak rakni a média szájára. Újra virulhat a kádárizmus, ahol a szabad média, szabadon beszámolhatott arról, amiről szabad volt beszámolni. A Fidesz pontosan tudja, hogy a média hatalom. A semmiből valamit csinálhat és a valamit semmivé degradálhatja le. A hatalom minden eszközét a kormányzat saját kezébe akarja tartani,hogy ezzel is egyrészről ellenőrizhesse a médiát, másrészről saját hatalmi érdekeinek megfelelően használhassa ezt a hatalmat, ellenfeleivel szemben, akiket képtelen ellenfélnek látni, hiszen csakis ellenségben tud gondolkodni.

A rendszerváltás egyik legfontosabb eredménye volt, hogy a véleményhez való jogunk és a véleményünk szabad kifejtésének joga szabadságot kapott Magyarországon. Ennek a jognak az elnyeréséért egykor Orbán Viktor is keményen és nagyon szimpatikusan harcolt. Ma már pont ő az, aki ennek a szabadságjognak az ellenségévé vált. Azt a szabad szót akarja elrabolni tőlünk, aminek megszerzésében jelentős szerep volt egykor számunkra.

Kevesen értik, valójában mit is jelent az a kísérlet, amely célja, az egyik legfontosabb szabadságunk megvonása. A hatalom, pont úgy, mint a kádárizmus alatt, ismét szellemi kiskorúnak tart minket, ő akarja eldönteni helyettünk, hogy mi a jó, mi a rossz, miről mit gondolhatunk. A hatalomnak nincs joga helyettem gondolkodni, a hatalomnak nincs joga helyettem erkölcsi értékeket adni számomra, rám erőszakolva saját erkölcsi értékeit. Akkor sem lenne ehhez joga, ha az ő erkölcsi értékei, valóban rendben volnának. De nagyon nincsenek.

A hatalom nem cenzúrázhatja a gondolataimat, a véleményemet, nem határozhatja meg az érzéseimet. A hatalomnak el kell fogadnia: alapvető szabadságjogom, hogy a hatalomtól élesen eltérő véleményem lehessen. És a hatalomnak támogatnia kell, hogy ellenvéleményemet el is mondhassam, ha akarom. A demokratikus hatalom nem fél a szabad szólástól. Hiszen az csak egy vélemény a sok közül. A hatalom, amelyik fél a szó szabadságától, nem demokratikus, hanem erőszakos hatalom, és akkor is az marad, ha kétharmados többséget mondhat a parlamenti mandátumok szempontjából magáénak. /Kétharmados többségüket úgy akarják beállítani, mintha az ország kétharmada támogatná őket. A mandátumszámot tudatosan keverik a támogatottságuk valódi arányával, ami a választásokon 1/3-os volt. Nagyon magas, de nem ad korlátlan felhatalmazást semmire. /

A médiatörvény kimondja, hogy be kell fognia a szabad médiának a száját. Persze beszélhet, első körben a szabad szólásért még nem jön a főszerkesztőért és a szerkesztőkért fekete autó, csak olyan büntetési összegek, amik után be kell dobni a törülközőt. A média feletti hatalom felkent ura lesz Szalai Annamária, aki tiszta Fideszes Média Testületével szabadon ítélkezhet azon reakciós médiával szemben, amelyik szabadon próbál meg szólni. Miss Cenzúra! A párt ökle lecsap a setétben bujkáló ellenfülkeforradalmárokra!

Olyan világot képzelnek el, mely ideális számukra. Ahol a szabad szó őket dicsőíti. Ahol a száraz kenyérhéjat és a pohár vizet fejedelmi lakomának állítják be. Ahol mindenki nagyon jól van, mindent nagyon szépnek lát és természetesen mindennel nagyon meg van elégedve. Boldog országot akarnak, hiszen boldogok a lelki szegények! A média elhallgattatásával minket akar a hatalom elhallgattatni. Egy társadalommal azt lehet megtenni, amit a társadalom enged megtenni. Fontos volt akkor is szólni a visszásságok miatt, amikor a szabad szólás nem volt korlátozva. De akkor, amikor a szabad szólást korlátozni akarják, nem lehetőség marad számunkra ordítva tiltakozni, hanem minden demokrata számára elemi kötelesség. Ne hagyjuk befogni a szánkat! Nem hagyhatjuk, befogni a szánkat!

Hogy is kezdődött a 48-as forradalom 12 pontja?

Mit kíván a magyar nemzet?
Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.

Rózsa Mihály
Az SZDSZ Online Tagozat elnöke

A demokrácia alapja a független sajtó,a szólás szabadság és a kulturák politikamentes működése!

It is vitally important that the relationship between arts and the state should be at best indirect: if the arts are directly dependent on the government for funding, they become accountable to that government,and become liable to being commandeered for propaganda purposes, however subtle. Governments, you claim to admire the creative "industries" - well, ALLOW them to create on their own terms!

Extract from the declaration of European Writers Parliament in 2010: "The freedom of all types of cultural and literary acts is vital. Every direct or indirect barrier preventing freedom of expression should be abolished. Powerful institutional and civil society support should be mobilized to prevent violence and threats to freedom of expression." See full text here: http://www.yazarlarparlamentosu.org/en.html

Nem szabad, hogy Magyarországból diktatúra legyen!

So, now and again politicians will decide who and what can be written by the media and playing int the theatres? And choose directors according to their whims? It sounds very familiar. I thought we managed to outgrow this childhood desase already. Am I wrong?

Egyetértek a petíció tartalmával. Fontosnak tartom, hogy sokan aláírjuk.

Nem akarok most olyan nagyon kekeckedni, de ez a mondat szerintem rossz: "A művészetet szakembereknek kell értékelni, nem pedig politikusoknak." Véleményem szerint ugyanis a művészetet bárki értékelheti. Egy festményről, szoborról,színműről, stb, stb-ről bárki adhat értékelést - kivéve politikus! Ezért a javaslatom a mondatra: A művészet értékelése nem a politikusok dolga.(természetesen vagy valamilyen hasonló szöveg, ahol csak a politikus van kizárva, és mindenki mással megengedő)

Bakker, nem is értem, hogyan juthattunk idáig.