MINDEN EDDIGINÉL KEMÉNYEBBEN TÁMADJA SOROS GYÖRGYÖT A MAGYAR KORMÁNY. TILTAKOZZUNK!
8404
Először talán a székesfehérvári Hóman-szobor esetében gondolhattam úgy, hogy a jelenlétünk volt a sarokkő, vagy az utolsó csepp a pohárban, ami végülis eltántoritotta a döntéshozókat a szoborállitastól.
Lehet, a hegedúhang is segitett. (Mindenesetre a résztvevők azt mondták, hogy nekik lélekben sokat adott, s ez nagy boldogsággal töltött el engem.)
Gratulálok a szervezéshöz!
Re:
Köszönöm szépen a részvételt.
Nem hiszem, hogy a gyűlöletkampányt leállítottuk, de a hangunkat hallattuk
A hogyan tovább, sajnos még várat magára.
Üdvözlettel: Dárdai Zsuzsa
Re:
Köszönöm Zsuzsa munkáját! Örülök, hogy legalább ennyien aláírtuk és együtt gondolkodtunk. Bízom benne, hogy valahogy majd folytatjuk. Nem szabad feladnunk!
Mindenkinek egy szebb jövőt kívánok!
Tisztelettel: Farkas Anna
:( :( :( :( :(
Mi történt?
Csaba
Sajnos egyelőre a lelketlenség, gonoszság, embertelenség az erősebb.
Mindenesetre azért megjegyzem, hogy haragszom Soros Györgyre, mert a jóindulata miatt /lásd a kormány több tagjának az egyetem költségét állta/ lett ilyen a kormány és a tagjai. Ha Ő ezt az önzetlen segítséget nem adja meg, akkor ma nem itt tartanánk.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult, - azért reménykedjünk egy becsületes, demokratikus Magyarországban.
Azért további sikereket kívánva, maradok tisztelettel és köszönettel: Papp Anikó
Kedves Dárdai Zsuzsa!
Köszönöm, hogy időt és fáradságot szánt arra, hogy elindította és gondozta ezt a petíciót. Köszönöm, hogy szólt, amikor oly sokan hallgatnak. Szívesen csatlakoztam én is a jó ügyhöz. Ne szegje kedvét, hogy "csak" ennyien voltunk, akik aláírták. Hiszem, hogy a csöndes kissebség előbb-utóbb legyőzi a hangos többséget.
Tisztelettel Boldizsár András
Búcsúzóul hadd idézzem ide Bertold Brecht egy rövid írását:
Bertold Brecht: Legenda arról, miként keletkezett a Tao Te King, amikor Lao Ce emigrációba ment
Hetvenéves volt már és törődött,
Vágyott megnyugodni szerfölött.
Mert a jóság a világról újra cihelődött,
És nyomában a gonoszság megerősödött.
Hát a bölcs sarut kötött.
Ami kellett, zsákba dugta rendre:
Keveset bár, mégis eleget.
A pipát mondjuk, mit szívott estelente
És a könyvet, mit böngészgetett.
Némi fehér kenyeret.
Örvendett a völgynek, s máris elfeledte,
Amikor az út a hegyre tért.
Ökre a friss zöldet vígan hersegette,
Lassan ringatván hátán a vént.
Néki megfelelt azért.
Ám negyednap fönt a sziklaháton
Odaállt elé egy vámszedő:
„Vámolandó holmi?” - „Nincs, barátom.”
„Mester volt, tanított” - szólt az ifjú ökörvezető.
Érthetett belőle ő.
Huncutul a férfi odavágja:
„Ki is sütött valamit e vén?”
A fiú meg: „Azt, hogy a víz, gyenge bár, kivájja
A követ is - érted? - jószerén.
Győz a lágy, és enged a kemény.”
Hogy az idő kárba alkonyig se vesszen,
Megnógatták most az állatot.
S egy fenyőnél tovatűntek már-már mind a ketten,
S fölkurjant a vámos ekkor: „Hé, megálljatok!”
Valami fejében járhatott.
„Hogy is állunk, öreg, ama vízzel?”
Szólt a mester: „Látom, érdekel.”
Az felelt: „Csak vámszedés a tisztem,
De hogy kit ki győz le, tudni szintén érdekem.
Mondd meg hát nekem!
Diktáld! És majd a fiú leírja!
Ilyesmit az ember nem visz el.
Akadsz nálam tintára, papírra
S vacsorára szintén: Itt lakom közel.
Beleegyezel?”
Az megfordult, ott állott a vámos:
Gönce egy-folt, lába meztelen,
Homloka már összevissza ráncos.
Győztest lát? Az agg jól tudta: nem.
„Te is?” - morgott csendesen.
Udvarias kérést megtagadni
Az öreg már kissé túl öreg.
„Méltó választ illik annak adni,
Aki kérdez” - mondta. A fiú meg: „Az idő is hűvösebb.”
„Jó, maradjunk keveset!”
És a bölcs az ökréről leszállott.
Tolluk hét álló nap sercegett.
És a vámos hordta étkük (s közben csak halkan gyalázott
Egy-egy csempészt, kit nyakon csípett).
S aztán vége lett.
S nyolcvanegy mondást kapott az ember
A fiútól egyik hajnalon.
S a kis útravalót megköszönve, menten
Kanyarodtak a sudár fenyőnél föl a sziklaoldalon.
Illendőbben ki tehet vajon?
Mégse csak a mesteré az érdem,
Kinek könyvünk fedelén neve!
Mert a bölcstől bölcsességét el kell venni szépen.
Ez meg épp a vámos érdeme:
Ő iratta véle le.
(Csorba Győző fordítása)
Az ok ugyan most elfogyott, de hallani a következő plakátozásról. Szóval a hisztéria keltés jóvoltából az eddig nem nagyon ismert Soros Úr életútját már csak kíváncsiságból is elolvastam, megnéztem. Kíváncsian várom a következő világégető arkangyalt, aki nemzetünkre tör. Ha lesz, újból beállnék a sorba, a tiltakozók sorába.
További sok boldogságot, minden jót kívánok. Attila
Re:
Kedves Boldizsár András,
Köszönöm, és a Brecht verset is, amely nagyon ide vág.
Amikor szükséges, folytatjuk.
Szeretettel üdvözlöm: D. Zsuzsa
Re:
Köszönöm Anikó,
Hiszem, hogy a dolgok jóra fordulnak.
...és mi addig is hallatni fogjuk a hangunkat.
Üdvözlettel: Dárdai Zsuzsa
Re:
Kedves Vendég,
Semmi nem történt, de technikailag nem jött össze, amit akartam, hogy a Soros-plakátra felfűzve folytassuk az aláírásgyűjtést mindennemű gyűlöletkeltés ellen. Az aláírások száma nem növekedett. Az emberek nem értették, vagy nem érte el az ingerküszöbüket az újabb történések sora (Ferenc pápa, Tusványos stb...)
Egy újabb petíciót pedig nem lett volna helyes indítani, hiszen minden mindennel összefügg.
Ha jön az újabb dömping (bárcsak ne jönne..), folytköv.
Köszönöm a részvételt, üdvözlettel: Dárdai Zsuzsa
Nagyon szépen köszönöm, hogy részt vehettem benne.
Hámori Ferencné