Otthonszülés a kórházban

Kedves szervezők!
Nem tudom, lehet-e változtatni egy petíció címén útközben, de akár lehet, akár nem, javaslom, hogy gondolják végig. Az "otthonszülés a kórházban" cím ugyanis félrevezető, összemos dolgokat.
Többek között azt sugallja, mintha az otthonszülés lehetne csak igazán jó, mintha az jobb lenne a kórházinál, noha tudjuk, hogy nincsen jó vagy rossz, mindenki maga döntse el, hogy számára melyik a megfelelő. Aki otthon akar szülni, szüljön otthon, aki pedig kórházban, annak igenis legyen lehetősége háborítatlanul, a petícióban is megfogalmazottak szerint szülni. És vállalhassa büszkén, hogy ő ezt választotta, semmi szükség arra, hogy ezt otthonszülésnek nevezzük.

Egyetértek, kevésbé megosztó és a tartalmat jobban kifejező címmel könnyebben lehetne támogatást szerezni. Az elvvel, kezdeményezéssel maximálisan egyetértek, csak ne nevezzük otthonszülésnek az intézményi szülést.

Otthonos környezetben, ha lehetőség van rá orvosi beavatkozás nélkül,természetes úton,apával vagy közeli hozzátartozóval,gyertyafényben világra hozni a kisbabánkat.Ennyit szeretnénk.

Német nyelvterületen:
http://www.eltern.de/foren/geburtstermin-dezember/1125256-meine-hausgeburt-im-krankenhaus-post22688687.html#post22688687

Angol nyelvterületen:
2008-ban jelent meg Stacey Marie Kerr MD könyve az USA- ban. Címe: Homebirth in the Hospital

Nem az elnevezésen érdemes vitázni. Akárhogyan is nevezzük, érjük el együtt, hogy széles körben lehetőség legyen rá!

A kezdeményezéssel teljesen egyetértek – ezért írtam alá a petíciót –, de az elnevezést nem tartom szerencsésnek.

„Otthon szülni a kórházban” – a kiváló dr. Bálint Sándor által meghonosított, jószándékú, de félrevezető szlogen. Azt sugallja, hogy az otthonosság a fontos, de a biztonságot mégis a paraván mögött kéznél lévő kórházi háttér, műszerek adják.

Ehhez képest azok, akik nem szeretnének a kórok házában szülni, gyermeket nemzeni, meghalni, és a biztonság fogalmát egészen másképp élik meg, mint azok, akik ezt a szomszéd helyiségben ugrásra kész orvos, a műtő közelségében találják meg (ez nem hiba, kinek-kinek az ő lelke szerint), azok számára az otthonosan berendezett kórházi miliő olyan, mint egy hálószobának álcázott rohamkocsi.

Félrértés ne essék: a szükségtelen orvosi beavatkozást lehetőség szerint, akár közvetlen orvosi jelenlétet is mellőző, a szülésznő által kísért, meleg, otthonos berendezett szülőszobában való szülést, meg az ambuláns szülést, meg egy sor átmenetet nagyon is helyénvalónak tartok, hiszen a lényeg az, hogy ott, úgy, és azzal (azokkal) szülheseen a szülő nő, ahol, ahogy és akivel/akikkel ő a legbiztonságosabbnak érzi (mert – furamód – így a legkisebb a komplikációk, szövődmények aránya), és ebben minél szélesebb a paletta, annál inkább kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet, csak azt tartom félrevezetőnek, ha az „otthonszülés kórházban” szlogent átvesszük, s ezzel a lényegről (vagyis hogy a valódi otthonszülést megfontoltan választók számára a szülés nem betegség, a kockázatot nem az őrző-védő szolgálat előre történő kirendelésével csökkentjük) akarva-akaratlanul eltereljük a figyelmet.

Bálint doktor nagyon is tudja, miről beszélek, egy konferencián azzal kezdte a hozzászólását, hogy az autóvezetéssel, mint veszélyes üzemmel kapcsolatosan megkérdezte: „Önök azért, hogy baj esetén rögtön kéznél legyen, beültetnek egy autószerelőt és egy traumatológust a kocsiba? – majd így folytatta – normál lefolyású szülésnél a szülész-nőgyógyász jelenléte olyan, mintha gyermekorvost hívnánk bébiszitternek a kicsihez, amíg távol vagyunk.”

Ha a szomszéd szobában várnak (a hasonlattal illusztrálva: a kocsihoz utánfutóval kötjük őket, vagy egy másik kocsival követnek bennünket) az nem arról szól, hogy alapvetően természetes folyamatként éljük meg a szülést, amibe – mint az életben bármikor – előfordulhatnak olyan fordulatok, amelyeket az ott és akkor rendelkezésre álló szaksegítség hivatott további segítséggel vagy önállóan menedzselni, hanem arról, hogy szeretnék így tenni, de jobban bízom a hight techben. És ez is rendben van. – Csak tudjunk róla.

ez nagyon ott van, serpapa, szívemből szóltál :)

Alap kellene hogy legyen a háborítatlan szülés...a nő teste zsigerből tudja a dolgát!!!Anyának babának ez a legjobb

Minden kifejezésnek vannak ellenzői és pártolói. Az ilyen viták csak széthúzáshoz vezetnek, az energiáink megosztásához. A szlogen történetét Dr. Bálint Sándor leírta a weblapon is:
http://www.otthonszulesakorhazban.hu/index.php/toertenet

Egy jól megélt krízis hozzásegíthet a változáshoz és fejlődéshez. Reméljük, ez esetben így lesz. Tudvalevő, hogy jelen van egy erő a világban, amely az öntudatos, egyéni, felelősséget vállaló életvitel ellen dolgozik, pontosabban ellenállást fejt ki, hogy ez megszülethessen. Ezért minden megmozdulás, amelynek ez a célja, örömmel üdvözlendő!

Először is köszönöm a kezdeményezést, minden erőmmel támogatom. Ugyanakkor csatlakozom azokhoz, akik problémásnak tartják az elnevezést. Sokak számára az otthonszülés a biztonságot és a háborítatlanságot jelenti. Másoknak viszont rengeteget kell magyarázni, hogy mit is takar ez a költői oximoron. Egy kampány akkor lehet sikeres, ha világos, érthető a célja, ezt segítheti egy frappáns elnevezés pl. Háborítatlan szülés a kórházban, amihez nem kell külön irodalmat linkelni.

Maximálisan támogatom.

28 éves, még szülés előtt álló nő vagyok! Mindenképpen egy szelíd, természetes szülést szeretnék, remek kezdéssel az "együttélethez" a gyermekemmel. Semmiképp nem szeretném szülés alkalmával betegnek érezni magam leborotválva, beöntéssel, megvilágítva, fekve pláne, ill. a szülést vérvétellel indítani. Biztosan így is lehet, de így félelmetes. A szülés-születés egy csoda, nem pedig életveszély. Bár több olyan szülésznő lenne, mint Gabriella.

Az a véleményem, hogy néhány kórházban indokolatlanul túl sok császármetszés tapasztalható.
A szülések után borzasztóan kimerítő a túlzsúfolt szobákban az éjjel-nappali zaj.
És a legnehezebb, hogy az egyébként is fiatal, nem módos szülőknek többszázezer forintjába kerül, ha figyelmes ellátást - saját orvost - szeretnének. Pont az könnyíti meg a szülést, ha bizalmas, természetes, otthonos légkört teremtenek a szülő nő körül, erre viszont nagyon sok embernek nincs pénze. Vagy ha van is kicsi, azt szívesebben a kelengyére költené. Ágnes

Nekem mindkét gyermekem a Szent Imre kórházban született, nagyon bensőséges körülmények között. Hiszem azt, hogy az első találkozásunk nagyon befolyásolta azt, ahogyan ma élünk, ahogyan szeretjük egymást. Az édesanyám sokat mesélt az én születésemről, ahogyan őt magára hagyták, kikötözték az ágyhoz, és ötödmagával (5 szülő asszony és egy orvos) egy szülőorvossal hozott világra. A hangja elcsuklik ilyenkor, és látom rajta, hogy akkor rémült lehetett és nagyon magányos. Ma már én mesélem, hogyan születtek a gyermekeim, ilyenkor a férjem is kiegészíti a történetet, vagy kijavít, ha valamit kifelejtek, vagy én másképpen emlékszem. Nekem is könny szökik a szemembe ilyenkor, de tudom hogy akkor azt ott közösen, együtt, hárman csináltuk, és akik akkor velünk voltak (szülésorvos és szülésznő), annyira diszkréten vettek részt a közös munkában, hogy valóban mi vagyunk a történetünk, az első közös fellépésünk igazi főszereplői. Köszönöm nekik ezúton is.

#5: serpapa -

Egyetértek !

Olvasván a hozzászólásokat két gondolat/érzés jelent meg bennem:
1) nagyon örülök, hogy sokan mellé álltak ennek a kezdeményezésnek tiszta szívükből
2) másrészt a kezdeményezés megnevezése körüli vita zavar: én úgy gondolom, hogy a kezdeményezők ezt a megnevezést megmagyarázták, és akkor támogatjuk őket igazán, ha a megnevezés általuk mögé gondolt tartalmának megértését is fontosnak tarjuk, és elfogadását is támogatjuk.

Fontos az Összefogás, mivel a Szent Imre kórházban éppen most veri szét az osztályvezető főorvos , Sz. István az elért eredményeket. És miért? Természetesen a pénzért: Ha nem kell szülészorvos, akkor nincs hálapénz. (A szülésznőknek sokkal kevesebbet "kell" adni hálából...) Mit számít itt a szülők érdeke, a baba érdeke!

Már így is nagyon elkésett, de még mindég nagyon várom, hogy megvalósuljon!!! Szeretném, ha komplikációk nélkül, háborítatlanul, biztonságos, megnyugtató közegben hozhatnák világra szerető, felkészült anyukák, szerető, felkészült személyek segítségével újra a magyar babákat! Hogy mindenki jól érezhesse magát, félelem nélkül, átélve az élet örömeit és fájdalmait -a szeretetet!

Hahó, ugye lesz, ugye nem ül le a téma!

Egy nő legsebezhetőbb pontjáról van szó -kivéreztet az állam, a munkaerőpiac, a korszellem, nincs pénz megélhetésre, demográfiai vákuumunkat töltik be most a migránsok, és akik hajlandóak szülni rossz feltételek mellett is, elfogadni az ajándékot, minket meg a szülőágyhoz kötöznének, mondván hogy féllábbal is kibírjuk! Hát semmit nem tanultak Semmelweis Ignác példáján? Ha most nem is belehalnak a nők, csupán megtörik valami: az állam rákényszerít erre az elborzasztó orvosi szemléletre -nem ad nekik elég pénzt és kiszolgáltatottá tesz még az ellátórendszerben is!