Európai kultúrmadarak

Alulírott Hermann Ottó, a H-40 Magyar Madarászok Természet és Állatvédelmi Egyesületének tagja, azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy amennyiben egyetértetek az alábbi mondattal, hogy

"Egy természetvédelmi oltalom alatt álló faj vadon élő egyedei annál nagyobb biztonságban vannak a természetben, minél többen, minél több helyen szaporítják az adott faj tenyésztett egyedeit fogságban."

legyetek szívesek írjátok alá ezt a petíciót.

Álláspontunk szerint az állattartási igények tenyészetekből való kielégítése közérdeket és egyúttal természetvédelmi érdeket szolgál.

Az 1996. évi LIII. törvény és a 8/1998 (1.23) kormányrendelet a természetben élő, így állami tulajdonban lévő védett és fokozottan védett madarakra vonatkozik. A külföldi tenyészetekből jogszerűen megszerzett (megvásárolt), domesztikált, megváltozhatatlan módon egyedileg jelölt, igazoltan tenyésztett  - az európai faunához tartozó - énekesmadarak, és ezek utódai magántulajdonban vannak. A zárt térben tenyésztett, magántulajdonban lévő madarakra ezeket a törvényeket alkalmazni törvénysértő és sérti a madarak jogszerű tulajdonosainak alkotmányos jogait (13§(1)„A Magyar Állam biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”).

Minden országban, mely csatlakozott az 1973. március 3.-án, Washingtonban elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat és növény fajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményhez (röviden CITES-hez), az ezt ott kihirdető törvények alapján ( Magyarországon a 2003. évi XXXII. Törvény, 271/2002 (XII. 20) kormányrendelet, 338/97 EK rendelet, 1808/2001 EK rendelet) szabadon lehet az egyezmény hatálya alá tartozó, igazolt forrásból származó madarakat - köztük kihalás szélén álló, nemzetközileg is fokozottan védett madarakat - tenyészteni, csak a tenyésztés tényét kell bejelenteni a helyi hatóságoknak. Ezek teljesülését követően az előírásoknak megfelelően megjelölt madarakat, a Hatóság által kiállított tenyésztői bizonylattal, utóbb szabadon lehet adni-venni, kereskedelmi forgalomba hozni, továbbtenyészteni. A tartás személyi feltételeinél csak az állatvédelmi törvényben előírtaknak kell megfelelni.
Mindezt azért, mert a nemzetközi egyezményt (CITES-t) elfogadó országok - köztük Magyarországgal - közösen elfogadták azt a tényt, hogy a tenyésztés természetvédelmi eszköz, tekintettel arra, hogy a piaci - hobbymadár tartói - igények igazolt eredetű, tenyésztett egyedekkel való kielégítése a vadon élő állomány védelmét szolgálja, mivel csökkenti a vadbefogásra való keresletet.

Ezt az elvet vitte tovább az Európai Unió törvényhozása az 338/97 EK, a 1808/2001 EK, és a 865/2006 EK rendeletek megalkotásakor, mely törvényeknek megfelelően lehet az Európai Közösség valamennyi tagállamában megszerezni, tartani, idomítani, tenyészteni a védett és fokozottan védett madarak tenyésztett változatait, nem téve különbséget az Európában honos fajok vonatkozásában sem.
Ezek az egymáshoz kapcsolódó, egymásra épülő rendeletek teljes egészükben és valamennyi tagállamban kötelezően és közvetlenül alkalmazandók, a kihirdetést követően (Brüsszel 2001.augusztus 30.).
Ehhez képest az eljáró magyar Természetvédelmi Hatóságok, és egyéb közigazgatási szervek kizárólag az 1996. évi LIII. Természetvédelmi Törvényt és annak végrehajtási utasítását, a 8/1998 (1.23) számú kormányrendeletet érvényesítik a tenyésztőkkel, madártartókkal szemben, kijelentve, hogy a vadon élő és a tenyésztett madarak azonos megítélés - tilalom - alá esnek. Pedig a törvényt, mely a madárállomány védelmére, eladási tilalmára vonatkozik, nem lehet alkalmazni a fogságban született és felnevelt madarakra.
Ezt egyértelműn megfogalmazza az 79/409/EGK tanácsi irányelv
"1.3 Az irányelv hatálya alá tartozó fajok:
1.3.1 ....a Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik.
1.3.2 A védelem nem terjed ki a fogságban tenyésztett példányokra."


Magyarországon sok évszázados hagyománya volt a honos madárfajok fajok kedvencként tartásának, gondoljunk csak Mátyás király hollójára, vagy a nagy földrajzi felfedezéseket, és az új kontinensekről beáramló egzotikus fajokat - kanárit, papagájokat -  megelőzően szinte minden háztartásban tartott hazai énekesmadarakra. 
Az Európai Unió más országaiban e fajok ma is elérhetők a madarakat kedvelők részére, résztvevői a kiállításoknak, tenyésztői világbajnokságoknak.
Hazánkban nem így van. Az itteni hatóság szerint a védelem "faji alapú", tekintet nélkül arra, hogy az adott madár sokadik generáció óta tenyésztett, esetleg már teljesen háziasított színváltozat, vagy illegális módon, a vadon élő állományból befogott példány - nem tesz különbséget.
Ez ellenkezik az Uniós joggal, a Magyarország által is elfogadott CITES rendszer fentebb bemutatott alapelveivel, no meg a józan ésszel is. Az oktalan tiltás eredménye, hogy hazánkban ezen madarakhoz kapcsolódó tudás teljességgel kezd kihalni, generációk nőnek fel úgy, hogy egy Ausztráliából származó Zebrapintyet, vagy Hullámos papagájt hamarabb ismernek fel, mint egy cinkét, hogy mai gyerekek közül 100-ból szinte 100-nak tippje sincs, ha egy stiglincről, süvöltőről, erdei pintyről, csízről készült fotót lát. Ez, a tudás kihalása, a hazai faunával való napi kapcsolat teljes elvesztése nagy baj, és ezzel környezetvédelmi alapérdekek, közérdek sérül, nagyon komoly mértékben.

A hazai madarászok nem szeretnének mást, többet, mint az egyenlő lehetőségeket, jogokat más Uniós tagállamok madarászaival, nem szeretnének mást, többet, minthogy az Uniós jognak megfelelő módon jogszerűen megszerzett honos fajú, igazoltan tenyésztett madarakat az Uniós normáknak megfelelő adminisztrációs és jogi keretek között tarthassák, tenyészthessék - ahogy ma azt megtehetik egy más kontinensről származó bármilyen madárral.

Nem kérünk mást, csak egyenlő jogokat, egyenlő megítélést - méltányos szabályozást.




Script executed with success this is not html: Array ( [type] => 2 [message] => Trying to access array offset on value of type null [file] => /home/petitions/public_html/sign_petition.php [line] => 31 )