Aláírás gyűjtés a Debreceni akugyárak bezárását követelve. A Független Szabad Magyarok Szövetsége szervezésében.
Február 13 (cikkek, vizsgálatok március 1. fele): 2 munkás mérgezést szenvedett, miután akkucellából kiszivárgó anyagokat lélegeztek be. A cikk márciusi megjelenését követően a CATL csípőből 1 napra rá üzemorvosi vizsgálatra hivatkozva cáfolta, viszont néhány napra rá Tárkányi Zsolt közzétett egy baleseti jegyzőkönyvet, amiben ott volt feketén-fehéren leírva a mérgezés ténye, ezzel beigazolva, hogy a CATL nyíltan és szégyentelenül hazudott… Az áldozatok ügyvédjétől továbbá az is kiderült, hogy a CATL hátráltatni próbálta a nyomozást releváns dokumentumok visszatartásával és a baleseti jegyzőkönyv meghamisításával.
Március 10: Fényképek jelentek meg arról, hogy a CATL területén több tonna mérgező anyagot tárolnak egy még építés alatt lévő csarnokban, és ezen kívül a képek alapján feltételezhetően szabadtéren és egy gyorsan felhúzott fóliasátorban is, ami simán nyitva volt a kültér felé (hadd szivárogjon ki, ami csak akar a szabad levegőre is) mindenféle óvintézkedés nélkül. A CATL néhány napra rá ezt is tagadta, majd pedig néhány napra rá elrendelte minden ott dolgozó telefonjának a lefóliázását, hogy több hasonló kép ne kerülhessen ki. Szintén néhány napra rá a helyi illetékes kormányhivatal megkeresésre kimondta, hogy tudnak az egészről és már a fényképek kiszivárgása előtt egy ellenőrzésen, amikor rajtakapták a CATLt, megtiltották nekik a még teljesen meg nem épült és át nem adott csarnok használatát. Ezzel ismételten beigazolódott, hogy a CATL a valóság teljes ellentétét állítja.
Május 5: A CATL melletti csatornából zöld folyadék tört fel. A CATL ismét csípőből reagált 1 napra rá, hogy az csak ételfestékkel megfestett víz volt, amit nyomáspróbához használtak. Miután a MIAKÖ által független laborban végeztetett vizsgálat nikkelt, mangánt, lítiumot, kobaltot és NMP oldószert talált a CATL által „ételfestékkel megfestett víz”-nek nevezett, valójában vegyszerkoktélban, a CATL tovább tagadta és megpróbálta a MIAKÖt beállítani rossz hírnév keltéssel. Egy valamivel egy hétre rá kiérkezett cikkben viszont Tárkányi Zsolt is megerősítette az NMP oldószer tartalmát a zöld folyadéknak. Ezt követően környezetszennyezés miatt bírság is ki lett szabva és a CATL akkor volt csak hajlandó nyilvánosan elismerni a szennyezést, amit addig minden módon tagadott, még sarat is dobálva azokra, mint a MIAKÖre, akik leleplezték.
Június 25: Az egyik gyártósor mellett egy 200 literes hordóból dietil-karbonát szivárgás történt, ami önmagában már „csak” azért is veszélyes, mert 25 fok felett egy ilyen szivárgás már gyúlékony gázok felszabadulásával jár (még egyszer idézném a dátumot, június 25, azaz NYÁRról beszélünk, ahol ez adott). Nem kell hozzá vegyészmérnöki diploma, hogy valaki összerakja, hogy ez mivel is járt volna, ha egy gyártósor mellett gyorsan terjedő tűz üt ki, ami utána a többi mérgező anyagra is átterjed, amiknek az égéstermékeibe, amit a levegőbe bocsátanak, inkább bele se akarnék gondolni…
Július 21: Ha már tűzről beszélünk, kevesebb, mint egy hónapra rá, a CATLnek sikerült is felgyújtania a területén egy 20-30 négyzetméteres területet, a tűz okát valahogyan nem sikerült megtaláljam azóta sem… Az előzőek alapján valamiért mégis kétségeim vannak, hogy az nem-e valamilyen szabálytalanságból keletkezett-e esetleg, amit itt először a botránysorozatuk során sikerült elhallgatniuk, látván a magyarázat hiányát…
Augusztus 11-12 (cikk 26.án jelent meg): 9 dolgozó enyhe nikkelmérgezést szenvedett a levegőbe szivárgó veszélyes anyagoktól mivel a CATLt nem érdekelte, hogy esetleg megfelelő védőfelszerelést kellene biztosítani… És ezek után a gyárigazgató személyesen még most októberben is eljátssza a hülyét nyíltan, hogy még mindig nem tudják mi vezethetett a mérgezéshez… Na, vajon mi?
Augusztus 24: Újabb bírság lett kiszabva, mivel a CATLt eléggé nyilvánvalóan nem érdekli a szabályos hulladékkezelés fogalma. A hulladékot a hatóságok beszámolója alapján címkézetlenül vagy csak kínai címkékkel ellátva tárolták, azt, hogy mit hova gyűjtöttek, valószínűleg részben ránézés alapján dönthették el, a hulladékgazdálkodásról napló nem volt szabályosan vezetve. Ezek így különösen érdekesen csengenek, de még azt is hozzátették, hogy az ellenőrző hatóság sem volt biztos benne, hogy akkor a veszélyes hulladékot most hol is tárolják…
Október 2: Nyilvánosságra jött, hogy a gyár vízellátását nem is úgy fedezik, ahogy az eredetileg el volt tervezve, hanem külső forrás helyett (aminek a kiépítése nem lett kész), a CATL úgy döntött, hogy akkor elkezdik a helyi rétegvíz készletet kiszipolyozni, a Debreceni Vízmű pedig ehhez valahogyan együttműködésre lett kényszerítve, mivel a lakossági ivóvízkészletre is igényt tart a CATL (amit most nagy boldogan használnak is). És akkor ezek fényében, a CATL az egyik leányvállalatán keresztül most még egy üzemet akar nyitni a már meglévő mellett, amit már tavaly óta épít titokban és most, amikor már minden a célegyenesben van, augusztus legvégén jelenti be, hogy az az egység, amit eddig épített, is akkumulátoripari üzem lesz. Most, amikor már megfékezni nem lehet és minden előkészületet lefektetett hozzá. Az egész leányvállalati mese is tökéletesen tükrözi, hogy az egészet már jó előre eltervezetten aksigyárnak szánta, mivel ha a CATL a saját nevében mögé állt volna az egész építkezési folyamatnak, az egyből szemet szúrt volna és kibukik az igazság. Ettől egy totál ismeretlen, semmitmondó nevű leányvállalat tökéletes védelmet nyújtott. A leányvállalatokról viszont egy dolgot célszerű tudni: ugyanaz a tulaj, ha papíron nem is, a gyakorlatban igen, mint akinek a leányvállalata. Ugyanazok a szabályok, ugyanazok a döntéshozók, ugyanazok a módszerek. Más néven, gyakorlatilag a CATL ezzel sikeresen megépítette azt a második üzemét, amit a választások óta az új szabályozások miatt nem tudott, csak papíron az nem a CATL, hanem „egy leányvállalat” tulajdona; egy leányvállalaté, ami a CATL tulajdonában áll.