Magyarországon nem fordulhat elő, hogy egy egészséges állatot pusztán helyhiány vagy gazdátlanság miatt elaltatnak. Az állatok érző, szenvedni és örülni képes élőlények, ezért az életük nem kezelhető egyszerű adminisztratív vagy gazdasági megoldásként.
Ma a menhelyek, gyepmesterek és más állatvédelmi szereplők sokszor olyan helyzetbe kerülnek, ahol a kevés férőhelyre, az átmeneti túlterhelésre vagy az azonnali gazdahiányra hivatkozva az állat élete válik a legkönnyebben feláldozhatóvá. Ez különösen a gazdátlan, elveszett vagy leadott állatokat érinti, de végső soron minden felelős állattartót és minden adófizetőt is, mert a megoldatlan probléma újra és újra visszatér.
Ha ezen nem változtatunk, az egészséges állatok életének kioltása továbbra is elfogadható „kivezető út” marad a rendszer hiányosságaira. Ez nemcsak erkölcsi kérdés, hanem gyakorlati is: gyengíti az állatvédelmi rendszerbe vetett bizalmat, csökkenti az örökbefogadás ösztönzését, és nem kényszeríti ki a megelőző, hosszabb távú megoldásokat.
Az állami szabályozásnak ehelyett azt kell kimondania, hogy az egészséges állatok életét védeni kell, és az elhelyezés, az ideiglenes gondozás, az örökbeadás és az együttműködő mentőhálózatok fejlesztése élvezzen elsőbbséget. A cél nem a felelősség áthárítása, hanem annak rögzítése, hogy a helyhiány nem lehet automatikus halálos ítélet.
Ezért arra kérjük Magyarország Országgyűlését és az illetékes jogalkotókat, hogy mielőbb módosítsák az állatvédelmi szabályokat úgy, hogy egészséges állatot ne lehessen elaltatni pusztán helyhiány vagy gazdátlanság miatt. A jogszabályoknak egyértelműen az élet védelmét kell szolgálniuk, és olyan kötelezettségeket kell előírniuk, amelyek valódi alternatívát teremtenek az elaltatással szemben.
Ez az a változás, amely egyszerre ad világos erkölcsi irányt, kiszámíthatóbb gyakorlatot és több esélyt azoknak az állatoknak, amelyek ma még túl könnyen veszíthetik el az életüket egy kezelhetőnek is megoldható helyzet miatt.