SZOCIÁLIS KATASZTRÓFAVÉDELMI ZÖLD SZÁMOT !

Nyílt levél a Belügyminiszterhez!
Tárgy: Szociális katasztrófavédelmi zöld szám Tisztelt Miniszter Úr!

A mélyszegénységben élőket segítő szakemberek és civil csoportok egybehangzó megállapítása szerint ma széles körben szociális válsághelyzet alakult ki Magyarországon. Az állam a mélyszegénységben élő kirekesztett honpolgárok esetében szemmel láthatóan nem működik. Ezek az elesett emberek nem jutnak hozzá az elemi egészségügyi, oktatási és szociális szolgáltatásokhoz. A szociális jelzőrendszer működési zavaroktól szenved és meg van bénulva. Félő, hogy a szegények szóbeli és írásba foglalt kérései, amelyek a súlyos krízishelyzetről tanúskodnak, összesítve sem jutnak el Önökhöz, a magasabb hivatalok szintjéig, amiből érzékelhetnék a baj súlyosságát.

A mostani rendkívül hideg időszakban főleg a Budapesttől távoli régiókban semmilyen segítséget nem kapnak azok az elesettek, akik átmenetileg, vagy akár visszatérően nem rendelkeznek fűtőanyaggal (sokszor fűtő eszközzel sem), és nélkülöznek élelmiszert, gyógyszert, életmentő ruházatot. Jelentős az ellátatlan emberek száma, és sok a fejenként havi 10-15 ezer forintból tengődő ember, akik krízishelyzetükben sehová nem fordulhatnak segítségért, és egymást sem képesek támogatni. Tudomásunk szerint vannak olyan szervezetek, amelyek közfeladatot vállalva kifejezetten a probléma kezelésére szakosodtak, és címkézett állami pénz érkezett hozzájuk, de működésük esetleges, nincsenek országos hálózattá szervezve és nincs meg a hozzájuk vezető kijelölt és hozzáférhető kommunikációs csatorna. E hiányt pótolhatná egy ingyen hívható zöld szám, amelynek sürgős létesítését ez úton kezdeményezzük.

A szociális ellátás intézményrendszere létezik állami szinten, de kistelepülések vezetői arról panaszkodnak, hogy nincs ehhez rendelt központi támogatás, és nem tudják a feladatot ellátni, bármennyire szeretnék. Ugyanakkor nem ellenőrzi senki, hogy egy település kirekesztő szemléletű polgármestere és testülete nem mellőzi-e a mélyszegénységgel sújtott roma lakosságot a segélyezésben, miközben kiemelten foglalkozik velük gyermekkiemelés ügyében. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok sem tudják kezelni a helyzetet, és sokszor egyáltalán nem nevezhetők segítőknek.

Nem tekinthetjük helyzetkezelésnek azt a reflexszerű reakciót, amelynek következménye gyermekkiemelés a családból, hiszen a nehéz időszakokat számos módon át lehetne hidalni, ráadásul költségkímélő módon. Éppen ezért az általunk most kezdeményezett tervezett jelzőrendszer nem is lehet a meglévő rendszer része, mert akkor ehhez sem férhetnek majd hozzá a szegények. Igaz, nagy lesz a “megtakarítás”, ami persze ez esetben nem volna kívánatos. Amikor a szegény ember nem jut tűzifához, és kénytelen ruházatát, használati tárgyait eltüzelni, akkor ugyan szintén „megtakarításra” kerül sor, de az ennek ártalmas mellékhatásaként keletkező szmog nem válogat, megtizedel gazdagot és szegényt, hiszen a szivacs, gumi, és műanyag flakon mind rákkeltő égéstermékké válik a levegőben.

Ezért gondoljuk: legalább azt lehetővé kellene tenni, hogy a legszélsőségesebb nehézségeket az ország bármely részén alkalmilag orvosolni kellene állami forrásból. Kérjük, hogy a tárca mielőbb fontolja meg javaslatunkat, és éljen a szociális katasztrófavédelmi zöld szám bevezetésének lehetőségével, ami talán sokak életét mentheti meg a továbbiakban.

Tisztelt miniszter úr! Ön életet menthet, ha akar. Kiss Anikó a SZOCSOMA MOZGALOM vezetője és a mélyszegénységben élők szolidáris civil barátai





https://docs.google.com/document/d/1UkBOLGeEz7N2BcFDqbZFwoHycJoYZeOZSWPfrds8Zss/pub