Súlyosan fogyatékosokat segítők NEM ELFOGADÁSA

Kedves Olvasó!

 

Nagyon súlyos a petíció címe, több mint súlyos. Pedig a cím pontos képet ad a petíció tartalmáról. Szeretném ha teljes mértékben együttéreznél velem, ezért fontos, hogy beleélve magad átérezd az alábbi helyzetet.

"Válassz ki valakit az életedből, akit nagyon szeretsz, aki az életed értelmét adja. Mindent megadnál neki, azért hogy Ő boldogan, szeretetben élhessen. De sajnos az élet közbeszól. Akit szeretsz, aki a mindened, lebetegszik. Olyan súlyos betegség/baleset áldozata lesz, amely nem teszi lehetővé, hogy élete hátralévő részében önálló lehessen, mindig segíteni kell Őt. Te erős vagy és eltökélt, nem hagyod magára, minden erőddel azon leszel, hogy segítsd őt, éjt nappalá téve azon fáradozol, hogy segíts neki: mozgatod, fürdeted, eteted, foglalkozol vele, játszol vele, törődsz vele. Amennyiben értelmileg is sérült, különösebb figyelmet igényel. Amennyiben epilepsziás, még annál is több figyelmet. Sorolhatnám. Mellette maradsz, ápolod. Az állam segítségére vagy szorulva, mert nem tudsz munkát vállalni. Az állam segítsége: maximum 53.000 Ft egy hónapra!!!"

Számold ki, hogy ebből hogyan tudsz kijönni úgy, hogy egész napos felügyeletet igényel a szeretted. Sehogy. Ez felháborítóan megalázó, alacsony összeg.

Hivatalos szervezet, pl. Kék Angyal segítése. Tegyük fel, hogy bejárnál 8 órára dolgozni, az 1 napra 10 óra ápolói segítséget igényel, hiszen 1-1 óra utazást felszámolhatunk oda-visszára. Az hétfőtől péntekig 50 óra. Ember vagy, így elmennél hétvégén is a 2 nap alatt egy 5-6 órára. Ez egy hétre akkor kb. 56 órát jelent. 1 hónapra kb. 224 óra ápolói segítséget. 1000 ft-os órabérrel nézve ez 224.000 ft. Míg ha Te a saját hozzátartozódat látod el, akkor 53.000 ft-ot kaphatsz maximum.

Ez a helyzet az országunkban fennáll, s senki nem próbál meg ezen változtatni. Sajnos az emberek olyanok a mai világban (többség, kivétel persze van), hogy ha neki nincs gondja, akkor nem foglalkozik mások problémáival. Pedig ez olyan felháborító, gusztustalan helyzet, hogy aki elnéz felette, abban nem sok érzés van vagy úgy állnak hozzá: Úgy sem lehet ezen változtatni.

Ha így állunk hozzá, akkor nem! Ha meg sem próbáljuk, akkor nem lehet változtatni! Én akarok változtatni! Mindenképpen bennem van az, hogy megpróbáljak valamit tenni, ha mást nem, legalább aláírást gyűjtök, hogy mások is átérezzék ezt a kegyetlenséget, ezt az elnyomást, ezt a fajta leminősítését mindazoknak, akik segíteni akarnak annak, akit szeretnek, akik rászorulnak.

Édesanyám 2000 októberében betegedett le. 16 éve. Azóta ápolom. 30 éves vagyok. Ha kiszámolod, rájössz: 14 éves korom óta döntöttem el, hogy segítem és soha nem hagyom el. Akkor Ő 45 éves volt, most 61. Minden erőmmel azon leszek, hogy segítsem és ápoljam, s foglalkozzak vele. 6 hónappal ezelőtt még meg tudtam oldani, hogy bejárjak 8 órát dolgozni mint programozó, mert nagymamám felügyelt addig Édesanyámra. 6 hónapja nagymamám is leesett a lábáról. 6 hónapja Édesanyám és Nagymamám is ápolom, engedélyezték, hogy itthonról dolgozzak. Azonban amint befejeztem a nagyobb projektemet a munkahelyemen és kész lettem mindennel, kaptam az infót, hogy be kell járjak dolgozni, mert ez így nem megy. Felmondtam. Szükségük van rám azoknak akik segítettek abban, hogy felnőtt, teljes értékű ember lehessen belőlem. S nem fogom Őket elhagyni soha, senkiért!

A petíciót azért indítottam, hogy elég aláírást gyűjtsek ahhoz, hogy a hangomat meghallják, hogy a médiába jutva ismételhessem magam: A támogatás kevés. A támogatás nem elég, hogy valaki ebből tudja segíteni egy mozgáskorlátozott, fogyatékos hozzátartozóját. Azért, hogy nyomatékosíthassam, hogy az élet ellehetetlenítése ezen embereknél nem éppen a legszebb gesztus. Nem csak magamra gondolok most, mert én, mint fejlesztő meg tudom oldani majd valahogy, hogy otthonról dolgozzak, de aki nem? Azokkal mi lesz? Azoknak is legyen esélyük a megélhetésre.

Kérlek, ha együttérzel, ha kicsit is bele tudod képzelni magad a helyzetünkbe, írd alá ezt a petíciót, segíts minket legalább ennyivel.

Hálásan köszönöm!

Tisztelettel:

Hodovánszki Csaba Gergő

Ui.: A képen Édesanyámmal vagyok egy futóversenyen, félmaratonon toltam végig :)

Ui2.: Ha hasonló témában érzed, hogy megadott az elnyomás, indíts petíciót! Ne hagyd magad! Legalább írásos formájában legyen nyoma annak, hogy kiállsz az érdekeid mellett és nem hagyod annyiban, nem hagyod, hogy embertelenül bánjanak Veled!