Követeljük vissza Lipótmezőt a betegeknek!

Sorsára hagyva, gazdátlanul áll az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet épülete, az értékes berendezéseket széthordták, a betegek közül sokan hajléktalanszállókban kerestek menedéket, a pszichiáterek szétszéledtek.

Az épületet több hullámban ürítették ki. A szó szoros értelmében kibelezték, tönkretették benne még nyílászárókat is. Jellemző tény, hogy a Lipótmező kápolnáját, benne a freskókkal, melyeket a felszámolás előtti hónapokban restauráltatott az erre a célra létrejött alapítvány, hagyják tönkremenni, mivel beázik a tető, befolyik az esővíz és nincs, aki felmenjen a tetőre és kijavítsa a hibát.

Az OPNI ápoltjait „átirányították” az utódintézményekbe. De a betegek egy része nem fogadott szót, például azok a drogfüggők sem, akiket itt kezeltek. Sokan még most is gyakran a Lipótmező körül csellengenek, szeretnének bemenni. Hasonló a helyzet azokkal az alkoholbetegekkel, akik szintén nem mentek át Pestre, kezelésre. Sokan, talán több százan, kötöttek ki hajléktalanszállókon, ellátás nélkül. A betegek másik részét az utódintézmények hol felveszik, amikor pedig a javulás bizonyos jeleit mutatják, de még messze nem gyógyultak, elbocsátják őket. Az utódintézményekben ugyanis nincs idő a megfelelő kezelésre. Ez persze összefügg az egészségügyi politikával, illetve a pszichiátriai kezelések központi támogatásának korlátozásával is.

Érdemes felhívni a figyelmet, hogy a budai oldal legértékesebb, óriási telkéről van szó, mely négyszázezer négyzetmétert tesz ki, az épület pedig a Parlament után az ország második legnagyobb középülete. Az óriási terület felső, beépítetlen részét, ötven-hatvan százalékát eladva elegendő forrás lenne az alsó rész és az épületek rendbehozatalára, az eredeti funkció visszaállításával. Eddig szerencsére nem sok minden történt, az épület kiürítésével járó, egyébként sok tekintetben indokolatlan pusztításon kívül.

Lipótmező beépítetlen telekrészének eladásával elő lehetne teremteni a hiányzó milliárdokat, amiből rendbe lehetne hozni a műemlék épületegyüttest, és vissza lehetne állítani eredeti, elmeügyi funkcióját. Természetesen a telek eladásából származó összeget elkülönítetten kellene kezelni, és csak a megjelölt célra lenne szabad fordítani. Egy ilyen döntést – amit talán elősegíthet a közvélemény nyomása – a kormánynak kell meghoznia.