#239: Mártonka - Re: Ludmillának! 

 Nagyon szellemes vagy, egészen elkábulok tőled. A hátamra ne ülj mert már igy is nagyon nehéz elviselnem azt amit te és a hozzád hasonlók jelentenek ennek az országnak. Az elmenés lehetőségét nem nekem kell fontolóra venni , mert én itthon vagyok, itt akarok boldogulni, és bízom benne, hogy ilyen zavaró tényezők mint te, és még az a pár tizezer hasonszőrű hazátlan  nyűszítése ellenére előbb utóbb ez az ország újra normális lesz!

#247: - Re: Re: Ludmillának!

Kedves Ludmilla!

Örülök, hogy egy ilyen bájos liba, mint szerénységed, elvan kábulva tőlem. Azonban, még időben szólok, hogy én boldog házasságban élek, tehát rám, csak, mint navigátorra számíthatsz, ha indulsz a nagy útra.

Ne strapáld agyon magad, ne bízzál te semmiben, inkább gondolj Kolumbusz Kristófra, aki felfedezte a legnormálisabb országot, miért ne sikerülhetne neked is, hisz írod, az a vágyad?! Ráadásul, mennyivel előnyösebb helyzetben vagy, mint Kristóf, akinek még szárnyai sem voltak.

Üdv.