Az előbb leírtam, hogy én, a hiperaktív gyerek általánosban előbb jeles, majd erős 4-es voltam, magaviseletből leginkább 3-as, esetleg 4-es. Gimiben hol erős, hol gyenge 3-as. A tanáraim ennek ellenére általában szerettek, persze nem mindenki, de szerették bennem az őszinteségemet, hazt, hogy a sumákságnak a szikrája sem volt meg bennem. Érettségi után másodjára kerültem a Külker.Főiskolára, 3 helyett 4 év alatt végeztem el. Nem baj, 1 évvel tovább voltam gyerek, illetve kettővel, mert szeptemberi születésű lévén már az iskolát is évvesztesként csináltam végig.
Sosem szerettem a kitünő tanulókat. Azok hibásak. Ezt bebizonyította jelenlegi miniszterelnökünk is, mint kitünő tanuló. Bezzeg a Gyurcsány, aki javarészt közepes vagy gyenge 4-es eredménnyel végzett, sokkal többet mutatott az életben. Nála becsületesebb amber a mai közéletben nem sok van, vagy tán nincs is.

Nem ejtettem szót eltűnt Filikénkről, pedig volna véleményem az ő tudásáról, tanulmányi eredményéről is. Így, a levelezésünkből megismerve olyan jótanujó, de nem stréber gyereknek tudom elképzelni, aki nem okozott fejfájást a szüleinek. Egy csendes, visszahúzódó gyereknek tudom elképzelni, akinek csak felnőttkorában nyílt ki a csipája, akkor viszont nem jó irányban.

Szerénke, Te olyan rossz gyerek lehettél a suliban, mint én, tehát Te is fasza voltál/vagy.

#9485: Lukrécia dr. értékelése

Egy kérdést fűznék hozzá az értékelésedhez:  - Az érdemjegyeket látva: ha OV és Schmitt Pál ilyen qrva okosak, akkor a hülék mi vagyunk? - és, ha csak betegesen szorgalmasak, akkor úgye a hülék nem mi vagyunk???  - Na, nem akarok belegabalyodni. - Mindenesetre én nem f.sza voltam, hanem f.sz!!!

Lukrécia, amit nem tudhattál:  köszi, de én a sima rossznál  sokkal rosszabb voltam.  Aminek alsó tagozatban kikiáltottak, annak felsőben éppen az ellenkezőjét súgták meg csendben, hogy elmebeteg vók.  VI. félévkor 4-ből meghúztak, ugyan hármas lehettem volna, csak jó útra akartak téríteni.  Év végére valahogy 4-es lettem. (Egyébként Ők kényeztettek el a nagy ajnározásaikkal.) - Bár végül így is felmerült a kirúgás gondolata, mert véletlenül fejbe dobtam az orosztanárt egy zsömlével.  Ekkor kivetettem a vakbelemet, az orvosi lexikonból kinéztem, hogy hol fáj marhára, oszt' így inkább megsirattak. A mi sulink 12 évfolyamos volt. Azért így is kalandos volt, hol ez, hol az. Kőrösi, Martos, utána vissza, mert még mindig szerettek.  Akkoriban  elkezdtem verseket írni órák alatt, már alakultam, az legalább lekötött, addig is kussoltam. - Az egyiket a kisfiam elszavalta a Duna Palotában, mert I. lett vele az V.ker. irodalmi pályázaton. Mi is lett volna a címe, mint Iskolám... vagy 12 versszakos!  Ilyen hányatott iskolai évek után - 22 éves koromban - olyan kitüntetést kaptam a munkahelyemen, hogy OV is megirigyelhette vóna. Volt, hogy 3 ember helyett dolgoztam, 20 évesen. Azzal együtt nem akartam elfogadni, tök cinkes volt, abban az évben már másodszor jutalmaztak. Végül rám sózták, így a havi fizetésnyi lét még aznap éjjel el is vertük, de hogyan, az megint nem volt semmi... De hát az már az élet iskolája és azért abból mindig jól jöttem ki, - akkor is!  - Nevetni fogsz, ha egy kicsit jobban szerettem volna a lóvét,  messze nem lennék csöves.   - Ezek után elmegyek megsikáltatni a hátamat és reménykedem, hogy Te már békésen szunyókálsz???

Ui.: Tehát, köszi az elfogultságot, de én tudom, hogy nem érhetek fel Hozzátok!