#20: -  

 Ha nem csak egy autista van a családban, talán a szülőknek magukba kéne nézni, mivel tették tönkre a gyerekeik életét!

#23: - Re:  

 Ugye tudja, hogy az autizmus nem derül ki a szülőszobán? Szerettek volna 2 gyermeket, kis korkülönbséggel? Senki nem szeretne fogyatékos gyermeket, senki nem ezt választja. Nem a szülők teszik tönkre a gyerekek életét, hanem az ilyen hozzáállás mint az Öné.

#23: - Re:  

 Mi a különbség egy vagy két autista van a családban?

Az ilyen hozzáállások teszik tönkre,mint az öné.

27 éves gyermekem most diagnosztizálták,/20 év után,semmi segítséggel/kivéve a barátaim,ésegy két pedagógus/

Egyetemre jár 7éve jelenleg fizetős,programtervező informatikusnak tanul,okleveles 5-re érettségizett matematikából

8o. után alternatív iskolába akarták küldeni,de milyen jó hogy kiálltam mellette.

És sok hasonló gondolkodású mint ön: tanár,orvos keserítette meg a napjainkat.

Hálás vagyok amiért enyhébben sérült mint többi autigyerek.

Szégyelje magát a hozzászólásáért!

A többit mellé gondolom:

#23: - Re:  

Bocsánat, de az autizmus nem nevelési hiba, hanem idegrendszeri probléma, betegség. Tessék utánanézni!

Ha egy szülőnek mondjuk két nagyothalló, vagy látássérült gyereke lenne, akkor is felvetné Ön a nevelési hiba kérdését?

#23: - Re:  

Nem szabad általánosítani. Sok esetben genetikus eredetű lehet az autizmus. Hallottam olyan családról is, ahol ennek tudatában, amikor már a második gyereknél is mutatkoztak az autizmus jelei, vállalták a harmadik gyereket. Azonban Ők nem panaszkodnak.

Esetünkben magzati sérülésből, iker terhesség 7. honapjában bekövetkezett trauma. Mi nem ittunk, nem dohányoztunk, kábítószer közelében sem voltunk és mégis mind kettő szellemileg sérültként született (bár két éves korukig teljesen éppnek tüntek), autisztikus viselkedési formákat mutatnak.

#23: - Re:  

 Gratulalok! Ez aztán remek hozzaszólás volt! Szégyelje magát! Az autizmus nagyrészt örökletes. Az ilyen és hasonló tudatlan hozzáállás teszi nehézzé az autista emberek és szüleik életét. Művelődjön,mielőtt veleményt alkot!

#23: - Re:  

 Talán saját magában kéne szétnézni kicsit! Meg talán kis olvasás se ártana. Hátha ember lesz...

#23: - Re:  

 Mondja az aki okoskodik...de olyankor mikor egy időbe kap diagnózist 2 hó különbséggel miközbe egy évvel ezelőttig azt se tudtuk h van ilyen jelenség.

A kicsi is ovis volt mikor jöttek a jelek.....

Nem minden szürhető és a csalàdba eddig nem volt soha!! Ha ezek utàn vàllalnànak gyermeket az volna a felelőtlenség.szerencsére enyhe érintettek de akkor is azok!!!"

#23: - Re:  

 Ne haragudj, de rettenetesen buta vagy! Amihez nem értesz, ahhoz ne szólj hozzá! Nem tudom, hogy a sok sorstárs szülőnek a szemébe nézve is tudnád zt mondani. Igen, a kezdetekkor azt gondolták, hogy nevelési hiba, frigider anya hatása, stb. dolgok okozzák, de mára ezt szerencsére már cáfolták!

#23: - Re:  

 A megjegyzése arról árulkodik, hogy fogalma sincs az autizmusról. Talán olvasson utána és adjon hálát azért, hogy nem érintett, egyébként szégyellné magát a leírtakért!

#23: - Re:  

 A lehető legsürgősebben nézzen utána, hogy mit jelent az autizmus és egyáltalán...! Látott már megtört szülőt, aki kétségbeesetten magában keresi a hibát? Látott már széthulló családokat, akik nem tudták egymást erősíteni a közös fájdalomban? Látott már a kezdeti érzelmi válságon átjutott családokat, akik mindent megtennének a gyermekükért, de az önhöz hasonlók igyekeznek visszalökdösni Őket?......  Őszintén! Emberből van Ön? 

#23: - Re:  

 Mélységesen szégyelje magát!

#23: - Re:  

Lám, lám, mi mindenre jó az anonimitás...
Autista vagyok. Harmincéves elmúltam, mire végre kiderült, mi a nagy titok, mert a tüneteimet pl. korábban elszenvedett súlyos bántalmazások következményének tartották. A bántalmazásokról nem a családom tehet.
Családomban az autizmus öröklődik, méghozzá főleg nőkben.
Egyikünk sem érzi azt, hogy a családunk vagy az autizmus tönkretette volna az életünket.
Viszont azt nagyon is éreztük/érezzük, hogy jó lett volna a korai felismerés/fejlesztés, vagy hogy csődbe ment a családunk, csak mert nem kaptuk meg a kellő támogatást és a szükséges befogadó szemléletet (kettőnknek van hivatalos diagnózisa, a többieknek elég a puszta tudás és az a tudat, hogy kettőnknek és minden segítőnknek min kellett - kell  keresztülmenni nap mint nap).
Jó lenne, ha nem kellene letagadnunk az autista mivoltunkat, mert az azt jelentené, hogy a társadalom, a munkáltatók, munkatársak tisztában vannak azzal, hogy az autizmus nem egy művészeti irányzat vagy rémséges, kontrollálhatatlan, veszélyes elmebaj és például nyugodtan használhatnánk segédeszközöket vagy csökkenthetnénk más módokon a szenzoros túlterhelést a munkaállomásunkon, esetleg elkerülhetővé válnának bizonyos kellemetlenségek (esetemben ölelgetés, kézfogás). Néhányunknak életreszóló segítség kell. Ma, ha betölti az érintett a 16. évét, eltűnik a térképről.
Ha elmegyünk bármilyen orvoshoz, nagy valószínűséggel nincs tisztában avval, hogy az autizmus hogyan befolyásolja az ő munkáját, mire kell másképp figyelnie. Vagy ami még rosszabb: kőkorszaki vagy teljesen abszurd információi vannak. Nem is tudom, melyik a veszélyesebb ránk nézve.
Az autista is ember, ahogy a siket, vak, másképpen másmilyen emberek is. Tessék összeszedni a bátorságot és megismerkedni velünk, másmilyenekkel.

#23: - Re:  

 Ha most itt lenne velem szemben, gondolkodás nélkül szembeköpném!!!

Szerintem fogalma sincs arról, amihez baromi "okosan" hozzászólt! Valószínüleg csupa ilyen "értelmes" és hozzáértő ember ül az oktatásügy csúcsán, ezért tartunk most ott, ahol.... Tartsa meg az ilyen idióta megjegyzéseket magának, vagy a "barátainak"!

Elnézést mindenkitől, de mélységesen felháborított ez a hozzászólás!!! MEGOLDÁS KELL, nem az ilyen mocskolódás!!!!

#23: - Re:  

 Talán először olvasson utána egy témának mielőtt butaságokat ír.