A gender elmélet alaptétele, hogy az ember alapvetően nemtelennek születik . A biológiai meghatórozódás az nem számít, ugyanis ennél fontosabb a pszichikai, társadalmi meghatározódás. Szerintük ugyanis a szülők és a társadalom neveli bele a fiúkba, hogy ők fiúk, s milyennek kell lenniük ahhoz, hogy nemi szerepeiknek megfelelhessenek, milyen jogaik és kötelességeik, lehetőségeik vannak, a lányoknál pedig úgyszintén. Olyan, hogy született, a nemből fakadó pszichikai orientálódás, hajlamosság nincsen a genderek szerint, ha valami ilyesmit látunk a gyerekeknél (felnőtteknél) az csakis a nevelésnek, ráhatásnak, szoktatásnak, szokásnak tudható be.

Személy szerint azt gondolom ezeknek a feminista indíttatású gender alapozóknak, nem volt gyerekük, vagy ha igen, csak kevés (nagycsaládosakat nem tartom valószínűnek, hogy lennének közöttük) s azokkal sem sokat lehettek eggyütt. Azért gondolom ezt mert, ha lett volna, akkor biztos, hogy láthatták volna egészen közelről a saját gyerekeiken, hogy ez egyáltalán nincs így a valóságban, s igenis a nemhez kapcsolható pszichikai hajlamok igen korán megmutatkoznak a gyerekeken, többségükön legalábbis.  Az én fiú gyermekeim például már nagyon kicsi korukban harcoltak, katonást játszottak és kocsit tologattak, és csak igen ritkán vettek elő babákat, akkor is rövid időre. A lányom pedig, amikor kissebb volt s kezdett önállóan játszani, a két bátyja behatásának ellenére is, biztos volt magában és csakis „lányos”, babázós játékokat volt hajlandó játszani, a játszásainak nyolcvan százalékban, teljesen újjakat, addig nem látottakat s számunkra bájosan, mindig rátartott arra, hogy ő lány és nem fiú. Megjegyzem mi nem neveltük különösebben sem a lány öntudatra, sem a fiú öntudatra (szerepmintákra), vagyis nem hangsúlyoztuk ezt különösképpen, túl kicsiknek tartottuk ehhez. Ugyanakkor megjegyzem mi un. modern szülőknek is vagyunk tekinthetők a feministák szempontjából legalábbis, mert én jártam karatte edzésekre, műszaki felsőfokú végzettségem is van, a férjem pedig napi szinten résztvett akkoriban is és résztvesz manapság is a házimunkákban, valamint a gyerekek körüli teendőkben. Nyílván a gyerkeket a nemük, az ebből fakadó késztetéseik ellen sem neveltük, de gondolom ez magától értetődik. Eme számomra nyilvánvaló személyes tapasztalat is bizonyítja, hogy a gender elmélet már alapjaiban el van hibázva és erőssen szemellenzős, nem vesz figyelembe egyértelmű valóságtényeket, amelyekkel bármely szülő szembesül.

#127: Dénes Mária -  

 Azért a biológiát nem muszáj felülírni. ;) Ellenben az embernek szabad akarata és választása van atekintetben, hogy szeretne-e anya lenni, ésszerűen tudja-e vállalni (egészségi, anyagi, stb. motiváció) az anyaságot, vagy nem.  Mindenki kiválasztja a maga útját és ez nem jelenti azt, hogy csak akkor boldog valaki, ha szül.