#25: Barkuci - Re: Re: Elkeseredett

Válasz a 23. hozzászólónak.

Kérem, ne tegezzen, mert nem vagyunk egy korcsoport!

Az életemet végig tanítottam: sokszor elsős gyerekeket,  a teljes alsó- felső tagozatot, felsőoktatást, szinte az ország minden pontján szakmai továbbképzést tartottam tanítóknak. Ismerem annyira a korosztályt, a metodikát, hogy tudjam mi jellemzi a gyermekek ezen csoportját( mai gyereket is). Pályám kezdetén tartós könyvből tanítottak a tanítók olvasni (most is volt  és van ilyen  alsós könyv - listán nem szerepel), mégis jobb olvasási- szövegértő készséggel rendelkeztek. (Tekintse meg a kutatási adatokat!) Füzetbe írtak a fokozatosság betartásával, a tanító előírt, közösen tanulták meg a betűalakítást, a betűk összekapcsolását, a tanító megfogta a kezüket. Ma meg  sokszor kényelmi szempontból egyszerűbb, ha másoltatják a munkafüzeti feladatokat, (persze vannak kivételek).

Igaz, újabb felvetés az mostanság, hogy nem is kellene kézírást tanítani.

Nem csupán olvasókönyvekről van szó, hanem  matamatika,nyelvtan stb.könyvekről. Nagy J. Józsefnek volt az első munkáltató könyve, aztán megjelenet a piacon  tartós jellegű is. Kérdezem: Miért baj az, ha netán tovább lehet adni egy könyvet? Nem jobb ez az iskoláknak az országnak?

Tanítottam roma gyerekeket is, halmozottan hátrányos helyzetűeket! Csak a módszert kell jól tudni a tanítónak! Az a baj, hogy sok tanító nem ismeri a  módszertan elméletét- gyakorlatát kellően, a metodikai lépéseket nem tartja szem előtt. Az olvasás, írás, nyelvtan, fogalmazás tanításának megvan a sajátos módszertana.  A magyar nyelv sajátosságait kell figyelembe venni a tanításkor, nem kell eldobni a hagyományt! Ha ezt tudja tanító, gyerek, aztán jöhet a korszerűség!

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tanítónak alapvető tájékozódási képességet is fejleszteni kell, hisz van olyan iskolába lépő gyerek, ki talán ott fog először könyvet a kezébe!!!!!

Nem vagyok az új ellensége,csak az ésszertűség a gazdaságosság mellett voksolok, a különböző képességű gyerekek érdekeit védeném!

#27: -

Támogatom 27-est. Éltünk az USAban. A tartós könyvbe bele volt írva, hogy melyik évben ki használta. A fiam a 8. volt a sorban. Kapott egy jó állapotú hét éves tankönyvet. Érdekes, hogy ő is tudott a könyvre vigyázni, és persze tanulni is belőle. De mi ugye egy gazdagabb országban élünk, vagy nem?

#27: - Igaz, újabb felvetés az mostanság, hogy nem is kellene kézírást tanítani.

Tisztelt Hozzászóló!

Elnézést a helyesbítésért, de ismeretek hiányában sok tévhit terjed, amit ha elég sokszor ismételünk, félő, elfogadott tudássá válik. A nem kell kézírást tanítani Amerikában kijelentéssel mostanában egyre többet találkozom. Az USA oktatási rendszerében a kézírást két ütemben tanítják. Először a nyomtatott kis és nagy betűket, 'block style', majd a folyékony írást, 'cursive handwriting' jóval később. Ezt a duplázást kritizálják, és tartják feleslegesnek. A kézzel írás nem ment (még? - nem szeretném) ki a divatból, de több iskolában, államban a második típust már kihagyják az oktatásból. Emellett nem érzem a témához tartozónak ezt az érvet.

Tanárként, két kisiskolás és egy leendő kisiskolás szülőjeként tiltakozom az ellen, hogy a tanítóknak és tanároknak elvegyék a szabad választáshoz való jogát.

A tartós tankönyvek ellen, még ha nem is értek egyet az elgondolással, nem tiltakozok. Annak, aki úgy gondolja, hogy ilyenből szeretne tanítani, adják meg a lehetőséget.