#5: Pözsó -

Egyébként ezt nem is értem....  a kis mama piroson ment át, közlekedési szabályt szegett és még el is ismerte....olyan az érzése az embernek, hogy a felelősséget csak is kizárólag a villamosvezetőre hárítják, így takarják a kismama felelőségét.

Mindenki hibázott a kis mama a piroson ment át, a vezető pofozott. Ki veszít? Aki dolgozott..

Ha a vezető nem áll meg. Ki veszít? Mindenki... a kismama és babája már nem lenne köztünk, a vezetőt lehet így is meghurcolnák és  lelki trauma mindenkinek aki részese a belsetnek....

Igen nem megoldás a pofozkodás, de azt gondolom , hogy aki nem közlekedik naponta többször a 4-6-os vonalán a Széll Kálmán és Blaha között, az igazából nem is tudja hogy a villamos vezetők minek vannak itt kitéve.

Állítom már két órai szolgálat után jelezhetné a diszpécser szolgálat felé, hogy ő ki áll, mert nagyon sok hülye van az úton..

Megoldás lett volna:

Kismama vagyok felmértem hibáztam, de megúsztam, kaptam egy pofon, de jól bele gondolva, lehet ha én ülök a vezetői székbe én is ezt tettem volna, kezet nyújtok a vezetőnek és megköszönöm hogy megállt mgmentette az életünk.

A vezető mérlegeli, meleg van a kismama figyelmetlen volt, nagyon indulatos voltam, ezért személyesen is bocsánatot kérek tőle.

Bkv kivizsgálja az ügyet, megvizsgálja a körülményeket, addig felfüggeszti a vezetőt és kitalálja, hogy villamosvezetőnk és akár a többi vezetővel együtt menjenek el folyamatos stressz kezelő tréningre, villamosvezetőt határozatlan ideig más vonalra helyezi próba idővel.

Kis mama ellen hivatalból feljelentést tesz, hiszen közleledési szabályt szegett és veszélyeztette legalább 2 ember életét.

Tipikus példa ez, az nyer aki a hangosabb a médiában.......

Eszembe jutott egy nagyon jó volt orosz tanár bácsim... aki akkora pofont adott a neveletlen és figyelmetlen diákoknak, hogy csak csattant.....nem jelentettük... ember lett belölünk....:-)

#38: Edit - Re:

Igen! Én is hasonlónak találom a helyzetet, mint amikor még gyerekek voltunk, volt, hogy kulcscsomóval kokiztak minket. Úgy elszégyelltük magunkat, hogy az nap megszólalni sem mertünk, nemhogy esetleg otthon megemlítsük a szülőknek, mert félő volt, hogy tőlük kapjuk a következőt. És sokan írják, hogy a mai társadalomban nem megengedett a pofon. Elég végig nézni a tinédzsereken, szemtelenek, pimaszok, tiszteletlenek. Tisztelet a kivételnek. Ma ha az óvodában vagy iskolában elcsattan egy kis pofon, a gyerek ismerve a jogait és ki is használva, szalad anycihoz, meg apucihoz, akik 10 perc múlva már  a pedagógust rángatják, hogy hogy merészelt ilyet tenni az ő szófogadó gyerekükkel. Ez a történet is hasonló, mármint ami a pofont illeti, mert a média ezt találja a legfontosabbank ebben az ügyben, a kismamával karöltva.