#450: határozott - Re: Re: Re: Re: Re: ötlet

Tiltakozom! Vannak fokozatok. Valóban mindig tekintettel vagyunk mindenkire. Azt hiszem, ha a saját legkisebbem nem lenne érintve is hasonlóan éreznék, de ráadásul érintett. Kitör a frász, hogy valóban lehetünk-e ennyire önzőek, hogy nem gondoljuk végig, milyen stressz a legtöbb érettségiző, felvételiző számára az a néhány nap. Nekünk tényleg erre lenne szükségünk?

Egyébként szerintem nem szabad addig várni! Már így is nagyon késő! Talán még nem túl késő. Az sokkal nagyobb baj, hogy egyáltalán leszünk-e elegen, vagy még a többség mindig birkamódra egyetért, vagy legalábbis nem meri felemelni a hangját.

Ha nem leszünk elegen, nem tudunk elérni semmit, ráadásul az a néhány bátor, aki végre kiáll magáért és mindannyiunkért, még meg is ütheti a bokáját. Ismerősömtől tudom, hogy nem túl messze tőlünk néhány éve volt pedagógussztrájk. Még csak gyerekmegőrzésről sem volt szó. A szülőknek meg kellett oldaniuk, tegyék a gyereküket, ahova tudják. Viszonylag rövid idő alatt el is érték a céljukat. És sajnos azt kell mondanom, hogy lehet, hogy a szülők többsége csak akkor kezdene egyáltalán felfigyelni erre, ha a saját bőrén érezné a problémát.

#451: Bizakodó naiv - Re: Re: Re: Re: Re: Re: ötlet

Kedves Bizakodó! Ugye viccelsz? A diákok nagy többsége SEMMIT nem érez az egészből, és nem is érdekli, tapasztalatból mondom, azt sem tudják, hogy államosítás zajlik, egyáltalán, hogy zajlik valami. A szülők szintén, amíg van hová küldeni reggel a gyereket, és hazaér onnan, nem érdekli a többséget, hogy a falak között mi zajlik (feltéve, hogy nem a gyerekét "bántják")! Mindig mindenre tekintettel volt és van a tanártársadalom, ezt használják ki évtizedek óta, ezt nevelték belénk: tanítunk hideg teremben kabátban; ha a gyerek az arcunkba röhög, lehajtjuk a fejünket; ha nem számolják el rendesen a fizetésünk, halkan szólunk elnézést kérve; ha nincs váltópapucsa a kis tanítványnak, viszünk; ha nem fizetik a helyettesítést, tartjuk az órát, mert a gyerek érdeke; ha az osztálykirándulás miatt napi 3-4000 Ft veszteségünk van, mégis elmegyünk, mert az osztályunknak fontos; ha nincs pénz az iskolában felújításra, szervezünk jótékonysági koncertet éjfélig szaladgálva, felszolgálva.

Soroljam még? Hosszú lenne a lista! Szóval én azt mondom, kell lépnünk magunkért, mert eddig csak mások léptek. Ránk!

Ja, és a BKV- vagy a MÁV- dolgozók sírtak, mert a szegény öreg néninek gyalog kellett Pesten közlekednie a sztrájk alatt, vagy a diákok nem értek be a suliba aznap? Kötve hiszem! Viszont igazuk volt: el akartak érni valamit, és ehhez eszközre volt szükségük. Elérték. Persze a tanárok nem szégyellik magukat fizetésemelést kérni, szólni az érdekeikért??? Fúj! Na, ez a társadalom reakciója, sajnos. Igaz, jó sajtó- és média aknamunka hozta ezt létre az évtizedek alatt a vezetés részéről. Csak figyeljétek, most is egyből a fizetések emelésére terelték a szót, mintha itt csak arról beszélnénk. 30-60%-okkal dobálóztak a hírekben, aztán életpályamodell emeléssel (csak azt felejtetteék el mondani, hogy pénz nincs rá, és a pályakezdők lehet, hogy jobban járnak, de a magasan képzettek és az idősebbek nem).

Szóval TENNI kellene. Mert a klikkesedés sosem vezetett sehová. ;)

#451: Bizakodó naiv - Re: Re: Re: Re: Re: Re: ötlet

"Tiltakozom! Vannak fokozatok. Valóban mindig tekintettel vagyunk mindenkire. Azt hiszem, ha a saját legkisebbem nem lenne érintve is hasonlóan éreznék, de ráadásul érintett. Kitör a frász, hogy valóban lehetünk-e ennyire önzőek, hogy nem gondoljuk végig, milyen stressz a legtöbb érettségiző, felvételiző számára az a néhány nap. Nekünk tényleg erre lenne szükségünk?"

Ha előre bejelentett dologról van szó, akkor szerintem nem tragédia. Ha ott reggel derül ki, hogy nem nyitották ki az iskolát, vagy egyetlen vizsgáztató sem jött el az emelt bizottságból, vagy a középszintű szóbeli reggelén derül ki, hogy a magyartanár lelépett egy jobb állás miatt, az már kitolás a diákkal.

Egyébként pedig magam részéről egyre gyakrabban jut eszembe:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1ri_engedetlens%C3%A9g

"Ha a közhatalom nem teljesíti a tőle elvárt feladatokat, a törvényeket a maguk céljaira formálják, vagy ha az sérti a társadalmi igazságosság elvét, például a többség akaratát rákényszeríti egy kisebbségre, akkor a polgároknak jogukban áll rámutatni erre, és ha szükséges, akkor pedig morális joguk ellenállni. A polgári ellenállás támogatói szerint az állampolgároknak kell rámutatniuk a társadalmi igazságtalanságokra. Azonban előfordul, hogy a tiltakozás törvényes módját (a hatalom képviselőjének megkeresése, beadvány írása, tüntetésen való részvétel) figyelmen kívül hagyja a közhatalom. Ilyenkor a polgároknak még a törvények megsértése útján is meg kell tenniük, hogy jobb belátásra ösztönözzék a sokak által tévedhetetlennek tartott közhatalmat, ugyanis a kialakult helyzet lehet olyan rossz, hogy megalkuvásnak számít annak létét elfogadni."

Magam korábban sem a fizetésemelésre gondoltam, mint elsődleges célra. Mert abból reálisan nézve nem sok lehet mostanában. Azt azonban rosszul viselem, ha ellehetetlenítik a tisztességes munkavégzést.