Ne hagyjuk! / Don't Let it happen!

#35: Szemita Antal -

A ballibesek és a szélsőjobbosok egyformán elkenik a valóságot. A legutóbbi rendszerváltásnak egyikhez se volt köze. Se a fasizmushoz, se a kommunizmushoz (ami amúgy nem is jutott el odáig, hogy létezzen, csak az alapok rakosgatásáig). Leginkább a kapitalizmushoz volt köze: az eleve is hátránnyal indult "komcsi" tábor nem volt képes tovább az őrült kapitalista nyomás ellenében magát fenntartani, oszt szépen dugába dőlt, gyakorlatilag magától. Csak hát mindjárt jöttek a nagy "szabadságharcos" filosz értelmiségiek, akik ezt a tényt szépen felcicomázták a saját fennkölt ideológiájukkal, és önfényezhették magukat, hogy ők aztán most hű, de jól rendszert váltottak, és "kivívták" a "demokráciát". Aztán, amikor már tényleg küzedni kellett volna érte, amikor kemény kétkezi, földhözragadt meló lett volna vele, akkor szépen leléptek. A tisztességesebbje legalább azóta is távol tartja magát a magyar politikai és társadalmi közélettől, a többi meg pofátlanul továbbra is verbálpettingeléssel fényezi magát és kábítja a csóró, fogyatkozó, mezítlábas ballibes népet. Az illegitim fidesz kormány kegyelméből továbbra is biztosított megélhetésükért és presztízsükért cserébe alibidemokratákként legitimitálják az illegitim fidesz kormányt és alibidemokratákat "szállítanak" továbbra is orbánnak.

Mindeközben a rendszerváltás pillanatát a volt nyilasok ugrásra készen várták, és - a "balos-libes-demokrata" szellemi önfényezéssel ellentétben - azonnal kemény, kétkezi cselekvésbe kezdtek, újraélesztették régi szervezeteiket, felhasználták régóta látens nemzetközi kapcsolataikat, 2002-ig csak úgy csendben a színfalak mögött, 2002-től pedig, amikor a bosszúért lihegő fidesz támogatását magukénak tudhatták, a "ballibes, demokratikus" pártok, kormányok részéről pedig semmi ellenlépést nem tapasztaltak, hát a magyar társadalom teljes spektrumában nyomultak ezerrel intenzíven, hatékonyan.

Kedves ballibesek-demokraták, és még kedvesebb nyilasok-nácik, ez ilyen egyszerű. Szemita Antaloknak nem kell félniük és itt pazarolni energiáikat: Magyarország őket akarja. Talán, ha meg is kapja őket, esetleg, talán tán legfeljebb akkor fog rájönni, hogy talán mégse ilyen lovat akart. Hogy ennek a felismerésnek nagyobb lesz az ára? Hát, istenkém, a tudás már csak ilyen: ára van neki. Igaz, az okos más (k)árán is tud tanulni. De hát ez nem az a hely...