Aláírásgyűjtés Szilárd atyáért

#110: - Re: Szent és profán

Beállok az arctalanok sorába, hogy erről a magatartásról kifejtsem rövid de határozott álláspontomat, ami ezen körben, tudom, senki sem érdekel, de leírom, nehogy szorulásom legyen tőle....

Engem arra tanítottakat, hogy ha valamit nem kaptam meg, amit nagyon szerettem volna, hogy legyek jó, tanuljak szépen, és ha jó kisfiú leszek, bizonyára meghozza azt a Jézuska... és én igyekeztem megérteni, hogy dacolni, nem a jók jellemzője. Most, amikor beleolvasok hozzászólások sorozatába, sok-sok dacos embert látok, akik Isten nevében átkoznak püspököt, papot, híveket... mert nem az van, amit szeretnének...

Kinek jó ez? A péterréveieknek? nem gondolom. Az Isten népének? nekik sem. A püspök úrnak? hiszem azt, nem. Talán Szilárd atyának? Végső soron, bizonyára neki sem. Mert ha azon töprengek, hogy mi is egy Szilárd atya féle pap feladata, amiért az Egyház a papot a plébániára helyezi, nem hiszem, hogy a fentebb hozzászólók dacos, gyűlöletbeszédek megteremtése...

Kis Szent Terézről olvastam, hogy egy nagyon szigorú főnökasszonya, szerzetes-elöljárója volt, aki sok mindennel kínozta, mondhatni, gonosz volt vele. Minden nap, mint elöljárója, arra kötelezte, hogy locsolja meg a kertben a kiszáradt rózsákat. És ez a Teréz nővér, mivel hívő lélek, megtanulta a Szentírásból: Jézus Krisztus Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez, mint zsákmányhoz föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszt halálig. Ezért Isten felmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely felette áll minden névnek... (1Kor) és Teréz nővér minden nap végrehajtotta ezt a kiszáradt rózsatő locsoló kötelességét, és tette ezt zokszó nélkül. Bizonyára, föllázíthatta volna szerzetes társait, bizonyíthatta volna áldozat voltát, megmagyarázhatta volna, országnak, világnak, hogy őt mekkora igazságtalanság éri nap mint nap, telekürtölhette volna a médiát, de nem tette, mert tudta, hogy az ő mestere, a szelíd és alázatos szívű Jézus, akitől nem árt kérni, amikor dacolunk elöljáróinkkal: alakítsd szívünket a te szent szíved szerint.  És Teréz nővér ott és akkor nem egy csendesen lázító magatartást vett fel, mint ahogy ezt egyesek ma megteszik, hanem tudatosította magában a jézusi parancsot: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok rágalmazóitokért... És Teréz nővér azt a nővértársát szerette a leginkább, aki a leg gonoszabb volt hozzá. Azóta példa ő az egész nyugati kereszténységnek, hogy ne legyünk az Egyházban a szemet szemért, fogat fogért elv gyakorlói, mert az a kor már elmúlt, és Krisztusban egy új valósult meg.