Aláírásgyűjtés Szilárd atyáért

REAGÁLÁS – A szombat-vasárnapi Magyar Szó Jó reggelt rovata írójának és egyben a péterrévei hívőknek is KONCZ László nyugalmazott jogász

A római katolikus egyház nem egy demokratikus elveken felépült közösség. Soha nem is volt az, mert az ókori római birodalom hierarchikus felépítését vette át a császári Rómától, és a mai napig megtartotta.
A tridenti zsinat (1545–1553) nyolc évig ülésezett; nagyon részletesen megvizsgálta, megvitatta a Bibliában található könyveket (történeteket) és csak azokat kanonizálta, amely könyveket Istentől eredendőnek talált. Ezeket szenté nyilvánította. Szenté és megmásíthatatlanná. A többi irat nem került be a Szentírásba. Ezeket hívják apokrif iratoknak.

Ezen a zsinaton nyilvánították szentté az egyházi hatásköröket, az egyházi felépítményt, és határoztak a különböző liturgiák menetéről, módjáról, az egyházi ünnepekről, szentté avatásról stb. De ugyanakkor emeltek szentségi rangra hét intézményt, amelyek nagy fontossággal bírnak az egyház életében, mivel biztosítják az egyház változatlanságát, szilárdságát. Ezeket a szentségeket – úgy látom – meg kell neveznem, mert a történtek arra utalnak, hogy nagyon sok hívő nem ismeri őket, vagy egyáltalán nincs tisztában a jelentésükkel. Tehát: a keresztség, a bérmálás, az oltári szentség, a házasság, a bűnbánat szentsége, az utolsó kenet és a hetedik, az Egyházi Rend.

Nos, ezzel a hetedik szentséggel, az egyházi renddel akadt nem kis gondja a kedves K-k cikkírónak, de főleg a péterrévei hívőknek. Csak azért, mert nem ismerik a jelentését. (Különben a Bibliát sem ismerik, csak nagyon felületesen, úgyszintén az Evangéliumokat sem.)

Az egyházi rend – mint láttuk – szentség. Mint ilyen, megmásíthatatlan! Ide tartozik bármely egyházi személy hatáskörben hozott rendelet is! Jelen esetben Szilárd atya áthelyezése.

– Miért nem teheti meg egy püspök, hogy ideutazzon? – kérdi K-k kedves cikkíró –, hogy magyarázatot adjon?

Hát csak azért, mert már régen döntött ebben a dologban, és nincs mit magyaráznia. Ez a 7. szentség!

Azok a hívők, akik nem fogadják el ezt a döntést, főbenjáró bűnt követnek el! A kánonjog szerint eretnekeknek számítanak!

Mint előbb említettem, a katolikus egyház nem egy demokratikus intézmény (különben másik egyház sem az). Itt kérem, nem lehet követelőzni, a püspöki palota előtt transzparensekkel tüntetni, templomkapukat beláncolni, azzal fenyegetőzni, hogy megtagadják majd az egyházi adó fizetését...

Hát ezek a dolgok nagyfokú tudatlanságra, a vezetőik butaságára vallanak. Mert akárhogy is tagadják, vannak szervezők és vezetők. Nem spontán megmozdulásról van szó. Ez éppen nagyon hasonlít a koszovói szerbjárásra Újvidéken, anno. Amely tüntetéseket, ugye nem szervezte senki. Csak „megtörtént a nép” – mint mondták.

A középkorban az ilyen személyeket, akik vétettek a Bibliában foglaltakkal ellen, nem fogadták el a dogmákat, nem tisztelték a szentségeket, az egyház eretnekekké nyilvánította, és máglyán elégette. Ma persze ilyesmire már nem kerülhet sor, de hogy megtilthatja, hogy a szentségekben részesüljenek – az biztos.

VIII. Gergely pápának vitája támadt 1077-en IV. Henrik német császárral. Erre IV. Henrik megtagadta, hogy adót fizessen a pápai államnak. Válaszképpen a pápa kiátkozta a császárt az egyházból. Ami éppen nem lett volna olyan nagy baj magában, de avval járt, hogy a császárnak egy alattvalója sem volt köteles engedelmeskedni. Megszűnt mindennemű hatalma.

Kénytelen volt télvíz idején csúszva-mászva szőrcsuhában Canossáig zarándokolni – akkor Canossában volt a pápaság székhelye –, hogy VIII. Gergely vonja vissza az átkot. Ez volt az ún. kanossza-járás.

Mindezek ismeretében remélem, hogy a péterrévei hívők – ha nem is csinálnak kanossza-járást –, de elfogadják püspökük döntését, hiszen csak ő tudja, hogy mit miért tesz. Egy idő múlva már, biztosra veszem, hogy visszatér a nyugalom ebbe a faluba.

És még egyszer hangsúlyozom: ne keverjük össze az Alkotmány által szavatolt jogokat, amelyek az állampolgárokat illetik meg, a katolikus egyház által alkalmazott kánonjoggal, az egyházi renddel. Azt is mondhatnám, Ég és Föld a különbség.